Amerzone

Kiadó: Ubi Soft
Fejlesztő: Casterman/Microids

Minimum Követelmény: P166, 32MB RAM, Win95/98
Hasonló játékok: Myst, Riven
Kategória: Kaland


Az egyik uralkodó hozzáállás a játékkritikusok között, amitől a falra tudnék mászni, az az előítélet, amivel egy egész műfajt értéktelennek tudnak kikiáltani. Mielőtt a doboz kinyílna, és a játék felkerülne a számítógépre, már meg is születik a döntés, hogy a játék értékelése negatív lesz. A fejlesztésben, kiadásban és terjesztésben érdekelt cégek gyakran félnek attól, hogy játékaik olyan kritikusok kezébe kerülnek, akik még csak esélyt sem adnak annak a kemény munkának, amit a játék elkészítésébe fektettek.

Ugyanez a szokás alakult ki újabban a logikai kalandjátékokkal kapcsolatban is. Megfigyelted már, hogy hányszor lehet rosszindulatú megjegyzéseket olvasni a hardcore játékkritikusoktól, a MYST rossz természetéről, ami ezt az egész műfajt elindította? Egymás után olvasom a megjegyzéseket, hogy a kattintgatós logikai kalandjátékok mennyire unalmasak, és ódivatúak a legújabb FPS, RPG vagy RTS játékokhoz viszonyítva. Ezek a megjegyzések lenézik a szellemi kihívást, arra hivatkozva, hogy ezek a játékok unalmasak, és azon siránkoznak, hogy hiányzik a más játékokban megtalálható akció, stratégia és a karakterek közötti kommunikáció.

Nos, az Ubi Soft kiadta nagyszerű játékát, az Amerzone-t, amit az ilyen emberek valószínűleg mellőzni fognak. Miután végigjátszottam, azt kell mondanom ez az egyik legjobb játék a műfajban, amivel valaha találkoztam. A francia Casterman és Microids cégek által fejlesztett játék, már megjelent Európában, és októberben változtatások nélkül Észak-Amerikában is meg fog jelenni. Négyévnyi megfeszített munkát fektetett a játékba a fejlesztőgárda, a híres francia képregényíró, Benoit Sokal vezetésével, aki a MYST által inspirálva írta meg a történetet és tervezte meg a játék kinézetét.


Az Amerzone története az egyik legmegkapóbb történet, amivel valaha találkoztam számítógépen. A kezdés nagyon ártatlan, egy postás biciklizik Bretagne tájain, majd találkozik egy fiatal újságíróval, akit te alakítasz. Elmész egy titokzatos világítótoronyhoz, ahol egy öreg felfedezőtől hallasz egy fantasztikus történetet, a világ távoli részében élő fehér madarak legendájáról. Ezek a madarak óriási tojásokból kelnek ki, és szerencsét hoznak annak a vidéknek, ami fölött elrepülnek. Pár évtizeddel ezelőtt a felfedező elhozott egy tojást, hogy a világnak megmutassa annak csodáit. Miután felismerte cselekedete eszetlenségét, kétségbeesve arra kér minket halála előtt, hogy vigyük vissza a tojást oda, ahova való, Közép-Amerikába. Ennél alig több útbaigazítással kell megtalálnod az utat Amerzone-ba, és végrehajtanod feladatodat.

A járművet, amivel a helyszínek között utazhatsz, hydrofloat-nak nevezik, és külön említést érdemel. Ez egy fantasztikus, sokrétű közlekedési eszköz, több használati lehetőséggel, mint a korai James Bond filmek fura gépezetei. Használhatod repülőgépként, helikopterként, csónakként és még tengeralattjáróként is. Minden alakjában más az irányítása és más hangokat hallat. A történetnek elég szórakoztató része az, hogy neked kell kitalálnod mikor melyik formájában használd a járművet, és hogy neked kell feltöltened az üzemanyagtartályát. A különböző helyeken felszedett számítógéplemezek adnak információt a további útirányról. Mivel a hydrofloat szállítja a tojást, gyakran kerül a cselekmény középpontjába, és meg kell mondanom, hogy ezt nagyon jól valósították meg.


Az Amerzone egyik szédítően lenyűgöző tulajdonsága a lények kidolgozottsága és megvalósítása. A Riven-ben volt egy animáció, egy sziklán ülő fókaszerű lényről, ami nagyon megfogott. Nos, az Amerzone-ban olyan gyönyörű renderelt animációkban mutatják be az élővilágot, amikkel még nem találkoztam. A legtöbb vadállat, amivel találkozol kitalált élőlény, mint például a porcopotami, a rhinopotami, vagy a halszaurusz, de a renderelés olyan tökéletes, hogy az ember azt hiheti, igaziak. De akkor estem igazán ámulatba, amikor szabadon engedhettem egy ámbráscetet (nem szeretek jobban más állatot, mint ezt), és egy zsiráf hátán lovagolhattam, olyan élethűen bemutatva, hogy kapaszkodnom kellett a székembe.

Az Amerzone-ban több mint 200 helyszín vár felfedezésre, de nagyon szép dolog, hogy nem kell sokat ide-oda mászkálnunk, ha találunk egy nyomot, azért, hogy azt valami messzi helyen használjuk fel, ahogy azt a Presto The Journeyman Project 3: Legacy of Time nevű játékában kellett tennünk. Az is megkönnyebbülést jelent, hogy 360 fokos fordulatokat tehetünk, ahelyett, hogy állóképekre kellene hagyatkoznunk. Azonban míg a fordulás úsztatással van megoldva, addig az előrehaladás nagyon szaggatott. A játékban 50 fejtörő vár megoldásra, többségük szerves része a játéknak és a történetnek, tehát nem kell a 7th Guest-ben látott erőltetett rejtvényekkel vesződnünk.


Összefoglalva, az Amerzone játékélménye abszolút felemelő. Eltérően az L.K. Avalon Reah-jától, amelyeben egy sötét figura követ végig, és a Soap Bubble Production Morpheus-ától, melyben a halál volt a fő motívum, az Amerzone majdhogynem lelkesítő. Erőszak és harc nélkül is tökéletes győzelmet érez az ember a játék befejeztével. A játék olyan mély és átfogó témákat sző egybe, mint a környezetszennyezés, a kultúra megőrzése és a politikai korrupció, így az ember úgy érzi, hogy rejtett üzenet szól hozzá, reményt sugallva a kétségbeesés helyett.


Grafika:Az Amerzone grafikáját Lightwave 3D-vel renderelték, nagyon folyékony és természetes mozgást eredményezve. Minden 3 dimenziósnak látszik és a fényeffektek tökéletesek. A háttér részletességében és felbontásában a Riven-re hasonlít, és gyakran láthatunk apróbb mozgásokat, ami nagyon élethű hatást hoz létre. Az állat-animációkat már dicsértem, és az emberi arcokon megfestett érzelmek sem foghatók semmihez. Ahelyett hogy fotórealisztikusak lennének, az arcok szépen stilizáltak. Bár a grafika művészileg nem olyan tökéletes, mint a Morpheus-ban, viszont sokkal hitelesebb és természetesebb. Például tényleg a trópusi esőerdőkben érzi magát az ember miközben a dél-amerikai helyszín felé közeledik. A műfajtól megszokott módon, ez a játék sem használ 3D gyorsítókártyát, helyette a standard 16 bites 640x480-as grafikát használja.

Kezelőfelület: A kezelőfelület tökéletes. A Műfajtól megszokott módon, az egér az egyetlen bemeneti eszköz. A bal gomb kezeli a mozgást és a cselekvést, a jobb gomb hívja elő a tárgyaink listáját. Az egérkurzor változó ikonja tisztán jelzi, hogy mi lehetséges a különböző pontoknál, így nem fordulhat elő, hogy lemaradunk egy kulcsfontosságú lehetőségről a gyenge kurzorjelzések miatt, mint a Red Orb Ring-jében. Azt a lehetőséget is jól valósították meg, hogy a kulcsfontosságú tárgyakra rá lehet zoomolni. A menürendszer egyszerű és elegáns, és nagyon okos módon lehet visszatérni belőle a játékba. Nagyon tetszett a kimentések megoldása, azaz hogy láthatjuk, hogy hol mentettük ki a játékot, és a kimentés ideje és dátuma is fel van tűntetve.

Játékmenet:A történet lassan indul meg, de később nagyon felpörög, úgyhogy aki nem elég türelmes, sok mindenről lemaradhat. Figyelmeztetésül leírom, hogy nagyon kevés párbeszéd van a játékban, de én nem is bántam túlságosan. Élveztem a magányos kutatást a természet kellős közepén. A játék legnagyobb hibája, hogy elég rövid, annak ellenére, hogy 4 CD-t foglal el, és hogy az ilyen stílusú játékokhoz képest túlságosan lineáris. Van pár eléggé unalmas rész is, például amikor egy kampóval kellett bíbelődni, miközben a dzsungel folyóján haladtam lefelé, de ezekből elég kevés van. A befejezés egy vulkán belsejében játszódik, és nagyon megindító, majdnem könnyeket csalt a szemembe.

Hangeffektek:A háttérhangok nagyszerűek, nagyon élethűek és jó minőségűek, annak ellenére, hogy nem szerepelnek tonnaszámra a játékban, mint például a Riven-ben vagy Myst-ben. Nagy szerepük van a játékélmény kialakításában, és nem is hiányzik az emberi hang. Például a dzsungelben nagyon sűrű és többszintű a háttérhang, rovarokat, motorzajt, szélsüvítést és vízcsobogást egyaránt hallunk. Minden úgy van, ahogy annak lennie kell.

Zene:Az Amerzone zenéje tökéletes és hangulatos, de nincs annyi háttérzene, amennyi lehetne. A zenében vannak epikus és melankolikus részek is, a kulcsjeleneteknél pedig drámai és felkavaró. Azzal a paradox vággyal találtam szemben magam, hogy több zenét szeretnék, a hangeffektek megcsorbítása vagy elnyomása nélkül.

Intelligencia és Nehézseég:Az Amerzone fejtörői könnyebbek, mint a műfaj más képviselőié. Ahelyett, hogy komplikált műszerekkel vagy bonyolult számkombinációkkal kellene vesződni, akár a Myst-ben, itt inkább érdekes tárgyakat kell felvenned és kitalálnod, hogy mire használd őket. Például találsz egy csótányt, rájössz, hogy beleejtheted a börtönőr tequilájába, hogy kifeküdjön és megszerezhesd a kulcsait. A zavaros Ring-gel ellentétben itt az intelligenciádat is használhatod, hogy rájöjj, mi hova tartozik. Tehát a rejtvényszakértők nem találják majd nagy kihívásnak a játékot, és a többieknek is könnyebb dolga lesz, mint általában.

Összegzés:Nagyon élvezetesnek találtam a játékot az Amerzone-nal. Ahogy a magával ragadó történet kibontakozik, az egyik legkedvesebb francia regényem jutott eszembe, A rejtelmes sziget, Jules Verne-től. A csodálatos történet, a fantasztikus grafika és a szép hangok egy nagyon izgalmas kalandot hoztak létre, mind az elme és a szellem számára. Nagyon örülnék a folytatásnak, alig várom, hogy újra útrakelhessek. Elég ritkán jelenik meg új játék a műfajban, mivel sok időbe és pénzbe telik az elkészítésük, így remélem, hogy a készítők elég elismerést kapnak a játékosoktól, hogy bátran nekikezdjenek egy új játék készítésének.