Mass Effect 2

A hihetetlenül addiktív játékélményt a teljesen letisztult kezelőfelület is segíti, viszont a konzolos verzió megoldása nekem még mindig barátságosabbnak tűnik. Az akciórészek létjogosultságát erősíti, hogy végre nem melegednek túl a fegyverek, megjelent a muníció, valamint a lövedékek és a speciális támadások ereje sokkal inkább érezhető. A némileg eltolódott stílusnak köszönhetően a pályák felépítése is megváltozott, sokkal jobban ki lehet használni a terep adta lehetőségeket, a fedezékrendszer pedig a Gears of Wart idézi.

A szerepjátékos elemek természetesen nem kerültek háttérbe, csak sokkal letisztultabb lett az egész kezelhetősége. Csapatunk menedzselése, illetve fejlesztéseink nyomon követése már nem egyesével történik, hanem a Normandy anyahajón található Tech Lab és Armory szobában. Ezekben gyakorlatilag egyetlen kattintással eldönthetjük, hogy páncélunkra milyen spéci dolgokat aggassunk, esetleg fegyvereinket és csapattársaink csúzlijait mivel tuningoljuk fel. Ha már a Normandynál járunk, akkor fontos megemlíteni, hogy a sokat kritizált liftezős rendszer eltűnt, és egy ügyes, jópofa töltőképernyő vette át a régi rendszer szerepét. A töltési idő meglehetősen barátságos, a konzolos verzió esetében azonban ez már nem mondható el, az Electronic Arts által tartott premier előtti tesztnapon rendesen szívtuk a fogunkat emiatt. Nem kizárt, hogy lemezről olvasott minden adatot a játék, de a PC-s verziónál emiatt nem kell aggódni.

Ha valaki kizárólag a fő cselekményszálon szeretne végigrohanni, annak is legalább húsz órát bele kell tennie a játékba, a mellékküldetésekkel azonban ez a szám akár hetven órára is felkúszhat. És ahogy az első rész esetében, úgy a folytatásban is a mellékszálak minőségében mérhető le igazán, hogy a Mass Effect mégis milyen produkció. Hihetetlen univerzumot épített fel a BioWare, melyben minden egyes fajnak megvan a maga helye, háttértörténete, a különböző mellékágak teljesítése pedig mindvégig érdekes, változatos. Az itt elkövetett tetteinknek pedig ugyanúgy súlya és jelentősége van, ami aztán a fősodor történéseire is kihat persze.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Értelemszerűen ennek megfelelően továbbra is a játék szerves részét képzik a párbeszédek, és alapvetően ennek metódusa semmit sem változott. Válaszainkat, kérdéseinket a játék ezúttal is rögzíti, ami kialakít rólunk egy képet (Paragon/Renegade). Fontos megjegyezni, hogy többnyire az itteni viselkedésünk lesz a döntő a különböző események végkimenetelében, tehát érdemes jól átgondolni, hogy jófiúk leszünk, vagy gátlástalanul eltiprunk mindenkit. Apró újítás, hogy néha az átvezetők közben is felvillan egy-egy Paragon, illetve Renegade lehetőség, amelyek valamilyen pozitív vagy negatív cselekedetet takarnak, nyilván itteni választásunk is kihatással van a cselekményre.

Az első rész nagy negatívuma volt, hogy a világtérképen feltüntetett kisebb bolygók - amelyeken esetleg csak mellékküldetéseket kellett teljesítenünk - teljesen kopár, sivár felszíni "életet" tártak elénk. A folytatásban ezt el lehet felejteni, a fejlesztők ugyanis mostantól csak oda engednek dokkolni minket, ahol tényleg dolgunk lesz, minden más bolygó esetében egy minijáték keretén belül kell felfedezésre indulnunk. A rendszer lényege, hogy szondák ledobásával szerezhetjük be a szükséges muníciót, nyersanyagot. Szintén változáson esett át az első rész bosszantó pop-up hatása és folyamatos frame rate esése. Ez a múlté, a legdurvább akció közben is zökkenőmentesen fog futni a játék, és végre teljes pompájában láthatók a változatos, néha igencsak monumentális helyszínek.

A Mass Effect 2-ről még oldalakon keresztül lehetne mesélni, viszont összefoglalásul annyit elmondhatok, minden idők egyik legélvezetesebb produkciója került fel a boltok polcaira, mely megmutatta, hogy a videojátékok is képesek olyan történetmesélésre, emberi drámák bemutatására, amit korábban csak a filmekben láthattunk. A játékipar egyértelműen felnőtt Hollywoodhoz, hiszen a játék a hétköznapi döntéseinket idéző súlyos mondandóval és teherrel bír, melyben a felelősség súlya alatt kell cselekednünk, hogy aztán minden idők egyik legepikusabb végső összecsapásából lehetőleg győztesként kerüljünk ki... Legalábbis erkölcsileg.