The Oddbox

A kommunikáción túl a játékmenet nagyjából a klasszikus platformer ügyességi játékokat idézi, tehát különböző akadályok alatt, fölött kell átmásznunk, illetve platformokról fel-le ugrálnunk, hogy eljussunk az adott pályarész végére, csak mindezt három dimenzióban. A pályatervezésre általánosságban az összefüggő, relatíve nagy terek jellemzőek, amik hosszabb-rövidebb szakaszokra oszlanak.

Némely puzzle-feladványhoz több szakaszon is akad majd tennivalónk, mire sikerül megoldani a pálya fő feladatát. A kamerakezelés általánosságban jó, de akadnak rosszabb pillanatai a rendszernek, és ezek eléggé meg tudják nehezíteni az egyes feladatok elvégzését. Továbbá a játékhoz erősen ajánlott egy gamepad használata, ugyanis erősen érződik, hogy a pályákat az analóg karhoz tervezték, s így a billentyűzet esetenként komoly hátráltató tényezőnek számít.


A technikai megvalósításról csak annyit mondhatunk, hogy a 2001-es színvonalnak tökéletesen megfelel, és ez magában hordozza azt is, hogy mai szemmel nézve bizony kicsit csúnyácska a program. Csak egy portolást hajtottak végre az Oddworld emberei, pedig egy ráncfelvarrás is elkelne már ennek az egyébként nagyszerű játéknak. A csomag PC-sek számára másik új darabja, a Stranger's Wrath viszont sajnos már közel sem kelt olyan kellemes benyomásokat, mint Munch története. Ennek oka nem az, hogy maga a játék rossz lenne, sokkal inkább, hogy valami hihetetlen igénytelen módon összecsapták a portolást. No, de ne rohanjunk ennyire előre! Nézzük inkább, hogy mit is kínál nekünk ez a történet.

A címszereplő, akit egyszerűen csak "Idegennek" neveznek, egy fejvadász, aki különböző törvényen kívülieket gyűjt be élve vagy holtan a világ moolah-nak nevezett fizetőeszközéért cserébe. A játék nagyszerűen ötvözi a követőkamerás és a belső nézetű játékmódot. Mindegyiknek megvan a maga szerepe, így a külső nézet első sorban az ügyességi, míg az első személyű nézőpont az akció részekhez illik.


Stranger sokkal fürgébb és erősebb mint Abe, vagy Munch, és ennek megfelelően sokkal összetettebb pályákon mászkálhatunk vele az ügyességi részekben. Sűrűn kell kötelet másznunk, illetve nagy távolságokat leküzdenünk a különböző platformok között. Ez a nagyfokú mozgékonyság a belső nézetű módban elvész, itt ugyanis fegyverünk kapja a főszerepet, ami a játéktörténelemben eléggé rendhagyó módon élő muníciót használ. Ezek az élő lövedékek többnyire saját jószántukból segítenek hősünknek. Igaz, hogy a nyílt tereken úgy kell összefogdosnunk őket, de mikor már a fegyverben ülnek, néhányan kedélyesen beszélgetnek velünk.

Akad köztük mókusra emlékeztető jószág, aki figyelemkeltésre jó, pók, akivel rövid időre megkötözhetjük az ellenfeleket, borz mint kábító lövedék és még sok egyéb is. Így az akciórészeket nem napjaink népszerű agyatlan lövöldéjeként kell elképzelni, hanem a taktikázáson van a hangsúly, azon, hogy kis társainkat a megfelelő kombinációban használva győzzük le a számbeli és tűzerőbéli fölénnyel bíró rosszfiúkat.


A pályatervezés érdekes és változatos, bár itt is elmondható, hogy a környezet mai szemmel nézve már egy kicsit szegényesnek hat, hiszen itt sem volt semmiféle frissítés, az majd a PS3 tulajok kiváltsága lesz. A játékmenet önmagában kifejezetten élvezetes, s ezt még kiegészíti az Oddworld sajátos humora is. Így az összkép már kifejezetten nagy vonzerővel is bírhatna, még az alacsony poligonszám és a ma már gyengének számító textúrák ellenére is, feltéve, ha nem egy integrált emulátor keltené életre a játékot PC-n.