Septerra Core

Kiadó: Monolith
Fejlesztő: Valkyrie

Minimum Követelmény: P200, 32MB RAM, Win95/98
Hasonló játékok: Final Fantasy VII
Kategória: RPG


A SquareSoft szerepjáték birodalom már vagy egy évtizede uralja a konzolos szerepjátékok piacát. Final Fantasy sorozatuk minden idők legkelendőbb játéka, és sokak a legnagyszerűbb RPG történetnek tartják, amit valaha is számítógépre írtak. A Chrono Trigger és a hozzá hasonlók megalapozták a stílust és a játékmenetet, és tudtuk hogy nemsokára valaki PC-n is akar majd valami hasonlót csinálni. Tavaly megjelent PC-n is a Final Fantasy sorozat, azonban ezt a megjelenést nagyon sok probléma kísérte, amihez a konzolosok nem szokhattak hozzá, azonban mi PC-sek ezt már jól ismerjük. Most pedig lássuk a Valkyrie Studios-t és régen várt rajzfilmszerű szerepjátékukat, a Septerra Core-t.

A Septerra Core külsőségeiben nagyon hasonlít a Final Fantasy-ra (FF), így első látásra azt hiheti az ember, hogy a sorozat egyik tagjával áll szemben. De a Square népszerű sorozatával ellentétben a Septerra Core nagyobb hangsúlyt helyez a történetre, és kisebbet a harcra. Ezt a játék nagy részében nem is bántam, mivel a történet nagyon jó. Megértéséhez először meg kell ismernünk a nagyon bonyolult alaphelyzetet. A Septerra Core világa hét különálló kontinensből áll, melyeket héjnak neveznek. Ezek alkotják a játék világát, és mindegyik egy központi bio-organikus gerinc körül forog. A különböző héjak osztályrendszerként viselkednek, így a kiválasztottak a felsőkön, az alsóbb rendű közemberek pedig az alsókon élnek. Középen helyezkedik el a bio-organikus számítógép magja, ami régóta zárva van, és melyről úgy tartják, hogy a Teremtő ajándékát rejti. A szóbeszéd szerint ez maga a Menny Királysága, így sokan keresik abszolút erejét. A legenda szerint száz évenként a héjak úgy rendeződnek el, hogy a fény elérheti a magot és aktiválja azt. Szükség van még különleges kulcsokra is, amivel ki lehet nyitni a magot, és meg lehet szerezni a Teremtő ajándékát.


A történet bonyolódik, és kiderül, hogy a magot nyitó kulcsokat elrabolta egy Marduk nevű angyal. Az ősi szövegek szerint a világ egyszer nagy veszélybe kerül, és egy kiválasztott fog felemelkedni a mélyből, hogy megmentse Septerra-t. Úgy tűnik, hogy valóra válik ez a prófécia. Doskian, az egyik kiválasztott megtalálta a mag kulcsait. Úgy gondolja, róla szól a jövendölés. A Kiválasztottak császára és mások nem értenek egyet Doskian-nal, így bizonyos, hogy ki fog törni a háború. Megkezdődött a küzdelem a magot nyitó kulcsokért. A játékos Maya, az egyik alsóbb héjon élő közember szerepében lép be a Septerra Core világába. Oasis-ban, a városban ahol a játék kezdődik, a legtöbb ember ócskás, azaz összegyűjtik az ócskaságokat, amiket a Kiválasztottak felettük elrepülő gépei dobtak el. Ezeket vagy megjavítják, újrafelhasználják, vagy eladják, így keresve meg mindennapi betevőjüket. Egy jövedelmezőbb üzlet a héjak közötti csempészet, a közöttük való utazási tilalom ellenére.


Bár a játékot előzőleg egyértelműen a Final Fantasy-hoz hasonlítottam, mégsem mondhatom, hogy teljesen hasonlóak. Rajzfilmszerű kinézetük, játékmenetük stílusa és harcrendszerük miatt valóban elég nehéz őket megkülönböztetni, főleg az új RPG-seknek, de közelebbi tanulmányozás után előtűnnek a különbségek. A Final Fantasy VII-ben és a sorozat többi epizódjában a játékélményt elsősorban a harc és az időnként itt-ott megjelenő történet adja. A Septerra Core-t azonban a történet vezérli, melyet időnként harc szakít meg. A történet párbeszédek során halad előre, amik szerencsére élvezetesek. Hatalmas mennyiségű párbeszéd van a Septerra Core-ban, és a színészek fenomenálisan játszanak. Arra jöttem rá, hogy annak érdekében, hogy a történet folyamatosan haladjon, és hogy új feladatokat kapjak, mindenkivel beszélgetnem kell, akivel találkozom. A játékos ezekből a beszélgetésekből új helyszínekről szerez tudomást, melyekre ezután már el tud utazni. Az utazás szintén az FF modellre emlékeztet, azaz a világot egy távlati nézőpontból láthatjuk. A legtöbb RPG-től eltérően, a felderítés szinte teljesen hiányzik, ami nagyon nagy csalódás volt. Ahelyett, hogy szabadon oda mehetnénk, ahova akarunk, a Septerra Core a lineáris megközelítést választotta, és meghatározza, hogy hova utazhatunk.


Ez a lineáris modell határozza meg az egész játékélményt, és azok a játékosok, akik a Daggerfall vagy a Might and Magic sorozatot részesítik előnyben, nagyot fognak csalódni. Nemcsak a beszélgetések és a felfedezés miatt, hanem a hanyagolt harc miatt is. Bár szerencsére a Septerra Core nem hajszolt minket bele ugyanabba az unalmas harcrendszerbe, mint a Final Fantasy, mégis túlságosan lineáris az én ízlésemhez. De legalább érdekes. Szinte mindig láthatod harc előtt az ellenfeled, de konzol-szerű nézet nagyon behatárolt, így nekem jobban tetszett volna egy nyitottabb rendszer, ami több irányítást enged a játékosnak. A harc közbeni körökre osztott rendszer tetszett, és a mozgásokat illetve a különböző opciókat robusztusabbnak találtam, mint a hasonló típusú játékokban.


Mindegyik társunk fő fegyvere három energiaszinttel rendelkezik, amik különböző erősséggel sebeznek. Ahhoz hogy támadhassunk, az energiaszint minimum egyharmadának meg kell lennie. Ez a rendszer nagyon jól működik, és egy kis stratégiai elemet is tartalmaz. A legjobb adalék a harcrendszerhez azonban a sorskártya. A sorskártyákkal varázslatokat használhatunk. Az erőteljesebb varázslatokat a kártyák kombinálásával tehetjük elérhetővé. Minden kártyához más effekt tartozik, melyek nagyon szép látványt nyújtanak.


A harc előtt azonban jól fel kell szerelkezned. A felszerelés nagyon fontos, tehát győződj meg róla, hogy a társaságodat jól szerelted fel. Utazásaid során boltokat találhatsz, ahol szinte mindent meg lehet kapni. Rúnákat, relikviákat, italokat, fegyvereket, generátorokat, kenyeret és gyógyító gyökereket, de még akár sorskártyákat is. A Septerra Core kezelőfelülete nagyon egyszerű, nem kell billentyűkombinációkat megtanulnod, vagy gyors reflexekre szert tenned. Az inventár, a varázslat, a harc és a mozgás kezeléséhez csupán az egeret kell kattintgatnod.


A kézzel rajzolt grafika meggyőző, és a karakterek 3D modellje könnyen illeszkedik bele. Az anime hallgatóság tetemes, és Valkyrie művészei nem kiábrándítóak, különösen a portré területén. A társalgások a kinagyított arcportrékon keresztül történik, és ez mesésen néz ki. A karakterek maguk teljesen eltérő személyiségűek, és a történet szempontjából fontos NPC-k könnyen megjegyezhetőek. Míg személyes ízlésem eddig nem vonzódott az ilyen lineáris játékokhoz, nem vagyok annyira vak, hogy ne lássam ennek a különleges természetét. Habár valójában ténylegesen eltérő a CRPG-k nagy részétől, jobban hasonlít a működése a konzol testvéréhez. A Septerra Core egy kellemes játék, függetlenül attól, milyen gépen játszod. A sajátos keretével és reménykeltésével egy kíváló élmény lehet.



Grafika: A Septerra Core grafikája csodálatosan jelenik meg a gyönyörűen elrendezett színek miatt. Mestermunkák a kézzel rajzolt hátterek, melyek keverednek a hihető 3D karakterekkel a hatalmas világban történő végtelen utazásban. Sajnos, a látvány 640x480-ra korlátozódik, és a mai 32 bites 3D hardver és nagyfelbontású képek világában egy kicsit kiábrándító, hogy a Septerra Core nem tud többet nyújtani. A felbontás korlátozása jótékony hatással van a játék és a processzorod hatására, így simán fut gyengébb teljesítményű rendszereken is.

Kezelő Felület: Az egyszerűség általában jó dolog, és ez a helyzet itt is. Valkyrie óvatos volt, a kezelőfelületet és az irányítást a minimumra korlátozta. Az egyik legkellemesebb meglepetés a telepítés volt. Egy olyan korban, ahol 2 GB telepített anyag nem számít hallatlannak, a Septerra Core csupán 1 MB (small opció) file-t rak föl a vincseszteredre, és a játék tökéletesen fut. A kezelőfelület több része is ehhez hasonló, könnyen megtanulható és használható harcrendszerrel és tárgykezeléssel. Valóban élveztem a harc módszerét. A stratégiai elemek hozzáadása a körökre osztott játékmenethez egy vidám és kihívó harci élményt eredményezett.

Játékmenet: Ez egy rendkívül könnyen játszható játék, amely nem jelent túl nagy kihívást a hard core RPG játékosoknak. A konzol átirat jól érvényesül, és a játékmenet a Septerra Core-ban nem több, mint egy tükörképe a SquareSoft Final Fantasy sorozatának. A nagyon jól elmesélt történet emlékezetessé teszi az élményt, és az elmondott dialógus jobb, mint bármely játék, amelyre vissza tudok emlékezni. Míg a történet egy része vicces és az előadásmód kellemes, soha nem tudott igazán lekötni, köszönhetően a fantázia hiányának és a lineáris szerkezetnek. Ezen kívül nincs multiplayer opció, amely kiábrándító volt.

Hang Effektek: A Septerra Core jó, és a dialógusai fantasztikusak. A játék ezernyi sor kitűnően elmondott dialógust tartalmaz, amely személyiséget kölcsönöz a karaktereknek. Azok az NPC-k, akikkel találkozol, különböző megjegyezhető emberek, amelyek életre kelnek a jól megírt beszédük által. A többi hangeffekt a játékban szintén kimagasló. Hátborzongató, ha kell vidám, és mindig fondorlatos.

Zene: Ellentétben a zene pont nem jó. A játék nagy része zene nélkül játszódik. Aztán, figyelmeztetés nélkül, a menü és harci képernyő olyan hangos zenével robban be, amely túl erős, és valahogy tönkreteszi a pillanatot. A zene egyébként folyamatosan ismétlődik és nem sok varációt tartalmaz.

Intelligencia és Nehézség: A Septerra Core minden szintű játékosnak fekszik. Számos helyen megvan az esély, hogy az egész csapatot megölik a csatában, és elfelejtettél menteni. Látni fogsz egy game over képernyőt, de van egy olyan lehetőséged, hogy folytatod közvetlenül a csata előtti résztől. Ennek az egyetlen hátulütője, amelyet felfedeztem, hogy nincsenek meg azok a tárgyaid, amelyeket a csata előtt használtál. A játék folyamatosan engedékeny természete az egyik gyengesége. Soha nincs meg az a nyomasztó érzés, amely a legtöbb jó RPG-vel együtt jár. Az ellenfelek intelligenciája szintén nem valami izgalmas. Ha találkozol egy olyan ellenséggel, amelyet képtelen vagy pár próbálkozás után megsemmisíteni, valószínű, hogy a csapatod egyszerűen nincs felkészülve rá, hogy szembenézzen a szörnnyel. Utazz körbe, szerezz némi tapasztalatot és erősítsd meg fegyvereidet, mielőtt megejtenéd a találkozást. Nem sok - ha van egyáltalán - a mesterséges intelligencia a játékban.

Összegezve: Annak a vitának az eldöntése, hogy melyik típusú RPG a jobb, hosszú idő után kétségkívül eldől, miután ez a leírás bekerül az archív anyagok közé. Míg a Septerra Core ténylegesen nem egy nagyágyú, lehetséges benne annyi erő, hogy néhány konzol játékost átváltoztasson PC-ssé. A hard core CRPG kedvelők azonban kiábrándultak lesznek a lineáris játékmenet és a korlátozott kihívás miatt.