The Godfather II

A Don-nézetben szemlélhetjük meg kiadásainkat és bevételeinket, az épületeket, amelyekhez itt adhatunk kemény pénzekért megfizethető biztonságiakat, de szintén ebben az opcióban küldhetünk akcióba embereket, természetesen a saját családunkból. Az első betöltés után nem kizárt, hogy sokaknak zavaros lesz a Don-nézet, sőt, a játék elején még nincs is rá túl nagy szükségünk, de ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy ismerjük meg szépen fokozatosan az egész rendszert, a végére pedig már meg sem tudunk majd lenni nélküle.

A fentiekben szóba került saját családunk kiépítése, amely szintén egy nagyon fontos része a játéknak. Első körben még nem lesz lehetőségünk minden posztra embereket felvenni, a későbbiekben viszont kialakulhat a saját családfánk, ahol négy Soldier, kettő Capo és egy Underboss fér meg, a Don képében pedig nem más, mint mi tetszelgünk. A befogadható emberek mindegyike valamilyen specialitással rendelkezik, amelyek a következők: Safecracker, Engineer, Arsonist, Medic, Demolitions és Bruiser.

A Safecracker, nevéből is kikövetkeztethető, a széfek vagy zárt ajtók kinyitására alkalmazható, az Engineer pedig kerítések átvágására, vagy a villamos energia kikötésére használható fel. Az Arsonist az igazi őrült gyújtogató, aki lángba borít bármit, amit csak lehetséges. A Medic az orvos; ha mi vagy bajtársaink elesnének a csatában, azonnal odasiet és feltámasztja őket, a Demolitions pedig a robbanószerek szakértője, és talán az Arsonisttal áll a legközelebbi kapcsolatban. Az utolsó specialista a Bruiser, aki a nyers erejére támaszkodik, és képes zárt ajtókat betörni, hogy mi, a főnökök, kényelmesen járjunk-keljünk, amerre csak szeretnénk.


Egy ember általában csak egy képességet birtokol, de vannak olyanok is, akik alapból két képességgel társulnak hozzánk. Továbbá a fejlesztés után (például Soldierből, Capo) is újabb specialitásokat rendelhetünk hozzá egy-egy emberhez, tehát egy Underboss már akár négy, de átlagosan három képességet is birtokolhat, ami egy épület lerohanásánál kifejezetten hasznos tud lenni. Sajnos az egész família egyszerre nem tud velünk tartani, egy időben csak három tag lehet velünk, a többieket viszont addig bátran beállíthatjuk őrködni egy olyan elfoglalt épületbe, amit előszeretettel támadnak meg a rivális családok tagjai.

A kiválasztott három emberünk, mint jó kutyák követnek minket mindenhová, beszállnak velünk a kocsiba, lövik, akiket csak kell, különösebben irányítani viszont nem tudjuk őket. Persze kijelölhetjük nekik, hogy hová menjenek, illetve magunkhoz hívhatjuk őket (stílusosan füttyentünk nekik), de a fejlesztésen kívül mást nem tudunk velük tenni.

A fejlesztés egyébiránt egy szintén fontos opciója a játéknak, hiszen nem csak családunk tagjait, de még magunkat is tudjuk istápolni. Ez ugyan túl sok változással nem jár, így sokak talán felesleges pénzkidobásnak gondolhatják, ugyanakkor fegyvereinket is képesek vagyunk fejleszteni. Természetesen nem pénzért, hanem megtalálható upgrade-ek segítségével, aminek hála egyre erősebb és pontosabb sorozók kerülnek a birtokunkba. Puskáinkat, pisztolyainkat saját házainkban vagy fegyverraktárainkban vehetjük fel. Viszonylag széles skálán mozog a felhozatal, hiszen van kétféle pisztoly, egy golyószóró, egy sörétes valamint egy távcsöves puska, ezek mellett pedig még birtokolhatunk Molotov-koktélokat, robbanóanyagokat, és különböző ütő-vágóalkalmatosságokat is.


Lőfegyvereink a legjobb barátainkként tarthatóak számon, természetesen csak a család tagjai után, ugyanis egy-egy küldetés megoldásakor szinte nélkülözhetetlen darabok. Feladataink között nem túl sok meglepőt találni, az átlagos "fogaljuk el ezt, és birtokoljuk azt" ördögi körben leragad a produkció. Kivétel természetesen akad, de sajnos nagyon ritkán. Épületeket (kocsmákat, bárokat, fegyverraktárakat stb.) mindig valamelyik rivális famíliától fogunk elfoglalni, így a harc tulajdonképpen elkerülhetetlen lesz.

Egy átlagos küldetés úgy épül fel, hogy meghatározzuk a célpontot (ilyen téren kellő szabadságunk van, amit csak néha törtek meg a játék fejlesztői), kiválasztjuk kis családunk megfelelő tagjait, beülünk egy autóba, és elutazunk a helyszínre. Itt likvidáljuk a szemben álló feleket, majd az üzlet tulajdonosát néhány pofon kiosztása után meggyőzzük, hogy mi vagyunk a jobbak, és ezután nekünk dolgozzon. Természetesen nem csak testi erőszakkal lehet ezt megtenni, sok tulajdonosnak elég, ha ráfogjuk a fegyvert, esetleg széttörjük a berendezést, vagy kilógatjuk az erkélyről, de ha minden kötél szakad, a pofozkodás a leggyorsabb módja a hatalomátvételnek.

Itt azonban nem árt vigyázni, ugyanis, ha túl sok ütést szenved el a ház tulajdonosa, meghal, vagy annyira megmakacsolja magát, hogy semmilyen úton-módon nem hajlandó átadni az ajtók kulcsait, ilyenkor pedig nézhetünk magunknak másik célpontot, mert egy ideig itt nem tudunk majd labdába rúgni. A harcok során egyébiránt rengeteg mészárlási módszer áll a rendelkezésünkre (fegyverenként általában kettő), aminek hála nem kell halálukig sorozni az ellenfeleket, hanem néhány lövés után odaléphetünk hozzájuk, és a megfelelő gomb lenyomásának hatására látványos (egyben pedig véres) kivégzéseket szemlélhetünk meg.