Egyre gyakoribb az online bántalmazás

Ön mennyi időt tölt naponta közösségi oldalakon, ismerősei adatlapját és képeit lapozgatva? Tagja online fórumoknak? Megszámolta már naponta hány e-mailre, virtuális üzenetre válaszol? Mennyire foglalkoztatja, ha értesítést kap: valaki kommentet fűzött egy képéhez? Az elmúlt évek technológiai fejlődésének köszönhetően észrevétlenül beszippantott minket a virtuális világ, miközben a médiapesszimisták jóslata beigazolódni látszik: a web2-es alkalmazások társadalmi veszélyei is felerősödtek.

Josh Unsworth (15), Amanda Todd (15), Ryan Halligan (13), Tyler Clementi (18) – négy név, akik az online bántalmazás (cyberbullying) áldozataivá válva, saját kezükkel vetettek véget életüknek. Társaik, felhasználva az elektronikus kommunikáció és a közösségi oldalak felületeit, megszégyenítették és társadalmilag ellehetetlenítették őket. A médiakonvergencia és az információrobbanás kiemelte az oktatási intézmények falai közül a fizikai zaklatásokat, s virtuális térbe emelve érzelmi alapokra helyezte a bántalmazást. A probléma szociológiai szempontból jóval komplexebbé és súlyosabbá vált, hiszen az internet nehezen ellenőrizhető tartalmai gyakorlatilag örökké megmaradnak, beláthatatlan számú emberhez jutnak el és növelik a kiskorúak kiszolgáltatottságát. Bár zaklatás, gúny és kiközösítés mindig is volt, de a kiforratlan jogszabályi keretek, a médiatudatos életmódra nevelés ellentmondó kísérletei és a társadalmi fékek kiengedése korunk meghatározó problémává tette a cyberbullying-ot.

Míg az áldozatok már nemcsak az iskolapadban, de szabadidejükben és otthon is szembesülnek az őket ért rágalmakkal, addig az arctalan elkövetők a byte-ok mögé bújva el sem gondolkoznak szavaik lehetséges következményein. Nem vigyázunk eléggé gyermekeinkre – derül ki a kiskorúak internetezési szokásairól szóló EU Kids Online című, egyedülálló európai kutatás 2010-es eredményéből. Ezek szerint a legtöbb zaklatást kortársaiktól szenvedik el a netező gyerekek, szexuális tartalmakkal minden ötödik gyerek találkozik, de a legmegdöbbentőbb, hogy szüleik mennyire tájékozatlanok minderről. Ma Magyarországon csak minden tízedik szülő tud a gyerekét ért szociális hatásokról, ami viszont az európai átlag fele.

Ezt hívatott javítani az a 2011-es kezdeményezés, amiben 31 meghatározó IT- és telekommunikációs vállalat fogott össze a gyerekek számára biztonságosabb internet megteremtése érdekében. A szolgáltatás sikere nem volt felhőtlen, s azóta a globális jelenség nemcsak a megfelelési kényszerrel küzdő tinédzsereket érinti. Április 1-jén egy televíziós műsor orvosa, Thierry Costa (38) öngyilkosságot követett el, miután névtelen internetes rágalmazók felelőssé tették egy valóságshow-szereplő halála miatt – valótlanul. Az esetből jól látszik, hogy a felnőttek sem tudják kezelni a virtuális felületetek torz valóság-képét, és a névtelen online felhasználók véleményét azonosítják a saját magukról alkotott összképpel.

A cyberbullying új keletű probléma, s nemcsak az összefoglaló szakirodalom és a megfelelő tudományos válaszok hiánya, de a médiareprezentációk folyamatosan változó trend-közvetítése is létfontosságúvá teszi a tudatosítást: a szavaknak és klikkeléseknek súlya van. A probléma megelőzésese és orvoslása nemzetközi összefogás kérdése, de kompetens szakérők bevonása a magyarországi prevencióba szintén elengedhetetlen. Éppen ezért a társadalmi felelősségvállalást és tudatos médiafogyasztást tevékenységében mindvégig hangsúlyozó KommON BME Kommunikációs Szakkollégium április 23-án ’Van képed hozzá?! – Konferencia az online bántalmazásról’ címmel programot szervez, ahol párbeszédre szólítja fel a média és civilszervezetek munkatársait, valamint szülőket és pedagógusokat, hogy közösen elinduljanak a megoldás útján.