Földalatti bunker őrzi az amerikai filmtörténelmet

A virginiai Culpeper környékén lévő hűs, 4 Celsius-fokos levegőjű bunkerben található a korai amerikai filmek legnagyobb archívuma.

A 124 betonfalú helyiségben 2,5 méter magas polcokon katonás rendben sorakoznak a fémdobozok, amelyek az évtizedekkel ezelőtti nézők tömegeit lázba hozó filmeket rejtik. A Kongresszusi Könyvtár Packard Audiovizuális Tára több évtizedes munka eredménye, s nemcsak a filmkészítők jogainak védelmét szolgálja, hanem azt is, hogy alkotásaik megmaradjanak a leendő generációknak. A gyűjtemény annak a nagy munkának a gyümölcse, amely száz évvel ezelőtt kezdődött, amikor a szerzői jogok védelmét kiterjesztették az amerikai gyártású filmekre, s az addig csak szárnyait bontogató iparág globális gazdasági és kulturális hatalommá vált - írta az AP amerikai hírügynökség.

"A szerzői jog védelme nagyon fontos volt az ipar kezdetétől fogva. Noé bárkájához hasonlítható vállalkozás volt megőrizni az amerikai kreativitás ezen részének a történelmét" - mondta Patrick Loughney, a Packard vezetője. A filmtár az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve átalakított bunkerében, gépkocsival Washingtontól másfél órányira működik. Az amerikai törvényhozás 1912. augusztus 24-én terjesztette ki a szerzői jogok védelmét a filmekre, s pár héten belül a filmkészítők elkezdték bejegyeztetni celluloidszalagra rögzített drámáikat, dokumentumfilmjeiket és komédiáikat. Az első a Fekete juh gyapja című melodráma volt, amely az Észak-Amerikába érkező európai nemesek megpróbáltatásairól szólt.


Sok korabeli filmhez hasonlóan az is elveszett. A Packard azonban őrzi a szerzőijog-védelem alá helyezett negyedik film egyetlen fennmaradt példányát. A mű A könnyűlovasság támadása; az ismert téma 1912-es feldolgozását Thomas Edison filmvállalata készítette. Az első öt regisztrált film közül egy másiknak bizonyos részeit a Modern Művészetek Múzeuma őrzi New Yorkban, de a többi alkotás elveszett. Több mint 5600 korai film kapott szerzői jogi védelmet, és Patrick Loughney és mások is azt mondják, a film kategória bevezetése a szerzői jogba a filmipar növekvő befolyását és a védelem iránti igényét tükrözte.

"Kétségtelenül növeli egy média legitimitását, ha elismerik és a művei külön kategóriát alkotnak - mondta Michael O'Leary, az Amerikai Filmszövetség (Motion Picture Association of America) első alelnöke. A korai filmkészítők számára "ez egyfajta védelmet, egy kis biztonságot jelentett. Bizonytalanabb talajon álltak, mint most mi." A korai filmeknek ugyanazzal a gonddal kellett szembenézniük, mint a modern stúdióknak - a kalózkodással. Loughney szerint "Amerika volt a melegágya annak a tevékenységnek, a filmek tekintetében egész biztosan". A korai filmkészítők logóiknak a háttérben történő megmutatásával próbálták elbátortalanítani a kalózokat. Loughney látott olyan kópiát, amelynek minden kockájáról kivágták ezt a logót.


Manapság a filmkalózok olcsó DVD-ken hozzák forgalomba a mozikban még játszott filmeket és sokszor megtámadják a stúdiók számítógépes szervereit, hogy hozzáférjenek az újdonságokhoz. A szövetségi hatóságok vádat emeltek több, a szerzői jogok megsértésével gyanúsított internetes oldal ellen, és többet be is zárattak. Patrick Loughney számára az a legfontosabb, hogy a Packardban őrzött filmek és egyéb munkák megmaradjanak, s a jövő nemzedékei is élvezhessék őket. A filmtárban ezért gondozzák a kópiákat, és tartanak fenn berendezéseket, hogy nézni is lehessen őket - például orsós filmek levetítésére alkalmas vetítőgépeket.

Idővel az alkotások egy jelentős részét digitalizálhatják, de sok műnek az egyetlen ismert kópiája van a Packardban. "A feladatunk az, hogy ezeket örökre megőrizzük, és ha azt mondjuk, hogy örökre, akkor azt komolyan is kell gondolnunk" - fogalmazott Patrick Loughney. Az 1912 és 1930 között gyártott filmeknek csak egy töredéke maradt, meg, részben azért, mert nitrátfilmre készültek, ami nagyon gyúlékony, s ezért a Kongresszusi Könyvtár egészen 1940 tájáig nem fogadta be ezeket a kópiákat. Ehelyett egy szerzői jogi ügynök megnézte a film Washingtonba érkezett kópiáját, de azt nem tartották meg.

A Packardban a fennmaradt nitrátfilmek is megtalálhatók, és minden szerzői jogvédelem alá helyezett film, részben a jövő nemzedékek javára, részben arra az esetre, ha szerepet kapna valamilyen jogi esetben. A legkülönbözőbb filmek - zajos kasszasikert hozóktól kis költségvetésűkön át a pornófilmekig - özönlenek a tárba a legkülönbözőbb, tekercstől a különleges merevlemezig terjedő formákban. A film költségvetésétől függetlenül számítógépes úton 35 dollárba, papíralapon 65 dollárba kerül egy film szerzőijog-védelem alá helyezése.

A Packardban jogvédelem alá eső zenét és más hangfelvételeket is őriznek, valamint olyan új típusú alkotásokat, mint a videojátékok. "A szerzői jog védelme ma fontosabb, mint eddig bármikor. Gyakorlati feladatot tölt be. A fizikai letétbe helyezése, vagy regisztrálása egy anyagnak olyan nemzeti archívumot teremt, amely nemzedékekre fennmaradt" - mondta Patrick Loughney.

Valóban, sok jogvédelem alá helyezett korai film rendkívül népszerű a nézők körében. Ezekben talán nincs annyi szuperhős, mint a modern alkotásokban, de egyébként nem nagyon különböznek tőlük. Nobilitásokra koncentráló drámák, kaland- és háborús történetek, valamint komédiák. "Azt hiszem, az átlag amerikai sose gondol a szerzőijog-védelemre. Ettől az még fontos szerepet játszott a múltban, s fontos szerepet kell játszania a jövőben is" - állította a Packard archívum vezetője.