Amerika nem ért a filmekhez vagy a magyarok?

Ideje lenne már igazságot tenni a kérdésben, hiszen szomorúan nézzük, hogy egyes Amerikában kirobbanó sikert elérő alkotások itthon elvéreznek.

Amikor az ember filmes bevételekről olvas, gyakran elfelejtik megemlíteni, hogy az éppen példának hozott dollármilliók pontosan hogy is értendők. Ugyanis nem mindegy, hogy egy film Amerikában döngeti a bevételi rekordokat, Amerikán kívül arat, vagy, legjobb esetben minden országban megbabonázza a nézőket, akik pénztárcájukat szélesre tárják, mint anno B. Tóth László Poptarisznyáját.

Maga a téma természetesen egyáltalán nem a számok, a dollármilliók miatt érdekes, hanem mert tanulságos különbségekre világít rá az amerikai és a világízlés között, vagy akár a magyar és az amerikai és a világízlés között. Hiszen mondanunk sem kell, hogy akad film, amely Amerikában nagy siker, de itthon a kutyát sem érdekel, mint ahogy olyan is, ami itthon tömegeket vonz, de sem Amerikában, sem a világ többi országában nem ér el sikert. Például az Oscar című Stallonés amerikai feldolgozásfilm nem sok helyen lett ekkora kult, mint itthon. Ráadásul itthon az eredetiben főszereplő Louis de Funes is hihetetlenül kedvelt.


Ha az átlagot nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy egy film Amerikában nagyjából annyi bevételt hoz, mint a világ többi részén. Ez az 50-50% rémisztő aránynak tűnik, de épp ezért nem is csoda, hogy ennyire Amerika szája íze szerint szabják a filmes produkciókat. Persze a legnagyobb filmek, a tuti blockbusterek esetében ez az arány kissé eltoltódik a "világ" felé, mely 1,5-2-szer akkor bevételt könyvelhet el, mint Amerika, elég csak a Gyűrűk urára, a Karib-tenger kalózaira, a Harry Potter-filmekre, a Jurassic Parkra vagy jó pár Pixar-filmre gondolni. Ezen filmek premierje igazi világeseménynek számít és sokkal nagyobb arányban vonzzák moziba a nézőket. (Természetesen nagyobb számban is, de ezúttal arányokról van szó.)

A legtöbb film esetében persze józan paraszti ésszel is kideríthető, hogy hol fog több embert érdekelni: például a szuperhős-mozik esetében jó, ha világszerte születik annyi bevétel, mint Amerikában összesen, de mostanság kialakult egy tendencia, mely erősen szembemegy a "buta amerikaiak" felfogással. A kritikailag igen elismert Judd Apatow-féle komédiák (40 éves szűz, Ananász expressz, Superbad, Felkoppintva), melyek nem feltétlenül seggreesős poénokkal operálnak, olykor összbevételük 80-90%-át is Amerikában termelik meg.


Apatow poénjai nálunk sem ülnek igazán, mindössze a valódi ínyencek értékelik őt, de például a sokkal kommerszebb Will Ferrell sokszor még a moziba sem jut el Magyarországon, hiszen az elmúlt években hiába próbálkoztak a hazai forgalmazók a népszerű komikus megismertetésével, totális érdektelenségbe ütköztek. Így legutóbbi filmjei, mint a Tesó-tusa, a Jégi dicsőségünk vagy a Fél-profi már csak DVD-n jelentek meg. Vele szemben például Rob Schneider biztos befutó Magyarországon, amire jó példa legfrissebb alkotása: a Kegyenc fegyenc úgy kapott magyar mozis premiert, hogy még Amerikában sem mutatták be. Friss hírként említhetjük meg, hogy Amerikával szemben itthon a Brüno is elhasalt, pedig nemrég a Borat nálunk is sikernek bizonyult.

A fenti filmekre mégis valahogy rá lehet fogni, hogy Amerikának készültek, azonban annál meglepőbb, hogy mennyire sikeresebb volt Amerikában egy olyan kritikailag elismert akciófilm-sorozat, mint a Bourne-széria, ami szerte a világban játszódik. Tanulságos a Bourne-rejtély bevételmegoszlása: amerikai-világ viszonylatban 121+92 millió dollár volt, a Bourne-csapdáé 176+112 millió dollár, míg a Bourne-ultimátumé 227+215 millió dollár, vagyis még az átlagos fele-fele arányt sem érték el a filmek. Pedig a hasonló stílusú James Bond-moziknál (Casino Royale: 167+426 millió dollár) vagy a Mission: Impossible-sorozatnál (M:I 3.: 215+330 millió dollár) látszik, hogy a világ is vevő a műfajra, s bizony Matt Damon sem mondható ismeretlennek senki számára a szakmában.


Ha már James Bond szóba került, akkor persze ki lehet térni azokra a filmekre, melyek világszerte sokkal népszerűbbek, mint Amerikában: az angol kém esetében magáért beszél a fenti adat, miszerint világszerte háromszorannyi bevételt termelt Daniel Craig filmje, mint az USA-ban. De hasonló a helyzet a katasztrófafilmekkel (Holnapután: 186+357 millió dollár), a nagyívű történelmi drámákkal vagy az olyan globális sztárok filmjeivel, mint Will Smith (Hancock: 227+396 millió dollár, Legenda vagyok: 256+328 millió dollár).

A tavalyi filmtermést nézve azonnal szembeötlik például a Mamma Mia! nemzetközi sikere (144+458 millió dollár), mely filmet azért is érdemes kiemelni, mert Magyarország azon három ország közé tartozik, ahol a musical nem csak bombasiker lett, de egyenesen az év legsikeresebb filmje, olyan vetélytársak mellett, mint a Sötét lovag (Amerika legsikeresebb filmje 2008-ban) vagy az Indiana Jones és a Kristálykoponya királysága (Amerikán kívül a legsikeresebb film 2008-ban). Pedig idehaza nem is ismerték sokan a művet, hiszen nem láthattuk még színházban. De hasonlóan jóval többet termelt világszerte a Múmia 3. része, a Madagaszkár 2., a Kung Fu Panda vagy a Narnia 2., mely Amerikában egyenesen megbukott.


Természetesen ez a sorozat, törvényszerűség idén is folytatódott a mozis világban, bár akadtak meglepetések. Például ki gondolta volna, hogy a májusi nagy filmek közül idehaza inkább a Wolverine-film (igazi anomália, szembe megy az eddigi trendekkel: 178+184 millió dollár) fog aratni, mintsem a Star Trek (eddig 251+125 millió dollár)? A hazai képregény-fóbia, valamint az X-Menes előzmény amerikai gyenge szereplése és a Star Trek remek visszhangja épp ellenkező előjelű eseményeket jelezett volna előre, de a hazai nézők mindig tudnak meglepetést okozni.

Persze az sem meglepő, hogy az Angyalok és démonok mindkét filmet könnyedén überelte bevételeket tekintve, hiszen míg Amerikában mindkettővel szemben alulmaradt gyengécske 124 millió dollárjával, addig a világszerte eddig gyűjtött 316 millióval mindkettőt leelőzte - nálunk például e hétvégéig az év legsikeresebb filmje is volt. De hasonló a helyzet a Terminátor: Megváltással (eddig 122+227 millió dollár), mely Amerikában, még Tom Hanks filmjénél is rosszabbul hozott, azonban nálunk és világszerte nagy sikernek számít. Persze a sikert is helyén kell kezelni, hiszen nem szabad feledni, hogy az esetek túlnyomó részében, az országok többségében az első hetes eredmények, a várakozások határozzák meg a bevételt.


A másik oldalról természetesen senki nem lepődött meg azon, hogy Amerikában az év egyik legsikeresebb filmje a cseppet sem szofisztikált Pláza ásza (Paul Blart: Mall Cop) Kevin James-szel, ellenben a 146 millió USA-bevételre, mindössze 34 millió érkezett a többi országból - a film nálunk is csak DVD-n jelent meg. Dwayne Johnson és a A Boszorkány-hegy a Disney-től ugyancsak inkább Amerika kíváncsiságát keltette fel (66+33 millió dollár), s ez a helyzet a Péntek 13. modernizálásával (65+25 millió dollár). Ellenben, a Liam Neeson-féle Elrabolva hihetetlen amerikai sikere azt jelzi nekünk, hogy hiába próbálunk törvényszerűségeket kutatni a számok és trendek mögött, kivételek mindig lesznek.

Illetve csak kivételnek tűnő filmek, mert ha akarjuk, a Taken a Bourne-filmek mintájára hozott Amerikában 145 millió dollárt, míg a világ többi részén 76 milliót. Meglepetésünk csak azért ekkora, mert egyrészt a film európai pénzből, európai rendezővel, producerekkel készült, másrészt Amerika volt az egyik utolsó ország, ahol bemutatták, az ottani premierre akkor került sor, amikor máshol már DVD-n is megjelent a film. Egyszóval minden ellene szólt, mégis hatalmasat robbantott.