Battlestations: Pacific

Akad olyan is - mind egyjátékos módban, mind többjátékos módban -, amikor a három hadászati dimenzió egyszerre képviselteti magát. Ilyenkor rendelkezésünkre áll majd egy taktikai térkép, melynek funkciója nem más, mint az aktuális szituációk átlátása, lekövetése. Parancsokat osztogathatunk egységeinknek, előre tervezhetünk, sőt, egyetlen kattintással bármelyik egység "bőrébe" is belebújhatunk, még közelebb hozva a háború hangulatát. A rendszer olyan segítségekkel könnyíti meg a játékos dolgát, mint a magára hagyott egységek feletti irányítás automatikus átvétele, vagy hogy egy több fegyvernemmel megáldott egység (pl. romboló) esetén az épp nem használt kaliber magától aktiválódik.

Az útvonaltervezés már nem megy az AI-nak ennyire zökkenőmentesen. Velem néha megesett, hogy hajóim keresztezték egymás útját. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint manuálisan belenyúlni a taktikába, és helyrehozni a gép által elszúrt, előzetesen jól megalkotott tervet. Ha épp nem vagyunk komoly gondban, akkor ezen bakik kiküszöbölése nem vészes, de egy komoly harc hevében nem biztos, hogy lesz időnk ilyen aprósággal foglalkozni.

A Battlestations: Pacific történetének habarcsát korhű fekete-fehér átvezetők és számos in-game videó adja. Igazából komoly élvezeti értéket nem képviselnek, nekem nem ettől sikerült beleélnem magam a játékba, bár az kétségtelen, hogy sokat dob a hangulaton. A narráció az amerikai oldalon kifogástalan, a japán oldalon az erőltetett akcentus már-már az idegesítő kategóriába sorolandó, viszont a hangok összességében nagyon jól sikerültek. A jól megkomponált, esetenként felcsendülő zenék hiába hangulatosak, nagyon kevés van belőlük, így egy idő után unalmassá, érdektelenné válnak, az ember pedig már nem is figyel fel rájuk a harc hevében.


A küldetések többsége nappali bevetés formájában zajlik, akad viszont majd misszió, amit éjszaka, szakadó esőben kell teljesítenünk. A hangulatfaktort ez jelentősen befolyásolja, hiszen a küldetések változatossága sokat dob a játékélményen. A nehézség sajnos nem lett a legjobban belőve, a komoly stratégiai érzék miatt csak a tengeralattjárós kihívások képesek megizzasztani a játékost. Ámbár a 14-14 küldetés mindegyike többlépcsős, így unalomba azért nem fognak fulladni. További könnyebbség, hogy checkpointos rendszer működik a Pacific-ben, vagyis elhalálozás után újbóli betöltéskor a legutolsó ellenőrzőponttól folytatjuk a játékot, viszont minden egységünk maximális életerővel bír, ami némileg ront a valóságérzeten. A játékidő így is legalább 10-15 órára rúg, amit a többjátékos mód érdekes opciói még tovább kitolnak.

A játék küllemét illetően se lehet panaszunk. A textúrák mind élethűek, részletesek, és természetesen a fényviszonyokhoz hűen tükröződnek. A járművek kidolgozottsága, modellezése nagyon profi, ráadásul minden(!) szárnyas hadigépezet pilótafülkés kivitelt is kapott. Ezt az összképet a robbanások, a víz érdekes csobbanásának effektje, valamint a szárazföldek kidolgozatlan, elnagyolt aljnövényzete töri meg, de egy olyan játék esetében, ahol nem a szárazföldi, gyalogos harcok élveznek elsőbbséget, szemet lehet hunyni ezen apróság felett.

A csaták grandiózus kivitele, a légi keringők pazar látványa viszont mindenért kárpótol, ráadásul a játék irányítása ugyanazt az arany középutat képviseli, amit a játék minden egyes szegmensének sikerült megtalálnia. Emiatt pedig mindenki talál majd magának kihívást, de sikerélménnyel is gazdagodunk. A Battlestations: Pacific a második világháború kevésbé ismert arcáról fest teljesen korhű képet, és ez az akció-stratégia hibrid olyan kivitelezésben lett tálalva, hogy a téma szerelmeseinek egyértelmű vétel a játék, mely X360 és PC masinákra szerezhető be.