Call of Duty: Black Ops II

Korai lenne azonban ennyivel elintéznünk az egyjátékos kampányt, hiszen a számtalan apró módosítás – például a bevetések előtti fegyverválasztás lehetősége – mellett egy komolyabb újítást is alkalmaztak még a Treyarch fejlesztői, aminek a Strike Force nevet adták. A Strike Force-feladatok tulajdonképpen nem takarnak mást, mint időre játszható, opcionális mellékküldetéseket, amelyek hatással lehetnek a történetre és a fináléra, mindemellett pedig alaposan módosítják is az alapvető perspektívát, hiszen egy összetett taktikai stratégiává változtatják a jól bevett FPS-kliséket.


Az efféle mellékes bevetések során ugyanis szakaszvezetőként irányítunk egy különféle egységekből, így katonákból, harci robotokból és egyebekből álló alakulatot, de amennyiben a helyzet úgy kívánja, természetesen lehetőségünk lesz személyesen is csatlakozni a harcoló bakákhoz, a lényeg, hogy időre végezzünk a kitűzött feladatokkal. A Strike Force-küldetések nem csak kellemes meglepetésnek tekinthetők a szokásos bevetések között – hiszen tulajdonképpen egy különleges, játék a játékban funkcióról beszélünk –, hanem egyben komolyabb, intenzívebb kihívásnak is, már amennyiben vevők vagyunk erre a stratégia-szerű megközelítésre.

Az efféle küldetések ugyanis minden téren lényegesen összetettebbek és komplikáltabbak, mint a kampány többi része, emiatt pedig a legtöbb rajongó vagy túl bonyolultnak, vagy feleslegesnek érzi majd őket, a sztorit ugyanis alaposan megakasztják, az irányításukat tekintve hagynak maguk után kívánnivalót, kidolgozásuk alapján pedig szintén nem nevezhetnénk őket kiemelkedőnek. Nem csoda, hogy a Treyarch opcionálissá tette őket, így amennyiben nincs kedvünk, nem muszáj elvállalnunk ezeket a bevetéseket, ezzel a lehetőséggel pedig a kidolgozatlanságuk miatt valószínűleg nagyon sok rajongó élni is fog.


Az egyjátékos kampány tehát hozza a szokásos színvonalat, sőt, egyediségeket is felvonultat, de kiemelkedőnek nem tekinthető a franchise történetében. Ez pedig sajnos igaz a multiplayer módra is, amivel kapcsolatban szintén alkalmazott néhány újítást a Treyarch, de a végeredmény csak egy nagyon jó és összetett többjátékos opció lett. Ez a Medal of Honor: Warfighterhez képest már indoklás nélkül is pozitívum, annak ellenére is, hogy a készítők leginkább a kisebb módosításokat preferálták. Így például Score Streak névre keresztelték a Kill Streaket, aminek köszönhetően tulajdonképpen minden megmozdulásunkért kapunk pontokat, a Create-a-Class opciót pedig olyannyira kibővítették, hogy aki szeretné, az immáron valóban órákat elszöszmötölhet azzal, hogy milyen fegyvereket, kiegészítőket és perkeket aggasson magára.

A játékmódokat tekintve a jól ismert lehetőségek mellett megjelent a Hardpoint, ami jó, de nem forradalmi ötlet, betöltésével ugyanis véletlenszerű területeket kell védelmezniük a játékosoknak. Alaposabban megújította ugyanakkor a Treyarch a Black Ops II zombi módját, ami a Strike Force-hoz hasonlóan már-már egy játék a játékban funkcióvá vált. Nem csak megújult mechanizmus, vadonatúj tartalmak és lehetőségek, hanem új módok is megjelentek itt, így például a Tranzit, amelynek keretein belül feladatok megoldása közben kell visszaszorítanunk az élőhalottakat, de kiemelhetnénk a Griefet is, amelyben négyfős csapatok küzdenek egymás ellen úgy, hogy közben még a zombik is fenyegetést jelentenek számukra. A többjátékos mód legnagyobb hibája, hogy a Treyarch nem mert egyértelmű útvonalat kijelölni számára, így a casual és a hardcore játékosokat is képes kiszolgálni, ám a két réteg élesen elkülöníthető egymástól a multiplayer keretein belül, ami nem volt túl szerencsés döntés a készítők részéről.