Wargame: Red Dragon

Kiadó: Focus Home Interactive
Fejlesztő: Eugen Systems
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E7600 3 GHz-es vagy AMD Phenom II X2 550 processzor, Nvidia GeForce GT 230 vagy ATI Radeon HD 2900 GT grafikus kártya, 2 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-530 2,9 GHz-es vagy AMD Athlon II X4 600e processzor, GeForce GTX 480 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: R.U.S.E., Wargame-sorozat
Kategória: stratégia

Újabb epizóddal gazdagodott a Wargame stratégiasorozata, amelyben ezúttal elhagyjuk Európát, és a kelet-ázsiai hadszíntér hidegháborús történéseit ismerjük meg az akkori nagyhatalmak nézőpontjából. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült az Eugen Systems legújabb alkotása!

Kétség sem férhet hozzá, hogy a konzolorientálttá vált játékipar miatt a valós idejű stratégiák műfaja rendkívül háttérbe szorult az utóbbi években, hiszen a stílus mindig is PC-n virágzott igazán, így a kontrollerek egyszerűsége miatt a játékgépekre szinte egyetlen olyan alkotás sem jelent meg, ami összetettségében fel tudná venni a versenyt a számítógépekre érkező, többnyire exkluzív művekkel. Természetesen időről időre vannak próbálkozások, és vélhetően a hangirányítás elterjedése sokat segíthet majd a jövőben, azonban aki igazi hadvezérként valódi stratégiákra vágyik, annak feltétlenül a PC-s felhozatalban kell keresgélnie.

Tény és való, hogy a kilencvenes évekhez mérten manapság alig van olyan stratégia, ami minden téren kielégítené a stílus keményvonalas rajongóit, azonban néhány, szinte csak alamizsnán élő fejlesztőcsapat így is rendre szállítja az újabb és újabb alkotásokat, amelyek felüdülést hozhatnak az akcióorientált és gondolkodást nem igénylő videojátékok világába. Teljes joggal ide sorolható az Eugen Systems csapata is, akik az ezredforduló óta aktívak a színtéren, de első komolyabb sikerüket a Ubisoftnak, valamint a 2010-ben megjelent R.U.S.E. című alkotásnak köszönhették, ami tökéletes példa volt arra, hogy egy stratégia miért csak PC-n lehet életképes. A francia csapat azóta nem is próbálkozott a másik oldal meghódításával, sőt mi több, inkább visszatértek gyökereikhez, és megalkották a Wargame-sorozatot, amelynek a napokban már a harmadik epizódja látta meg a napvilágot.




A Wargame: Red Dragon nem titkoltan azoknak a rajongóknak készült, akik egyrészt élnek-halnak a műfajért, másrészt pedig már évek óta követik a csapat munkásságát, hiszen tulajdonképpen a kiváló R.U.S.E. által lefektetett hagyományokat és játékmenetet finomítgatják az újabb és újabb részekkel, amivel alighanem idén értek a csúcspont közelébe a fejlesztők. Ez tetten érhető már a rendkívül összetett és hihetetlen mennyiségű adatokkal dolgozó kampányban is, amelyben elsődlegesen a kelet-ázsiai erők megjelenése jelenti az újdonságot.

Az 1975 és 1991 közötti eseményeket feldolgozó történet - pontosabban történetek - során Kína, Japán, valamint természetesen Észak- és Dél-Korea is fontos szerepet kapnak, de ezenfelül nem hiányozhat majd az USA és a Szovjetunió hadereje sem, sőt számtalan európai nemzet, így a britek, a németek vagy például a franciák is szerephez jutnak. Utóbbiak azonban leginkább kisegítő jelleggel, vagy a skirmish és a többjátékos mód változatosabbá tételében játszanak szerepet, hiszen a legtöbb konfliktus az ázsiai hatalmak és az Egyesült Államok között lesz.

A játékmenet tekintetében a Wargame: Red Dragon szinte teljes egészében ugyanazt nyújtja, mint a sorozat korábbi epizódjai, de minden eddiginél összetettebb, mondhatni érettebb formában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy bármelyik konfliktust is választjuk a kampányban, a valós idejű harctéri stratégiák, avagy az ütközetek kivitelezése mellett egy óriási taktikai képernyő is vár majd ránk, ahol tovább kamatoztathatjuk hadvezéri ambícióinkat. A taktikai térkép lényegében körökre osztott játékmenetet kínál, és leginkább arra szolgál, hogy átlássuk a szemben álló fél haderejét, egységeit, valamint szándékait, de leginkább saját feladatainkat, amelynek során többnyire a terjeszkedés, valamint a védekezés lesz a célunk.




Különösebb birodalommenedzsment a játékban nem kapott helyet - vagyis csak a háborúra kell koncentrálnunk, a gazdaságra és egyebekre nem -, ellenben az újabb egységek termelésére, valamint azok elhelyezésére is itt lesz lehetőségünk, így valódi hadvezérnek érezhetjük magunkat, amikor bábuként döntünk egész páncélos naszádok vagy repülőgéprajok sorsáról, miközben az óriási térképen tologatjuk ide-oda aprócska makettjeiket. Már itt, a taktikai térképen is milliónyi lehetőségünk lesz arra, hogy taktikázzunk, keresztülhúzzuk az ellenfél számításait, de az igazán nagy izgalom a csaták során vár majd ránk, amelyek természetesen már valós időben zajlanak, és egy kampány során akár több száz alkalommal is lehetőségünk lesz arra, hogy kisebb vagy nagyobb ütközetekben megmutathassuk erőnket.

Kiemelkedően fontos, hogy a Wargame: Red Dragon esetében nem csak a győzelem számít, hiszen van, amikor a végső cél tekintetében, tehát taktikai szempontból egy vereség is ugyanolyan fontos lehet, mint egy fölényes győzelem. Nyilván minden esetben inkább utóbbira kell törekednünk, azonban az alacsonyabb nehézségi szinten is hihetetlenül jól taktikázó és erőszakos mesterséges intelligencia miatt nem lesz könnyű dolgunk. Minden egyes ütközet csapataink elrendezésével kezdődik, valamint azzal, hogy annyi és olyan egységet hívunk le az adott területre, amilyenre éppen szükségünk van az ellenféllel szemben, illetve amilyent és amennyit a büdzsénk megenged.

Ha például a szemben álló fél nem támadt légi egységekkel, felesleges a légelhárításra költenünk, inkább szerelkezzünk fel sok páncélossal, ami a legtöbbször általánosan is jó taktikának számít. Természetesen egy percig se gondoljuk azt, hogy a túlerő minden esetben győzelemre vezet minket, mert ezzel a mentalitással nem sokra vihetjük a játékban. Győzelmünk vagy vereségünk legalább 50 százalékban már a taktikai térképen tett megfigyeléseinken és helyezkedésünkön múlik. Nyilván vannak olyan helyzetek is, amikor semmi esély a győzelemre. Ilyenkor választhatjuk az automatikus harcot, vagy azt a taktikát, hogy legalább néhány egységétől megszabadítjuk az ellenfelet, így ütőképességét, valamint morálját csökkentjük le.

Ha viszont csak egy szikrányi esély is mutatkozik a győzelemre, habozás nélkül csapjunk bele, mert rengeteg minden múlik azon, hogy milyen stratégiákat vetünk be a harcmezőn. Ez adja a Wargame: Red Dragon legnagyobb vonzerejét, hiszen valóban azt érezhetjük az ütközetek során, hogy van beleszólásunk, hogy valóban a jobb győz, és korántsem az, aki több, netán erősebb egységekkel rendelkezik. Egy jó helyezkedés, vagy egy stratégiai pont elfoglalása például legalább olyan jelentőséggel bír, mint néhány veterán páncélos jelenléte.




Természetesen az egységek összecsapásánál már az erőfölény dönt, de az addig vezető út nagyon hosszú, és rengeteg odafigyelést és taktikai döntést igényel, éppen ezért nem véletlen, hogy egy csata akár 30-40 percig is eltarthat. Nyilván rengeteget lehetne írni arról, hogy milyen aprólékosan vezethetjük győzelemre seregeinket, és a sok lehetőségnek hála mekkora beleszólásunk lesz a csatákba, valamint a kampány céljainak teljesítésébe - ami a többjátékos módban hatványozottan igaz -, de vélhetően már a fenti részletek is elegendők voltak ahhoz, hogy felkeltsék a műfaj rajongóinak figyelmét.

Még egy apróság mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül a Wargame: Red Dragon kapcsán, hiszen bár a fejlesztők nagyon sok apró újdonsággal és finomhangolással dobták fel a sorozat harmadik epizódját, azonban akadnak nagyobbacska változások is, mint amilyen például az ázsiai környezet, a velük együtt érkezett több száz új egység, valamint a tengeri ütközetek megjelenése. Összességében kijelenthető, hogy a vízen vívott összecsapások ugyanolyan összetett és sokszínű taktikát igényelnek, mint a szárazföldi harcok, annyi különbséggel, hogy értelemszerűen itt óriási hadihajók, egyéb vízi járművek és repülőgépek vívják a harcot.

Az élmény tekintetében ez az új lehetőség igencsak feldobja a végeredményt, noha érezhetően még nem olyan kiegyensúlyozott az itt megjelenő egységek erőviszonya, mint a szárazföldi harcjárművek esetében, így sokkal könnyebb indokolatlan vereséget szenvedni egy-egy rossz döntés miatt, de Róma sem egy nap alatt épült fel, így a következő epizódban vélhetően már ez is olyan tökéletes háborús élményt kínál majd számunkra, mint jelenleg a szárazföldi hadműveletek.




Grafika: Az Eugen Systems már a R.U.S.E. óta használja az IRISZOOM grafikus motor újabb és újabb - sajnos csak toldozott-foltozott - változatát ahhoz, hogy játékaik külsőleg is nagy élményt nyújtsanak, azonban érezni, hogy egy több éves technológia áll a háttérben, ami megérett a teljes megújulásra. Félreértés ne essék, a Wargame: Red Dragon nagyon jól néz ki, azonban ez a kijelentés korántsem állja meg a helyét minden esetben, így alaposan elveheti a játékosok kedvét, hogy egy a pályán kellemesen festő páncélos modellje kinagyítva úgy néz ki, mintha legalább egy 10-15 éves alkotásból származna. Hangsúlyozandó, hogy többnyire nincs probléma a grafikával, sőt egészen elképesztő, hogy milyen optimalizált lett a végeredmény úgy, hogy az egér görgőjével egy pillanat alatt kihátrálhatunk a valós idejű összecsapásokból, és taktikai nézetben követhetjük tovább a harcot, amit a program az fps-szám csökkenése nélkül képes kivitelezni.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Wargame: Red Dragon legnagyobb hiányossága, hogy nagyon a korábbi epizódok rajongóira alapozza sikerét. Ennek megfelelően betanító mód nélkül vet bele minket a legnagyobb összecsapásokba, így - ha csak nem játszottunk az elődökkel - magunknak kell rájönni mindenre. Ez azért különösen nagy negatívum, mert bár az irányíthatóság tekintetében nincs sok probléma a játékkal, azonban a kezelőfelület feleslegesen túlbonyolított és nem mindig egyértelmű, ráadásul rengeteg rejtett lehetőséggel is rendelkezik.

Játszhatóság: A tartalmat tekintve nem lehetne azzal vádolni a fejlesztőket, hogy csak pénzt akartak kicsikarni a rajongókból egy újabb epizóddal, mert kizárólag a kampány hetekre elegendő kikapcsolódást nyújt, a számtalan pályát felvonultató skirmish módról nem is beszélve. A Wargame: Red Dragonban azonban nem hetekre, hanem legalább hónapokra elegendő tartalom van, ha elmerülünk a többjátékos módban is, valamint amennyiben kihasználjuk az online profil lehetőségét, így ugyanis hadvezérünk oldalán egy alapos, ámde kissé céltalan fejlődési rendszerben találhatjuk magunkat.

Intelligencia, nehézség: Nem lehetne túl rossznak nevezni a Wargame: Red Dragon mesterséges intelligenciáját, azonban kiszámíthatatlansága miatt gyakran képes meglepetéseket okozni, így néha indokolatlanul agresszív, néha túl buta, egyszóval nincs meg benne az az egység, ami a kiegyensúlyozott játékmenetet biztosítaná. Ez értelemszerűen a nehézségre is hatással lesz, hiszen aki nem hardcore stratégiákon nevelkedett, az már a legkönnyebb fokozaton is könnyedén elvérzik majd.

Hangok, zene: A hangok és a zenék terén is csak egy erős átlagos a legújabb Wargame-játék teljesítménye, hiszen sem a háttérben meghúzódó zenék, sem a járművek hangjai nem sikerültek túl realisztikusra, holott a játékmenet komolysága miatt legalább az utóbbit elvártuk volna.

Összegzés: A Wargame: Red Dragon összességében kiemelkedik a műfaj jelenlegi átlagából, és bár kis költségvetéséből fakadó hiányosságai miatt a felső kategóriában nem játszhat, de ha szereted a nagy kihívásokat, a modern háborús környezetet, valamint az óriási, taktikázást igénylő csatákat, akkor a sorozat legújabb tagja sem okoz majd csalódást neked. Talán nem a legszebb és nem a legjobb valós idejű stratégia a színtéren, de mivel az általa feszegetett tematikában nincs kihívója, a műfaj minden rajongójának erősen ajánlott!