Galaktikus kataklizmákról mesélhet a Hold

Egyetlen természetes holdunk ideális hely a Földön ritka hélium-3 izotóp kitermeléshez, amit nukleáris fúziós reaktorok üzemanyagaként használhatnánk a jövőben, ezért többen, köztük az amerikai republikánus párt legnépszerűbb elnökaspiránsa, Newt Gingrich is az űr kereskedelmi alapokra helyezésének egy fontos elemeként tekintenek rá.

A Hold azonban sokkal több egy egyszerű bányánál, valójában egy felbecsülhetetlen értékű történelmi archívum, ami nem csupán a Föld, de az egész Naprendszer viszontagságairól számot adhat az elmúlt 4,5 milliárd év tükrében.

A Naprendszer fejlődése során egy csillagközi utazáson esett át. A Nap körülbelül 200 millió év alatt kerüli meg a galaktikus középpontot. Útja során a bolygókkal egyetemben a galaxis spirális karjaiban elhelyezkedő sötét, poros molekuláris felhőkön, ragyogó fiatal csillaghalmazoknak felrobbanó szupernóváinak sugárzásain haladhatott át.

Amikor a Naprendszer a galaxis fejhullámánál járt, óceánjáróként szelve a csillagközi űrt, kozmikus sugárzás áraszthatta el a rendszert. Földtani emlékeink azt tükrözik, hogy bolygónk sok felemelkedésen ment át története során. 700 millió évvel ezelőtt teljesen megfagyott, majd újabb jégkorszakok következtek, több rejtélyes tömeges kihalással. A történések okaira azonban csak egészen homályos magyarázatok állnak a rendelkezésünkre, ha viszont kozmikus katasztrófa indította el az eseményeket, akkor arra a Hold kőzeteiben rendkívül jó eséllyel találnánk bizonyítékokat.

Például egy szupernóva mindent átható kozmikus sugárzása egyértelmű lenyomatot hagyna a holdkőzetekbe golyókként beágyazódott egzotikus izotópok alakjában, míg a többszörös lávafolyamok területeinek rétegezett szerkezete ideális a sugárzási hullámok időbeni elhelyezéséhez. A holdkőzetek sugárzási károsodásainak korának összevethető a Föld fosszilis rekordjaival, melyből egyértelműen kitűnne, hogy szinkronban vannak-e a kozmikus behatások a tömeges kihalásokkal.

Egy spirális karon való áthaladással a Naprendszernek időről-időre át kellett sodródnia sűrű, porral vegyített hideg hidrogén felhőkön, ami elhomályosíthatta a Nap fényét, jégbe zárva a Földet. Ez a csillagközi por ugyancsak jelen lehet a Holdon, valószínűleg a legfrissebb becsapódási lávafolyamok alatt, amit egy aszteroidával történt találkozás hője idézett elő. A Nap utazása során ugyancsak jó eséllyel találkozott vörös vagy barna törpecsillagokkal, melyek "beszennyezik" a galaktikus síkot. Gravitációjuk feldarabolhatta a naprendszerünket körülölelő feltételezett 1 fényév sugarú Oort üstökös felhőt. A betolakodók hatása olyan lehetett, mint amikor lerázzuk az almát a fákról, üstökösök záporát zúdítva a belső-Naprendszerre. A Hold krátereinek alapos vizsgálata elárulhatja a kráterképződési csúcspontokat, sőt akár ősi üstökös vagy meteorit töredékeket is begyűjthetnénk, és itt jön be Gingrich bányászati holdbázisa a képbe.

Az embereknek el kellene jutniuk a Holdra, hogy egy hatalmas fúróberendezéssel feltárják a lávarétegeket és a Nap utazásairól árulkodó izotópokkal teli magmintákat hozzanak a felszínre. Talán a kereskedelmi bányászatban rejlő lehetőségeken keresztül a geológia tudománya is lehetőséget kap, hogy csak úgy mellékesen eljusson a holdfelszínre. A geológiai kutatások legalább olyan értéket képviselhetnek mint a hélium-3, galaktikus hányattatásaink történelemkönyvét.