Magyarország nem használja ki a szélessávban rejlő esélyt

A nagysebességű hálózatok mára az országok alapinfrastruktúrájának részévé, a tudásgazdaság alappilléreivé váltak. Hazánk helyzete jó, azonban ezt ki is kellene használni, ami már problémákba ütközik.

A Világgazdasági Fórum (Word Economic Forum, WEF) 2008-2009-es Globális Információtechnológiai Jelentése (The Global Information Technology Report, GITR) szerint idén is Dánia és Svédország vezeti az infokommunikáció fejlettségét mérő listát. A harmadik befutó az egy hellyel feljebb lépő Egyesült Államok. Az első 10 helyezett között található Szingapúr (4.), Svájc (5.) és a többi skandináv ország, Hollandiával és Kanadával karöltve. A jelentés kiemeli, hogy a megfelelő oktatási alapok, a magas szintű technológiai felkészültség és az innováció a növekedés elengedhetetlen motorjai, amelyekre mind szükség van a jelenlegi gazdasági válság leküzdéséhez.


"A hálózatos gazdaságra leginkább felkészült országok fejlődésében - beleértve többek között a skandináv államokat, Szingapúrt és az Egyesült Államokat is - nagy szerepet játszott az a tény, hogy a nemzeti programokban következetesen kiemelt figyelmet szenteltek az oktatás fejlesztésének, az innovációnak és a széleskörű infokommu-nikációs hozzáférés biztosításának. Mind az állami, mind a magánszektor vezetői számára fontos jelzés, hogy ne tévesszék szem elől az infokommunikációt, amely válságos időkben a növekedés és a versenyképesség egyik motorja lehet" - jelentette ki Irene Mia, a Világgazdasági Fórum Globális Versenyképességi Hálózatának vezető közgazdásza, a jelentés társszerkesztője.

A jelentés részét képezi a hálózatos gazdaságra való felkészültség mértékét jelző mutatószám, a Networked Readiness Index (NRI), amely lehetőséget ad annak megítélésére, hogy az egyes országok hogyan állnak az infokommunikációs technológia (ICT), és konkrétan a szélessáv nyújtotta lehetőségek kihasználásában. A ranglistán (Magyarország 134 ország közül a 41. helyet foglalja el, azonban a mutatószám és annak időbeli alakulása ennél jóval nagyobb információtartalommal bír. Magyarország NRI mutatószáma a korábbi években javult, ám az elmúlt két évben csökkenni kezdett. Összességében az ország nagyjából megőrizte a pozícióját a világátlaghoz képest. Úgy tűnik, hogy az ország elmulasztott egy lehetőséget verseny-képességének javítására, illetve általánosságban az ICT-ben, konkrétan pedig a szélessávban rejlő potenciál kiaknázására.


Fejlődünk, de lassabban, mint a többiek
Az internet elterjedtségének vizsgálatával képet kapunk arról, hogy az egyes országok hol tartanak a vállalkozások és a lakosság internethasználatának tekintetében, és a teljeskörű internethasználat felé vezető úton. Az ismerkedési szintbe egy ország akkor tartozik bele, ha a felhasználók (az internet terén tapasztalattal bíró emberek) aránya eléri a 15%-ot, de a háztartások legfeljebb egynegyede rendelkezik saját otthoni kapcsolattal. A jelentésben vizsgált összesen 157 országból 39 tartozik ide. Ezen a szinten - a mikrovállalkozásokat leszámítva - gyakorlatilag minden vállalkozás és a városi háztartások nagy része rendelkezik internetkapcsolattal. Az internettel való ismerkedés nagy elvárásokat teremt, a használat gyors terjedése mögött többnyire az online szolgáltatások és a jobb minőségű kapcsolat iránti kereslet áll.

Magyarország az "extenzív" használat kategóriájába tartozik, mely egy olyan átmeneti kategória, amelyben a háztartások legalább negyedének van hozzáférése, de a szélessáv még nem egyeduralkodó. Magyarország esetében az a kérdés, hogy vajon gyorsan áttér-e a következő lépcsőfokra, vagy tartósan megmarad ezen a szinten. A következő, az "intenzív" szinten a háztartások több mint fele (továbbá minden gazdasági szervezet és intézmény) szélessávú kapcsolattal rendelkezik. Főleg olyan országok tartoznak ide, ahol átlagosan a lakosság kétharmada már használja az internetet. Például egyes magyar városok már ezen a szinten lehetnek. Az e-kereskedelmi, e-kormányzati szolgáltatások, B2B csoportmunka és a közösségi hálózatok elterjedtek, és a társadalmi szerkezet és a gazdaság szerves részévé váltak.

A fentiekben meghatározott lépcsők segítenek tisztább képet kapni arról, hogy a hálózatok széleskörű elterjedéséhez milyen kritikus tömegre van szükség. Magyarország pozíciója jól rávilágít annak az előnyeire, ha egy ország egyszerre fordítja figyelmét az ICT infrastruktúra és a gazdasági környezet fejlesztésére, és ezzel segíti elő a technológia alkalmazását. Az infrastrukturális beruházások magukban is rendkívül fontosak, de sokkal nagyobb eredményt hoznak, ha kedvező gazdasági környezetben valósítják meg őket. Ha összehasonlítjuk Magyarország gazdasági környezetét a hozzá hasonló országokéval és a legjobb gyakorlattal, akkor látjuk, hogy komoly lehetőségek vannak a szabályozói, üzleti és piaci környezet fejlesztésében. Bár az ország nagyjából hasonló helyzetben van, mint társai, a legjobb ICT környezettel rendelkező országokhoz viszonyítva van lemaradása.

Az infrastruktúra méretét tekintve Magyarország GDP-hez viszonyított IT-kiadásai a regionális társakéhoz képest magasabbak, ám messze elmaradnak az "ICT Best practice" (a legjobb gyakorlat szerint működő) országok szintjétől. A szélessáv elterjedését és alkalmazását támogató állami és magánberuházások hozzájárulhatnak az országnak a hálózatok használatából eredő versenyképességének javulásához - mivel Magyarországot már most is viszonylag magas szintű internethasználat (innen adódik az extenzív szintbeli besorolása) és stabil gazdasági környezet jellemzi.

A gazdasági környezet és az infrastruktúra jelen elemzése általánosságban tekint az infokommunikációra (mint fontos alapra), ám a hangsúly a szélessáv alkalmazásán és használatán van. Az internetkapcsolat fő előnyeit szélessáv esetén lehet kihasználni, ezért érdemes a szélessávú kapcsolatok alakulását illetve azt vizsgálni, hogyan hatnak erre az ICT térképen elfoglalt pozíciók. Magyarországon jelentősen magasabb a szélessávú penetráció, mint a régióbeli szomszédoknál, sőt, még a hasonló jövedelemmel rendelkező országoknál is kedvezőbb az elterjedtségi mutató, ám jelentősen elmarad a hasonló lélekszámú ICT “Best Practice" országokétól. Ez egy pillanatnyi állapot, a kérdés természetesen az, hogy a különbség nő vagy csökken.

A 2005 és 2007 közötti időszakban az internethasználat világszinten jelentősen nőtt (ebből a szempontból itt inflexiós pont lehet). Az átlóban elhelyezkedő országokban (ahol a gazdasági környezet és az infrastruktúra fejlődése egyensúlyban van) mérték a legnagyobb növekedést a szélessávú penetráció terén. A magyarországi szélessávú penetráció közel 9 százalékpontos növekedése (a 6%-ról 15%-ra emelkedő penetráció) ilyen szempontból nagyon biztató. Az ICT térképen kiemelkedő helyet elfoglaló országokhoz hasonló mértékű növekedéssel, amennyiben ez fenntartható, az ország további előnyökhöz juthat, ha a hálózatra, mint platformra tekintenek. A jelenlegi elterjedtség a technológia viszonylag korai alkalmazásának eredménye, erre építve és egy átfogó szélessávú stratégiát megvalósítva az ország sokat profitálhat a jelenlegi gazdasági válságból kivezető út során.

A szélessávú hálózatok tehát jelentősen hozzájárulhatnak a gazdasági növekedés, a versenyképesség és a társadalmi befogadás erősítéséhez. Ezek kihasználásához létfontosságú az infokommunikációs gazdasági környezetben és/vagy az infrastruktúrában meglévő gyengeségek kijavítása.

Egy új korszak hajnalán vagyunk, mivel az internethasználat világszerte fontos küszöbértékeket ért és ér el, illetve a technológia kibővítette a kapcsolódási lehetőségek körét. A technológia és az innováció által meghatározott Web 2.0 korszak kezdete egybeesett a pénzügyi válsággal, amely a globális gazdasági szerkezet átalakulását fogja eredményezni. A szélessávú hálózatokban rejlő lehetőségeket megértő és a azokat megragadni képes stratégiát megvalósító országok előnyben lesznek. Nemcsak versenyképességüket fogják javítani, de a tudásgazdaság által megalapozott új növekedési pályára állíthatják országukat, amely jelentős és hosszú távú hatással lesz jólétükre.