Folyékony vízre utaló jelek az Enceladuson

A bolygótudományok és az asztrobiológia egyik legnagyobb érdeklődéssel övezett égiteste a Szaturnusz jeges holdja, az Enceladus. A parányi égitest több elmélet szerint is jelentős vízmennyiséggel rendelkezik, amihez a déli sark közelében geotermikus aktivitás is társul.

Egy új kutatás szerint az Enceladusról kilövellő jégvulkánok egy felszín alatti tengerből táplálkoznak, ami tovább erősíti a mikrobiális élet jelenlétének lehetőségét. A tudósok a Szaturnusz-rendszerben tevékenykedő Cassini űrszonda adatai, a jeges gejzírekről készült fotói és a kiáramló részecskék elemzése alapján próbálják kideríteni, mi megy végbe a holdon. "Évek óta folynak a találgatások - vajon van-e ott folyékony víz, milyen esély van egy földalatti óceánra" - taglalta a Discovery Newsnak Candice Hansen-Koharcheck, a Cassini tudóscsoportjának tagja.

A csillagászok földi távcsöveikkel kutattak nátriummolekulák után, aminek jelen kellene lenni, ha a kőzetek folyékony vízzel keverednek. A kutatások azonban nem jártak eredménnyel, elcsendesítve a felszínalatti tenger lehetőségét szajkózókat. Az Enceladus kutatása azonban úgy tűnik újabb fordulópontjához érkezett, miután múlt héten egy Bécsben megtartott földtudományi ülésen Frank Postberg és munkatársai elmagyarázták, hogy a nátrium a szaturnuszi holdon egyszerűen átalakul nátrium-kloriddá, amit viszont a földi távcsövek nem képesek észlelni. A Cassini legutóbbi méréseiben ugyanis a nátrium só formájának, valamint nátrium bikarbonát nyomait észlelték. "Ez csak akkor lehetséges, ha a párafelhő forrása folyékony víz, ami kölcsönhatásba lép, vagy lépett az Enceladus magjának köves anyagával" - magyarázták a Max Planck Intézet tudósai.

Felmerülhet az a lehetőség, hogy a só egy ősi óceánból származik, ami már rég csak egy fagyott jégtömeg, azonban ebben az esetben a só a víztömeg jéggé fagyási folyamatában a felszíntől távol, az óceánfenék irányába koncentrálódna, támasztotta alá a németek elméletét Julie Castillo, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának tudósa. "Mindezek alapján azt kell mondanom, hogy nagyon jók a kilátások egy felszín alatti víztömegre az Enceladuson " - tette hozzá Carolyn Porco, a Cassini képfeldolgozó csapatának vezetője.

A Cassini érkezése előtt a tudósokat nem különösebben foglalkoztatta a kis hold, ami nagyjából Skócia méreteivel vetekedik. A bolygótudományok szakértői szerint az égitest összes belső hője réges-rég eltávozott már, azonban amikor a szonda rábukkant a déli féltekén az úgynevezett "tigriscsíkokra" és gejzírjeire, lázas kutatás és számítógépes modellezés vette kezdetét. A mechanizmus mozgatójának a testvér-hold, a Dione, illetve más égitestek gravitációs húzóereje tűnik a legvalószínűbbnek, bár a kutatók nem vetették el a radioaktív anyagok bomlásából keletkező hőképződést sem. Bár a belső hőmérsékletek valóban elég magasak lehetnek a folyékony víz jelenlétéhez, a modellezések szerint a víztömeg rövid életű lesz.

"Kutatásunk azt mutatja, hogy nem létezhet hosszú időn át folyékony óceán a holdon" - mondta James Roberts, a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriumának szakértője. "A hő nemrég keletkezhetett, vagy lennie kell egy másik hőforrásnak is" Hansen-Koharcheck szerint a vízre utaló bizonyítékok egy enceladusi életforma kérdését is felvetik. "Jó hír a Földön kívüli környezetekben élet után kutatók számára, mivel a folyékony víz meglehetősen kedvező közeg" - mondta. "Ha a folyékony vízhez nem társul sugárzás, akkor jó környezetnek nevezhetjük. Az nem jelenthető ki, hogy az Enceladus felszíne alatt egyáltalán nincs sugárzás, de korántsem olyan gyilkos, mint a Mars felszínén."