Portal 2

A forgatókönyv és a szinkronmunka egyenesen zseniális. Ilyen jól megírt és előadott párbeszédeket és monológokat videojátékban ritkán hallhatunk, feltéve, hogy egyáltalán akad versenytársa ezen a téren a Portal 2-nek. GLaDOS sajátos beszédhangja és gyilkos szarkazmusa már az első részben is briliáns volt, a folytatásban pedig nem csak többet beszél, de egy egész jelentős jellemfejlődésen is keresztülmegy.

A játék legszórakoztatóbb pillanatait viszont kétségtelenül Wheatley-nek köszönhetjük, aki, szegény, nem egyszerűen ütődött, hanem egy olyan tudományos projektnek az eredménye, aminek az volt a célja, hogy megalkossák a lehető legidiótább mesterséges intelligenciát. A szinkron ugyan idegen nyelvű, de a teljes körű és szokatlanul jó minőségű feliratozásnak köszönhetően azok sem maradnak le a poénokról, akik nem beszélnek angolul.


Bár az egyjátékos mód is rengeteget fejlődött, a Portal 2-ben a legnagyobb hangsúly a kooperatív játékon van. A két játékos együttműködésére építő kampány közvetlenül a szóló mód után veszi fel a fonalat, s két robot lesz a főszereplő, Atlas és P-Body. Az ő feladatuk egy sor kombinált teszt elvégzése, főként olyanoké, amire az emberi alanyok nem alkalmasak, és mivel ők meghalni nem tudnak, legrosszabb esetben csak újra össze kell rakni őket, így ideális alanyoknak számítanak.

Itt a történeti szál már közel sem olyan erős, mint az egyjátékos módban, ellenben a feladatok sokkal érdekesebbek, ugyanis mindkét robot szabvány portál fegyverrel rendelkezik, ami összesen négy egy időben használható kaput jelent. A Valve-nek már komoly tapasztalata van abban, hogyan kell igazán szórakoztató, több játékosra kihegyezett mókát csinálni, és ez meg is látszik a Portal 2-n. Itt az együttműködés nem a továbbjutást megkönnyítő választható opció, sokkal inkább a haladás egyetlen járható útja. A kooperatív helyszínek méretei néha még az egyjátékos mód hatalmas területeit is felülmúlják, s több helyütt találunk a portálokat megszüntető erőtereket, ahol értelemszerűen a kaput nyitó robot nem használhatja őket, viszont, ha társa már átjutott rajtuk, akkor új helyre kell telepítenie a kapukat, hogy az egyes feladatok megoldhatók legyenek.

Mindez természetesen nagyfokú összhangot követel, és kommunikáció hiányában még az egyszerűbb feladványok is teljesíthetetleneknek bizonyulnak. Szerencsére a Valve emberei tisztában voltak azzal, hogy valószínűleg nem minden játékosuknak lesz olyan partnere, aki szintén megvásárolja a programot, így szinte biztosan lesznek olyanok, akik ismeretlenekkel lesznek kénytelenek játszani. A helyzet fokozottan problémás, ha esetleg olyannal kezdünk játékot, akivel közös beszélt nyelv hiányában egyáltalán nem tudunk kommunikálni.


Az ilyen helyzetekből fakadó kellemetlenségek elkerülésének érdekében hozták létre az egyszerű szimbólumokkal operáló, kontextusfüggő jelrendszert. Lényegében arról van szó, hogy egy billentyű lenyomásával egy adott pontra mutathatunk, és jelezhetjük társunknak, hova figyeljen, esetleg hova telepítsen kaput, de helyet kapott egy visszaszámláló rendszer is, az olyan feladatokhoz, amikor két távoli gombot egy időben kell megnyomni. A rendszer elsőre talán kicsit gyermetegnek néz ki, de a gyakorlatban hamar létfontosságúnak bizonyul.

Játékidő tekintetében egyáltalán nem kell szégyenkeznie a Valve új játékának, ugyanis mind a szóló, mind a kooperatív mód nagyjából 5-6 órányi tiszta játékidőt kínál, feltéve, hogy egyik feladványnál sem akadunk el huzamosabb ideig. Az természetesen már más kérdés, hogy ilyen játékélményből még tízszer ennyit is szívesen elfogadnánk. Az újrajátszási faktor felemás, ugyanis leginkább a begyűjthető achievementek, illetve a lehető legrövidebb pályaidő felállítása iránti vágy késztetheti az egyszeri játékost az újbóli végigjátszásra, döntéshelyzet, vagy alternatív befejezés nincs. Ugyanakkor a rajongótábor keménymagjának már ennyi is elegendő lesz, hogy újra és újra elővegye a programot, a többiek pedig legrosszabb esetben is kapnak összességében legalább 10 órányi önfeledt szórakozást, ami manapság az RPG műfaján kívül nem túl megszokott dolog. Valamint továbbra is lehet számítani a rajongói pályák tömkelegére, hiszen a támogatás adott hozzá.