Milliomos lett az első orosz internetezőből

Anatolij Kljoszov volt az első orosz tudós, aki csatlakozhatott az internethez, azonban az idill nem tartott sokáig. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az 1980-as években a KGB még a faxkészülékeket is a kapitalizmus eszközeinek tekintette.

A biokémikus napjainkban már az Egyesült Államokban él és milliomos. Meggyőződése, hogy a Szovjetunió a kapitalista országokkal szembeni technológiai versenyt nem a Kremlben, hanem az egyik közeli utcában található Automatizált Irányítórendszerek Intézetében veszítette el. Kljoszov 1982 telén ott dolgozott és eléggé meglepődött, amikor híre jött, hogy a kommunista párt központi bizottsága őt jelölte ki "első online elvtársnak". A biokémikus a keleti blokkban élők közül egyedüliként több hónapon át felcsatlakozhatott az internetre és külföldi kollégákkal tarthatott online kapcsolatot.


Feladata az volt, hogy hivatalosan képviselje Moszkvát a nemzetközi internetes konferenciákon. A helyzet egyértelmű volt: a technikát az USA uralta, a Szovjetunió lemaradt ebben a versenyben is. Kljoszov megbízása az volt, hogy mentse meg az ország becsületét. Az idő nem igazán kedvezett a kísérletnek, hiszen Leonyid Iljics Brezsnyev éppen akkor hunyt el, a helyét pedig Jurij Andropov vette át. Az akkori nézetekre jellemző, hogy a szovjet vezetők még a faxkészülékekre és a fénymásolókra is a nyugati államok eszközeiként tekintettek.

Eközben Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a számítógépek már kezdték meghódítani a háztartásokat. A Szovjetunióban viszont a számítógépeket kizárólag a katonaság és a kutatók használhatták vagy kémkedési célokra vagy a tervgazdaság adatainak megszépítésére. Még a külföldre irányuló telefonhívásokat is be kellett jelenteni. Csak így érthető meg, hogy mekkora privilégiumot kapott Anatolij Kljoszov.

"Ez egy leírhatatlan szabadság volt. Olyasmit éreztem, mintha űrhajósként a világűrbe jutottam volna" - emlékezett vissza a szakember. Az orosz tudós az egyik online fórumban például Ronald Reagen SDI csillagháborús programjáról fejtette ki a nézeteit, de gyakran hozták zavarba kérdéseikkel külföldi kollégái. Persze nem véletlen, hogy Kljoszov lett a kiválasztott. Már az 1970-es években évfolyamelső lett a Moszkvai Egyetemen és az USA-ba küldték, ami számára egyfajta kultúrsokkot okozott. Természetes, hogy megrendült a hite a szocializmusban. Mikor visszatért Moszkvába, ki akarta vinni a családját is, de a KGB közbelépett.


A szakember azonban ezután is kereste a lehetőséget. Elhatározta például, hogy a Tudomány a Szovjetunióban című lapban megírja az új technika nyújtotta lehetőségeket, de a cenzor közbelépett, mondván: "Ez egy olyan tudás, ami nem a tömegeknek való." Ez hiba volt, a biokémikus szerint ugyanis akkor, hasonlóan az űrkutatáshoz, felzárkózhattak volna az Egyesült Államok mellé. A cikk végül csak 1985-ben jelenhetett meg. Akkor már hódított a peresztrojka és a glasznoszty, de a tanulmány túl későn jelent meg. A Szovjet Tudományos Akadémia egy ötéves tervet dolgozott ki az ország internetes felzárkóztatására, ám a technikai fejlődés túl gyors volt, így a terv már a megvalósítása kezdetén elavulttá vált.

Kljoszov végül kivándorolt az USA-ba, szakcikkeket és könyveket jelentetett meg, rákgyógyszereken dolgozott és idővel milliomos lett. Napjainkban Bostonban él, házában számos orosz festő alkotásai találhatók meg és jobban figyeli az orosz híreket, mint az amerikaikat. De semmiképpen sem szeretne Moszkvába visszatérni. Ugyanakkor megvan a véleménye az orosz Szilícium-völgy létrehozásáról. "A cél helyes, de az út nem" - szögezte le a tudós. A probléma az, hogy túl sok dolgot akar befolyásolni, meghatározni az állam és szinte megfojtja a magán kezdeményezéseket. Éppen úgy, mint az ő idejében.