Különös fényjátékot produkál egy fekete lyuk

Egy hatalmas fekete lyukból kiáramló gázsugár különös jelenséggel kápráztatta el a csillagászokat, normális fényének kilencvenszeresével ragyog. A tudósok nem igazán értik a fényesség okát, bár ugyanez elmondható magukra a kiáramló sugarakra is.

A különös jelenséget a Hubble Űrtávcső fényképezte le, ami 7 éve figyeli az M87 galaxis közepén terpeszkedő szuper nagytömegű fekete lyukból kizúduló sugarat. A Hubble számos képet készített a galaxis ragyogó magját is túlszárnyaló sugár fényének erősödéséről és halványodásáról. A sugár nem egyenletes, több anyagcsomó jellemzi, ilyen a tudósok által HST-1 névvel ellátott fényes folt.

"Nem számítottam arra, hogy az M87 sugara, vagy bármely más hasonló gázsugár ilyen módon növeli a fényességét" - nyilatkozott a SPACE.com-nak Juan Madrid, a kanadai McMaster Egyetem csillagásza. "Kilencvenszer fényesebb, mint normál állapotában, a kérdés azonban az, hogy mindez minden egyes sugárnál vagy aktív magnál bekövetkezik-e, vagy csak az M87 különös viselkedését látjuk?"

Számos szuper nagytömegű fekete lyuk rendelkezik anyagsugarakkal, melyek kicsapódnak a fekete lyukba bezúduló anyaggyűrűből. Ezek a forró gázsugarak az elméletek szerint a fekete lyuk tömege által eltorzított mágneses mező vonalak eredményei, amik kifelé hajtják a töltéssel rendelkező részecskéket.

A legtöbb sugár azonban nem tanúsít ilyen szélsőséges izzást, mint a HST-1. A tudósok nem tudják pontosan, hogy egy kivételes esetről van szó, vagy a sugarak egy normális fázisát látják, mivel magukról a sugarakról sem tudnak túl sokat. Ebben az esetben a HST-1 fényes csomója körülbelül 214 fényévre van az M87 galaxis magjától. Hogy mélyebbre ható ismeretekre tegyen szert a jelenségről, Madrid hét évnyi Hubble felvételt elemzett ki a sugárról, melyek ultraibolya fényben rögzítették a HST-1 változásait. Emellett összehasonlította a Hubble adatait a Chandra Röntgensugarú Obszervatórium felvételeivel, valamint több rádiótávcső adataival.


Madrid megállapította, hogy a folt 1999 és 2005 között folyamatosan fényesedett, a csúcspontját 2005 májusában érte el, ekkor volt kilencvenszer erősebb a fénye, mint 1999-ben. Ezután a folt látszólag halványodni kezdett, majd 2006 novemberében újra erősödött a ragyogás.

"Az évek során felgyűlt adatokból sikerült nyomon követnem a fényességét és a fény fejlődését" - mondta Madrid. "Szerencsések vagyunk, hogy olyan távcsövekkel rendelkezünk, mint a Hubble és a Chandra, nélkülük ugyanis csak az M87 magjának fényesedését észlelnénk, azt azonban nem tudnánk, honnan ered ez a ragyogás" A HST-1 rejtélyének megoldásához további adatokra lesz szükség. "Reméljük az észlelésekből elméletek születnek majd, melyek magyarázattal szolgálnak a mechanizmusra. A csillagászok szeretnék tudni, vajon ez a sugár természetéből adódó instabilitás, amint végig halad a galaxison, vagy valami más" - mondta Madrid.

A jelenség egyedi alkalmat ad arra, hogy a csillagászok alaposabban megismerjék a távoli galaxisok fekete lyukainak sugarait, ugyanakkor átértékelheti azon távoli galaxisokról alkotott elméleteket, melyek fényében fluktuációt észleltek, viszont távolságuk miatt nem tanulmányozhatók ilyen részletességgel. Az M87 54 millió fényévre fekszik a Szűz csillagképben.