Harry Potter és a Félvér Herceg

A játékmenetnek három fő eleme van: párbajozás, kviddicsezés, bájitalfőzés. Lényegében ezek kombinálásával ügyeskedett az EA Bright Light Studio, ami némi "szerezd meg azt, menj el ide, gyűjtsd össze ezt és azt" játékelemekkel kiegészülve alkotta meg a játékmechanika fő vázát. Ez a nagyon rövid fő cselekményszál miatt abszolút nem fullad unalomba, pont megfelelő dózisban adagolták a fejlesztők, így a mindössze 3-4 órás játékidő alatt mindenből megfelelő mennyiséget kap a játékos.

Kolbászolásaink során a Roxfort labirintusszerű folyosóin szerencsére lesz segítségünk, mégpedig Fejnélküli Nick személyében, akit meglepő módon az "N" betű lenyomásával csalhatunk elő. Segedelmével pedig rendszeres utasításokat, tanácsokat kapunk, így úti célunk végső eléréséhez sokszor hívjuk majd segítségül a sorozat híres szellemét, de ha épp úgy tartja kedvünk, akkor a tekergők térképét is felhasználhatjuk.

A nyitott játékstílusnak köszönhetően kedvünkre járhatunk az iskola falain belül, meglátogathatjuk a kastély összes ismert, legendás részét, úgy mint a villám sújtotta tornyot, a Griffendél klubhelyiséget, az igazgatói irodát, de ha úgy tartja kedvünk, akkor a különböző osztálytermekbe is látogatást tehetünk, vagy éppen a szükség szobájában is tiszteletünket tehetjük. Szinte mindenhol interakcióba léphetünk környezetünkkel, beszélgethetünk diákokkal és tanárokkal, illetve a fő küldetések előtt és után kötelező jelleggel részt kell vennünk jó néhány kötelező tanórán.

Ezúttal elsődlegesen a bájitaltan tudományával ismerkedünk meg, ami a Félvér Herceg tankönyve miatt kap fontosabb szerepet, így elsősorban az ilyen jellegű órák lesznek azok, amiket látogatni fogunk. Van még varázslópárbaj és a már említett kviddicsezés, valamint a sztorit követve többször megfordulunk Dumbledore emlékkutatós magánóráján is, ahol főként a Voldemort érintő események felidézése kerül terítékre. A szabad játékmenet ellenére a küldetések lineárisan követik egymást, így minden kiszabott feladatot sorban kell teljesítenünk.


Természetesen kalandozásaink során nemcsak a fent említett három fő játékelemmel kell megküzdenünk. Harry Potter fanatikus rajongói a cselekmény előrehaladtával kis Roxfort-címereket gyűjtögethetnek, illetve szorgalmunk elismeréseként a tanórák és a klubokban tett különböző szociális ténykedéseink után mindenféle jelvényeket is bezsebelhetünk. A bájitaltan órák egyben mini játékok is, ahol amolyan Cooking Mama módjára előre meghatározott receptek alapján mindenféle főzetet kell készítenünk a legkülönfélébb, elénk pakolt összetevőkből.

A varázslópárbajban összemérhetjük pálcaforgató képességünket az utunkba kerülő ellenfelekkel. Ez utóbbi kétjátékos módban is elérhető a főmenüből, legalábbis a konzolos verziókban biztosan, a PC-s átiratnál nekem sajnos nem sikerült meglelni a kooperatív játékmód opciót. Mindezek ellenére kviddicsezni viszont nem lehet külön, Harryt irányítva ráadásul a játékban is csak a fogó szerepét tölthetjük be, ahol különböző csillagokon kell keresztül repülnünk, hogy elkaphassuk a cikeszt.

Az újítások sorát gyarapítja, hogy az előző részekhez képest végre nem kell megjegyeznünk, hogy az iskolában tett kirándulásunk során melyik ajtó mit is rejt, ugyanis a fejlesztők úgy döntöttek, feliratokkal segítik tájékozódásunkat. Harry mellett a sorozat főbb mellékszereplőit is alakíthatjuk, így kisebb küldetések erejéig egyszer Ginny és Ron felett is átvehetjük az irányítást. Viszont a tanórák száma érthetetlen módon lecsökkent, eltűntek a folyósokon játszható mini játékok, és ahogy korábban már említettem, a legtöbb eseményen szó szerint átrohanunk. Nagyon sok érdekes részletet nem érint a játék, ami óriási hiányosság. Minden bizonnyal sürgette az idő a csapatot, ezért lett ennyire karcsú a történet és az újítások listája, pedig bőven lett volna mivel megtölteni a produkciót.