2011. október 30. 08:14, Vasárnap
A kombinált fegyvereknek legnagyobb hasznát a már említett pszichopaták ellen vesszük, akik a játékban a főszörnyek szerepét töltik be. Ennek megfelelően őket elintézni nem lesz egyszerű, főleg alacsonyabb szinteken. Sajnos egyedül játszva igencsak meg fogunk szenvedni velük, épp ezért ajánlott egy barátunkkal coop módban játszani, de erről később.
Érdemes óvatosan felderíteni Fortune Cityt ugyanis az őrültek nagy részével nem külön küldetés keretében találkozunk, hanem véletlenül fogunk beléjük botlani, ha épp a megfelelő időben járunk az adott helyen (legjobb példa erre Ted és Snowflake), szóval mindig legyen nálunk étel (ami az életünk feltöltésére szolgál), illetve legalább egy szöges baseballütő. A megbomlott elméjű egyedek mellett figyeljünk a boltok környékén is, mivel majdnem minden másodikat ellepték a fosztogatók, akik azonnal nekünk rontanak, amit meglátnak minket. Szerencsére a mentési rendszeren is javítottak, most már minden új helyszínre érve kapunk egy checkpointot, de ezek a kilépéskor eltűnnek, és csak a WC-ben mentett állások maradnak meg. Ez lényegesen megkönnyíti a játékot, amit a rajongók nem biztos, hogy jó néven vesznek, de az újoncoknak mindenképp jól fog esni, hogy egy véletlen pszichopatával való negatív kimenetelű találkozás után nem kell több órával korábbi játékállást visszatölteni.
A szintlépés nagyon fontos a játékban, hiszen minél magasabb szinten vagyunk, annál nagyobb az esélyünk a túlélésre. Legtöbb PP-t a túlélőkért és a főküldetések megoldása után kapunk, ám mivel Frank egy több háborút megjárt fotóriporter, így hűséges kamerája újból rendelkezésünkre áll, hogy dráma, erotika és horror kategóriákban készítsünk képeket zsíros presztízspontokért. Legyünk figyelmesek, egyes helyeken a túlélők felett sárga ikonok jelennek meg, ilyenkor azonnal fényképezzünk, mert az ekkor készített képért extra pontokat kapunk. Fényképezni bőségesen lesz lehetőségünk, főleg a sokat reklámozott új helyszínen, a Uranus Zone-ban.
A sci-fi témájú vidámpark tökéletesen illeszkedik Fortune City világába, az amúgy sem kevés minijátékok számát tovább növeli (céllövölde, űrvakondok leütése stb.), új tárgyakat (idegen maszk, pénzzel teli táskák), ruhákat ("űrruha"), járművet (bohóckocsi) és kombókártyákat (lézeres maszk) szedhetünk itt össze. Szintén az OTR újítása, hogy a játék egész területén elszórva találhatunk kulcsokat páncélszekrények fiókjaihoz, amelyek segítségével egyszerűen és gyorsan növelhetjük vagyonunkat.
Ha esetleg nehéznek ítéljük a sztori módot, vagy nem fejlődünk elég gyorsan, akkor két lehetőségünk van: vagy a már meglévő statisztikáinkkal kezdjük újra a játékot, vagy pedig az első részből áthozott Sandbox módot próbáljuk ki, ami az első pillanattól fogva elérhető, nem szükséges a sztori mód befejezése. A nevéhez méltóan ebben a módban nincs óra, csak mi és több ezer zombi, akik csak arra várnak, hogy válogatott módszerekkel szecskázzuk fel őket. Hogy ne csak a cél nélküli öldöklésről szóljon dolog, ezért a kedves fejlesztők egész Fortune City területén különféle challenge-eket szórtak szét, amelyek feloldásához meghatározott számú élőhalottat kell likvidálnunk.
A feloldott feladatok kellően változatosak: a minél extrémebb módon történő öldökléstől a "speciális" tárgyak gyűjtéséig sok mindenben részt vehetünk. A feladatok teljesítésére meghatározott időkorlát áll rendelkezésünkre, és három fokozatot érhetünk el teljesítményünktől függően: bronzot, ezüstöt és aranyt. Minél jobb fokozatot érünk el, annál több pénz üti a markunkat, amit a sztori módba is importálhatunk, hasonlóan az alap Dead Rising 2 multis Terror is Reality módjához. Nehezen megkeresett dollárjainkat aztán a fosztogatók boltjaiban Zombrexre, fegyverekre, öltözékekre, vagy épp járművek kulcsaira is elkölthetjük.
Ebbe a módba is bármikor bekapcsolódhat egy ismerősünk, aki Frank tökéletes ellentéteként, Chuck Greene-ként játszhat. Ez igazán jó ötlet, mivel az alapjátékban igen illúzióromboló volt az, hogy coop-ban két Chuck irtotta vállvetve a zombikat. A változás mindössze annyi, hogy ő is kapott egy fényképezőt, és nagy dicséret illeti a fejlesztőket azért, mert figyeltek olyan apróságra is, hogy míg West egy profi fényképész, ezért egy elég komoly gépet használ, Greene egy rózsaszín színű, tipikusan turistás példánnyal örökíti meg az eseményeket.