The Sims 3

A szomszédok mellett vár minket a park, ahova mehetünk sétálni, piknikezni, romantikázni szívünk választottjával, de ott az uszoda egy kis pancsolásra, vagy a tengerpart, ahol kedvünkre pecázhatunk. Az újságot vagy a netet böngészve tájékozódhatunk a város különféle eseményeiről, rendezvényeiről, versenyeiről, ahol mi is részt vehetünk, sőt, ha a versenyeken jól teljesítünk, akkor még a családi kasszát is gyarapíthatjuk pár extra bankóval. Ez mind apróságnak tűnik, de rengeteget dob a játék hangulatán. Az örömünk csak azért nem lehet felhőtlen, mert vannak fedett középületek, mint az éttermek, bevásárlóközpontok, a hivatal, a kórház, ahova már nem követhetjük karaktereinket, csak halljuk a benti hangokat és várjuk, hogy emberkénk kilépjen az ajtón.

Hasonló a helyzet a szintén sokat reklámozott munkavállalással. Ezzel kapcsolatban a nagy ígéret úgy hangzott, hogy bárhol talál állást Bélánk, mi elkísérhetjük és terelgethetjük karrierjét is. Ezt sokan úgy képzelték, hogy ténylegesen bepillantást nyerhetünk majd a dolgos hétköznapokba, és tetszés szerint adhatunk ki utasításokat a munkahelyen is. Na, ez nem így van. Az egész kimerül annyiban, hogy elkísérhetjük Bélát a munkahelyre, ahol ő eltűnik, mi pedig bámulhatjuk az épületet, illetve hallgathatjuk a kiszűrődő hangokat, miközben a bal felső sarokban megjelenik egy kis panel, amin választhatunk hogyan is teljesítsen a munkahelyen.

Megadhatjuk neki, hogy keményen pedálozzon, ami egyszer majd előléptetéssel is járhat, de lazsálhat is, vagy leállhat bratyizni a kollégáival, ami a szociális kapcsolatok terén lesz kedvező hatással, az opportunista alkatok pedig nyugodtan nyalizhatnak a főnöknél. Ez esetben nagyobb az esély az előmenetelre, viszont a kollégák kevéssé szimpatizálnak velünk. Tulajdonképpen ez a megvalósítás sem olyan rossz, de az ígéretek alapján másra számított az egyszeri emberfia. Ráadásul, ha netalán csak egyetlen simmel fogtunk neki a nagybetűs életnek, akkor kifejezetten unalmasak lesznek a melóban töltött órák.


Itt jön képbe egy újabb negatívum, mégpedig az időkezelés. Továbbra is adott számunkra néhány fokozat: a normál, a gyors és az ultragyors. Ez utóbbi szolgálna arra, hogy az üresjáratokban (amikor mindenki alszik, vagy dolgozik) ne unjuk el az egész életünket. Ebből a célból kapott helyet az az opció is, hogy a játék automatikusan ultrafokozatra kapcsol, ha senki sincs elérhető állapotban. A bibi csak annyi, hogy még ilyenkor is feltűnően lassan vánszorog az óra mutatója.

Hatalmas szabadság ide, vagy oda, legfőbb játékterünk továbbra is saját takaros házikónk lesz. A kötelező rutinnal kapcsolatban viszont örömteli, hogy a játékosok kérései meghallgattattak, s a továbbiakban kevesebb időt kell eltöltenünk az alapvető életfunkciók fenntartásával (értsd: evés, ivás, WC-használat). Nem arról van szó, hogy gyorsabban zajlanának az említett tevékenységek, csak simjeink állapota romlik érezhetően lassabban a korábbi átlagnál, ráadásul a rövidtávú vágyak teljesítéséért kapott boldogságpontok segítségével vásárolhatunk ún. életre szóló ajándékokat, melyekkel minimálisra csökkenthetjük a simek ilyetén igényeit.

A könnyebb kezelhetőséget szolgálja az is, hogy a szükségleteket jelző csúszkák száma a korábbi nyolcról hatra csökkent, ugyanis eltávolították a környezet és komfort opciókat, mely igények ezentúl az összevont hangulatmérőn ideiglenes hatásokként jelentkeznek, melyek bizonyos cselekvések következményeként ideig-óráig befolyásolják kedélyállapotunkat. Mindezek tetejébe az ideiglenes hatások közt megjelennek az alapvető igények is, tehát ha pl. azt látjuk, hogy Bélánk rosszkedvű, mert korog a pocak, akkor elegendő ennek a kis ikonjára kattintani, és láss csodát, Béla célba veszi a hűtőt. Ez természetesen működik WC-vel és fürdővel is.

Ha ez nem lenne elég, akkor az MI mértéke állítható a játékban, és kellően magas szinten az összes szükségletet orvosolja helyettünk. Személy szerint azért vitatom a lehetőség létjogosultságát a programban, hiszen ilyenkor könnyen előfordul, hogy a játékos egyszeriben átlényegül szimpla nézővé, mert a simek mindent elintéznek saját hatáskörükön belül. Beállítható ezenkívül még az is, hogy Simjeink ne öregedjenek, így viszont elfelejthetjük a generációváltást, és lemondhatunk a gyermekáldásról is, ami részint megint csak megöli a dolog hangulatát.

Az új részben simjeink kaptak egy inventoryt is, amibe különböző tárgyakat pakolhatnak, és hordozhatnak magukkal, majd az alkalmas pillanatban előkapva az adott dolgot lenyűgözhetik társaikat. Így teszem azt, célszerű egy szép csokorral elindulni a parkba szervezett légyottra, mert ezzel jelentősen növeljük az esélyeinket pár virtuális puszi begyűjtésére. Az inventory állandó tartozéka egy mobiltelefon, ami alanyi jogon jár minden simnek, így nem kell külön telefonra költenünk, ráadásul lényegesen egyszerűbb szerelőt, bejárónőt, vagy egyéb szolgáltatót elérni, ha a szükség úgy hozza. Persze nem akármilyen telefont kapnak simjeink, hanem kamerás mobilt, amivel ha kedvünk tartja, megörökíthetjük a nekünk tetsző dolgokat, az így készült képeket pedig dekorációs elemekként használhatjuk a lakás bármely pontján.

Az egyszerűség jegyében szabták át az építkezési módot is, ahol a kalapács eszközzel egyszerűen és gyorsan szabadulhatunk meg a nemkívánatos dolgoktól. Ha pedig át kell alakítanunk lakásunkat, mert pl. érkezett egy apróság a családba, akkor nem feltétlen kell lebontanunk a falakat, megtehetjük, hogy csak pár méterrel arrébb toljuk őket, kiegészítjük a padlózatot, húzunk egy új válaszfalat és már kész is az új gyerekszoba.


Technikai szempontból is nagyon jól teljesít a játék. Bár grafikailag a karakterek kidolgozottabbak és kicsit talán részletgazdagabb minden, összhatásban nagyjából az előző rész színvonalát hozza, és ez jelen esetben egyáltalán nem negatív kritika. A színek nagyon élénkek, a karakterek kellően komolytalanok, néhol viccesek, és a motor gyengébb gépeken is gond nélkül képes megjeleníteni a teljes élő, lélegző várost is. Természetesen hibái is vannak, így például simjeink nem feltétlenül képesek mindenhova odatalálni, vagy egymást kikerülni, magyarán az útkeresési rutin botrányos.

A másik élményromboló részlet a közutakon való közlekedés. Nagyon jópofa, amikor kocsikázó, vagy taxizó simünket követi a kamera, és még azzal sincs nagy baj, hogy a KRESZ elveit nem tekintik irányadónak, és nem feltétlen adnak elsőbbséget senkinek. A stop táblánál sem hajlandóak megállni, de hogy gondolkodás nélkül áthajtanak a forgalom többi résztvevőjén az már kicsit bosszantó. Ezt megoldhatták volna egy egyszerű kerülő manőverrel, vagy az sem lenne gond, ha felvennék ilyenkor a forgalom ritmusát, vagy legalább egy rendes karambolt látnánk, de ez a megoldás valahogy nagyon nem az igazi.

Hangok terén szintén teljesen rendben van a program. Bár simjeink továbbra is a maguk kis bugyuta nyelvén karattyolnak, ezúttal mi szabhatjuk meg, milyen hangszínben tegyék ezt. A játék aláfestő zenéje továbbra is a kellemesen lágy és fülbemászó tételekből áll, amit az ember szinte észre sem vesz, de ha nem lenne, akkor nagyon hiányozna, és éppen ettől olyan jó. A hangtechnikai cuccok zenei felhozatala már problémásabb, ugyanis elég szegényes a hallgatható muzsikák palettája, ellenben bármikor bepakolhatjuk a programba saját mp3 formátumú zenéinket, s ez okafogyottá teszi az iménti problémát.