Trine 2

Kiadó: Focus Home Interactive
Fejlesztő: Frozenbyte
Honlap

Rendszerkövetelmények
Minimum: Intel Core 2 Duo E4400 2,0 GHz/AMD Athlon II X2 260u processzor, Nvidia GeForce 7600GS/ATI Radeon HD3470 videokártya, 1 GB RAM, 1,5 GB szabad tárhely, szélessávú internetkapcsolat az online játékhoz
Ajánlott:Intel Core 2 Duo E6600 2,4 GHz/AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5600+ processzor, Nvidia GeForce 7800GT/ATI Radeon HD4650 videokártya 1 GB VRAM memóriával, 2 GB RAM, 1,5 GB szabad tárhely, szélessávú internetkapcsolat az online játékhoz
Hasonló játékok: Lost Vikings, Trine
Kategória: logikai, ügyességi, puzzle

A Frozenbyte név alatt futó független finn csapatot 2009-ig csak a Shadowgrounds játékokról ismerhettük - amelyek egyébként az "indie" kategóriában kiemelkedő alkotások -, azután, mint derült égből a villám, megjelent a Trine. Ez alapvetően egy oldalra görgetős (scrollozós) ugrálós játék volt, ami főleg a fizika használatára épülő puzzle feladványokra koncentrált. Igazából semmi sem volt benne forradalmian új vagy igazán eredeti, csak az egyébként már bevált elemek sajátos kombinációja, és ez tagadhatatlanul működött.

A bájos kis tündérmesébe bújtatott történet, a szerethetően komolytalan karakterek, a szép grafika és az ötletes puzzle feladványok profi módon elkészített elegye meggyőzte mind a kritikusokat, mind a játékosokat, így borítékolható volt a folytatás elkészítése is. A Trine 2 pár hete látott napvilágot, s örömmel jelenthetjük, hogy megvan benne minden, amiért az első részt szerettük, ráadásul annak legnagyobb hiányosságait is kijavítja, így joggal pályázhat a független kategóriában az év játéka címére.


Élőholtak helyett ezúttal goblinok seregei zaklatják a mesebeli birodalom népét, s amikor a helyzet kezd kilátástalanná válni, a Trine (a címszereplő ereklye) ismét összegyűjti a kis csapatot. Az első pályán külön-külön irányíthatjuk hőseinket, amolyan bemutató-oktató szekció keretén belül, ahogyan láttuk ezt már az első részben is. Ennek köszönhetően az előzmények ismeretének hiányában is teljesen élvezhető a program.

A későbbiekben a három karakter bármelyikét választhatjuk, illetve tetszés szerint váltogathatunk közöttünk, hogy mindig az adott helyzetnek leginkább megfelelő képességeket aknázhassuk ki. Adott nekünk ezúttal is Zoya, a kecses tolvaj, aki kötelével szinte bárhová képes felmászni, íjával pedig Tell Vilmost megszégyenítően bánik. Ahol az akrobatika már nem elegendő, ott használhatjuk Amadeust, a varázslót, aki tárgyakat képes lebegtetni, illetve a semmiből elővarázsolni. Végül, ha már túl sok a rosszakarónk a képernyőn, akkor érdemes Pontiusszal, a lovaggal nekilátni a rendcsinálásnak.


A pályákon itt-ott elrejtve mana-csomagokat találhatunk, és ha ezeket kellő szorgalommal gyűjtögetjük, hőseink előbb-utóbb szintet lépnek. Persze nem kell összetett RPG-s skillrendszerre gondolni, de az első részhez képest valamelyest bővültek a fejlődési lehetőségek, viszont nem olyan szinten, hogy ez bárkit is megrémisszen. Ezúttal pár extra képességgel többet találunk a szintlépő képernyőn, de ha kellő szorgalommal keresgélünk, a játék végére mindhárom karakterünknek megvásárolhatjuk az összes extrát.

A játékmenet talán legszebb része, hogy a feladványokra nem csak egy adott jó megoldás létezik. Gyakorlatilag az összes fejtörő több alternatív módon is megoldható, ezért akár szólóban is érdemes újra és újra nekifutni a kalandnak. S bár az egyedüli játék is hihetetlenül jó móka, ez a program egyértelműen a többjátékos módra lett kihegyezve. Az első rész legnagyobb hiányossága az erősen korlátozott multis lehetőségekben rejlett, ugyanis ott csak és kizárólag helyi kooperatív módot találhattunk, ráadásul azt is csak akkor, ha a beállítások menüpontban keresgélve ráakadtunk a "második játékos engedélyezése" opcióra.


Ez a nehézkesség már a múlté. Végre találunk a főmenüben többjátékos opciót, ami egy meglepően jól elkészített játékszervezőbe visz minket. Itt kiválaszthatjuk, hogy kivel és milyen módban szeretnénk nekifogni a kalandnak, illetve az első végigjátszás után eldönthetjük azt is, hogy melyik pályán szeretnénk kezdeni. Játékmódokból találunk kettőt is. A klasszikusban egy karaktert csak egy játékos irányíthat, míg a korlátlan módban egyszerre többen is választhatják ugyanazt a hőst.

Technikai szempontból egy rossz szavunk sem lehet. Az irányítás a már bevált billentyűzet+egér kiosztást követi, és továbbra is adott a lehetőség kontroller használatára is. A hangok gazdagabbak, ez valószínűleg a megnövekedett költségvetés jótékony hatása. Több a szinkronhang, változatosabb a zenei aláfestés, a grafika pedig lélegzetelállító, ráadásul még az optimalizálás is jobban sikerült, mint az első rész esetében.


Játékidő tekintetében sem kell szégyenkeznie a Trine 2-nek. Kooperatív multira kitalált alkotásról lévén szó, ha többedmagunkkal játszunk, könnyebb a dolgunk és gyorsabban kivégezhető a történet, de a program még így is bő ötórányi tiszta játékidőt rejt magában, ami csak az első végigjátszást takarja. Ez már önmagában is szép teljesítmény, és akkor még nem beszéltünk a magas újrajátszási faktorról.