Interstate 82

Kiadó: Activision

Minimum Követelmény: P166, 32MB RAM, 3D gyorsító, Win95/98
Hasonló játékok: Interstate '76
Kategória: Akció
Forrás: The Adrenaline Vault


Milyen jó is volt az Interstate ’76! A hetvenes évek hangulatára épült, és tele volt vad autós csatákkal, jó grafikával és rosszkedvű polgárőrökkel. Az egész játék átható volt, a rádióadásszerű telepítéstől egészen a rendőrfilmeket idéző átvezető animációkig. Az akció és szimuláció elemek olyan jól tapadtak egymásra, mint a gumi az útra, és az első osztályú történet plusz az erőteljes karakterek dicsőségére szolgáltak a művészi szintű elektronikus szórakoztatásnak. Nagyon jól szerepelt a program és az égett olaj szagából illetve a megperzselt kerekből ítélve már itt is van a várva-várt folytatás. Felmerül azonban a következő kérdés: az Activision ki tudja tolni még a realisztikusság határait, és meg tudja-e tartani az első rész nosztalgiáját és humorát?

Az új játék szíve lehetne akár az autós csata is, de a cselekmény megragad valami elsődlegesebbet is. Ezúttal az Activision a nyolcvanas évek pop korszakából merített ihletet, hogy megalkossa az Interstate 82-t. A cselekményt több mint negyven percnyi animációból és számos küldetésből ismerhetjük meg, melyeket egytől egyig a játék engine-jével készítettek. Az eredeti hős, Groove Champion a bevezető animációban egy kormány-összeesküvés közepén találja magát. Mielőtt eltűnne a radarról, küld egy segélyhívó üzenetet lánytestvérének, aki átveszi halott nővére Jade, autós-polgárőr szerepét és az új Vixenné válik. Megnyeri segítőtársául Groove régi partnerét, Taurust, egy afroamerikai autós harcost, akit Jade halálának rémképei kísértenek. Emlékei érzelmes színezetet adnak a történéseknek, de nincs sok idő a könnyekre, mivel Taurusnak és Jade húgának egymás után kell áttörnie a Mad Max filmek keblén nevelkedett autós gazemberek újabb és újabb hullámain.

Az egyjátékos kaland 17 célorientált küldetésből áll és a köré a tüzes-olmós autós csaták köré fonódik, ami az első részt híressé tette. A játékosok belépnek a felfegyverzett nyolcvanas évekbeli autókba, beletaposnak a gázba, és ellenséges csatatereken verekedik magukat keresztül. Előfordul, hogy Taurusnak el kell hagynia a kocsi védelmét, és gyalogosan kell nyílt tereken átvágnia, vagy épületekben kapcsolókat felkapcsolni, hogy teljesítse a küldetés feladatát. Ezek a részek persze nem olyan kifinomultak, mint egy first person shooter. Az akciót alapból külső nézetből láthatjuk, de van még három választható nézet. A külső nézet során nézhetünk oldalra és hátra is, mely akkor hasznos igazán ha valaki nekünk akar rontani. Azonban míg ezek a nézetek elég divatosak, a hardcore játékosoknak csalódást fog okozni a belső nézet hiánya.

     
Minden küldetés több alcélra van osztva. Az egész küldetés alatt rendelkezésünkre áll egy áttetsző 2 dimenziós térkép, amin jól láthatóan a célobjektumok, és a feladatok is fel vannak tűntetve, így mindig tudni fogjuk, hogy mit kell Taurusnak tennie. Bár a feladatok elég lineárisak és gyakran olyan semmiségekből állnak, mint elviharzani az egyik pontból a másikba, úgy hogy minél több ellenfelet tegyünk el láb alól, a fejlesztőknek mégis sikerült elég változatos küldetéseket alkotniuk.

Az utazás Las Vegasból indul a hegyekbe, majd pedig a környező sivatagok pusztaságába vezet. Néhány eléggé emlékezetes találkozás is volt. Például egy idegtépő menekülés egy robbanóanyaggal telepakolt bányából, egy bevásárlóközponti csata igazi tetőről tetőre ugrással és kirakatcsörömpöléssel, egy a Csillagok Háborújára emlékeztető árokfutam, és egy hatalmas viadal melyben Taurusnak meg kell akadályoznia, hogy leégessenek egy szuperkamiont a Föld orbitális pályájáról. Számos akadállyal találkozhatunk: többmérföldnyi úton elszórt automata fegyverek, az útra dőlő elektromos póznák, átugrásra váró autópálya felhajtók és folyamatos tűz alatt lévő városok. A jó hír az, hogy nincsenek többé olyan küldetések, melyekben céltalanul kellett kóvályognunk. Például a játékban van egy rész, ahol Taurusnak be kell hatolnia Las Vegas csatornarendszerébe, amihez ki kell nyitnia egy nagy kaput, el kell lopnia egy vadőr kocsiját, ismét ki kell nyitnia egy kaput, fel kell robbantania a főkapu kapcsolóit védő ágyúk generátorait, stb. A feladatok egyszerűek, de az Activision jól ütemezte a dolgokat, és jó egyensúlyt hozott létre a felfedezés és a harc között, mind autóval mind anélkül. Akik változatosságra vágynak, azok egy instant akció módban pár MI kocsit uszíthatnak magukra, amolyan deathmatch stílusban, és három fajta online csatát is játszhatnak.

     
Akkor most az Interstate 82 akció játék vagy szimuláció? A válasz egyszerű. Bár nem felszínes, az Activision játéka inkább a harcéhes tömegnek fog tetszeni, mint azoknak, akik a mély szimulációt kedvelik. Először is a személyre szabást lecsupaszították és újraépítették. A kocsikat a csaták során szerzett pénzzel lehet fejleszteni. Ahelyett, hogy a roncsokat használná, Taurus minden lelőtt ellenfélért pénzt kap. Amikor vége a küldetésnek betöltődik egy képernyő, amin a kocsira vehetünk új alkatrészeket. Mindegyik különböző helyet foglal el és különböző mennyiségű pénzbe kerül. A hosszabb és nehezebb küldetésekben életbevágóan fontosak az új kerekek.

A felszerelés nagyon egyéni módon hat a kocsira. Például a Dr. Radar rakéta nagyon sok helyet foglal, és nagy súlya mait a vele felszerelt kocsikat elég nehéz kezelni. Ha a csatát is figyelembe vesszük, a felszerelés igazi taktikai kérdéssé alakul. Szemben áll ugyanis a sebesség és a páncélzat, illetve a fegyverek száma és a fegyver kalibere. Az Activision 30 kocsit bocsájt a rendelkezésünkre köztük kompakt, közepes és nagy méretűeket is. A kis kocsik gyorsabban kiszáguldanak a bajból, míg egy hatalmas monstrum négy rakétavetővel az egész univerzumot atomjaira tépheti, de csak akkor ha nem fogják közre. Van pár extra jármű is, például a lomha, hatalmas busz, amit az egyik instant akció térképen találhatunk. Nincs fegyvere és nehéz kormányozni, de még a legjobban páncélozott kocsit is maga alá gyűri.

     
Minden járművön négy dolgot lehet fejleszteni: sebesség, gyorsulás, kezelés és fékező erő. Egy tolókával lehet ezeket állítani, persze pénzért, és a változások már a következő küldetésben érzékelhetőek. A kocsik akrobata mutatványokra is képesek, például megpördülnek, átfordulnak vagy belefúródnak a földbe, ha túl kis sebességgel rohannak bele egy rámpába. A csaták közben a kuplunggal szűk fordulásokat és hajmeresztő mutatványokat végezhetünk a hüledező ellenfelek között. Bár az irány sima és jól reagál, az ütközések nem valami élethűek és elég merevnek hatnak a Driver nevű játék mellett. Ez jól bizonyítja, hogy a vezetési modell gyökerei az akció mechanizmusokban gyökereznek, ami csalódást fog azoknak nyújtani, akik azt várták, hogy az Activision tovább mélyíti a harci autószimulációt.

Mivel egy valamit is magára adó autós harcos sem halna meg fegyver nélkül, az Activision egy halom halálos kelléket biztosít a számunkra, amiket a kocsikra lehet erősíteni. A “leleményes” az első szó ami az eszünkbe jut erről az arzenálról, és a “jól kiegyensúlyozott” a másik. Persze megtalálhatóak a szokványos gépfegyverek és rakétavetők is, de fűrészeket is erősíthetünk a kocsi elejére, amik szétszedik a páncélt, és az L.A.R.S segítségével légitámadást hívhatunk. A két kedvenc a Karpoon lehet, ami leállítja az ellenfél motorját, és a festékfújó, ami kék festékkel vakítja meg az ellenséges kocsit. Van olyan fegyver is, ami a kormányzástól függetlenül 360 fokos szögben tudja követni a célpontot, és olajat illetve lávát is fröcskölhetünk ellenlábasainkra.

     
Számos páncélzat elérhető, melyek biztos védelmet nyújtanak bizonyos fajta fegyverek ellen, és vannak speciális felszerelések is arra az eshetőségre, ha valami pluszra lenne szükségünk. Ilyen például a SuCCler, egy rövid égésű rakéta, ami rövid időre a levegőbe emeli a kocsit, hogy átjuthasson különböző akadályokon. Minden szép és jó, de haszontalan lenne haditerv nélkül. Jó hír, hogy az Activision ebbe a széles arzenálba számos stratégiát is beépített a taktikázóbb polgárőröknek. Például néhány fegyvert rövid távra terveztek, mint például a lángszórót, ami nagy sérüléseket okoz, míg mások, mint például Homesweeper agyú nagyobb távolságokban hatékony. Továbbá a páncélzat és az extrák bölcs kombinációja, még a leghalálosabb ellenfelektől is megvéd bennünket.

Azok után, hogy mennyit dolgoztak a felszereléssel és a fegyverarzenállal, meglepő, hogy az Activisionnek nem sikerült felidéznie az Interstate 76 szellemét és hangulatát. Bár az Activision elkövetett néhány komoly hibát, amit később tárgyalunk, úgy néz ki, hogy ezúttal más közönséget céloztak meg, az akció rajongókat. Ez fakó érzést eredményez, ami csalódást fog okozni az eredeti játék rajongóinak, nem mintha baj lenne egy kimondott akciójátékkal, csak ezt éppen nem annak tervezték. Az elnéző újoncok, akiknek nem voltak különösebb elvárásaik, jól fognak szórakozni a programmal, de már látom, ahogy a veteránok azon gondolkoznak, hogy az Activision miért ebbe az irányba haladt el.

     

Grafika:A grafikai engine elég fura jószág. A játék minden új lehetőséget támogat. Most mondd, hogy minden nem hangzik csábítóan: 16 és 32 bites szín, 1280x1024-es maximális felbontás, Direct 3D gyorsítás szükséges, több mérföldnyi nyílt terep, environmental mapping a járműveken és fegyvereken, tükröződő felületek és komplex fényeffektusok, sima frame rate, sérülés modellezés, és olyan művészi vonások, mint lens flare-ek, égő kocsik, füstcsíkok, a szélvédőn csordogáló eső, stb. Az Activision nem spórolt ezeken az opciókon, de a fejlesztőcsapat elfelejtett mindennek gázt adni. Az épületek és belső helyiségek úgy tűnnek, mint egy régebbi engine nagyfelbontású verziói, és a textúrák annyira vannak tele élettel, mint egy lyukas kerék. Még Las Vegas épületei és fényei, amik élőben káprázatosak, is olcsón rikítóak.

A külső helyszínek elég magas színvonalúak és jól futnak még akkor is, ha tele vannak zsúfolva kocsival és robbanásokkal, de az Activision csal, hogy fenntartsa ezt a magas frame rate-et. Az egyik legzavaróbb renderelési eljárás az, ha a horizontot az épületek, hegyek és nyílt út elé helyezik. Ahogy Taurus egyre közeledik egyszer csak megjelenik előtte egy épület. Nincs köd, és amiknek látszódniuk kellene, beolvadnak a horizontba. Ez nagyon nehézzé teszi a tájékozódást bizonyos esetekben, főleg a bevásárlóközpontos résznél, ahol többször elő kell venni a térképet, hogy megtudd, mi van előtted.

Említésre méltóak a járművek animációi, amik jól igazodnak a felszín változásaihoz, és jók a fegyverek is, amik pumpálnak, forognak és pörögnek miközben célba vesznek egy ellenséget. Ebben az értelemben jól használták a külső nézetet. Az animált vezetők és a sérülés igazi modellezése az égett textúrák helyett viszont hiányoztak. Bár a járművek eléggé akció orientáltak, az olyan vonások, mint a működő fényszórók a részletesség érzését kölcsönzik a játéknak, és nehéz nem elcsodálkozni, amint egy energiafegyver megvilágítja a képernyőt. A többi objektum animálás viszont csapnivaló. Pl. amikor elütsz egy gyalogos ellenfelet, nem hiszel a szemednek, mert olyan mereven repül fel a levegőbe. A kaktuszok belepréselődnek a talajba, ahelyett, hogy feldőlnének, és a gyalogos jelenetek néha szaggatnak egy kicsit. Bár papíron jók a tulajdonságai és van néhány szép vonása, gyakorlatban az Interstate 82 grafikája csalódást nyújt.

Kezelőfelület:A grafika elégtelenségének ellenére a kezelőfelület és a menü sémája nagyon jól megtervezett és megvalósított. Szinte hallani a fejlesztők kérdését “Mi okoz neked örömöt?”, mivel 14 irányítási eszköz, a kormánykerektől a gamepad-ekig előre beállítva szerepel. A menük, melyek tele vannak opciókal, logikus módszerrel vannak szervezve és az információt érthető formában közlik. Például, amikor felkészülsz az instant action módba való belépésre, a jármű kiválasztó képernyő tartalmaz egy listát az autókról végig kidolgozott statisztikákkal és Polaroid képpel a kiválasztott járgányról. A következő képernyő lehetővé teszi a virtuális országúti harcosoknak, hogy beállítsák a menetet az ízlésük szerint. Bár a szimulátor kedvelők dörmögni fognak a fejlesztési folyamat láttán, a berendezés képernyője tiszta és ösztönös, a fegyverek és más kiegészítők egy oldalon vannak és egy rács mutatja, hogy mennyi hely van az autón az alkatrészeknek. A játékosok egyszerű fogd és vidd módszerrel szerelhetik az alkatrészeket, erős egér támogatást mutatva ezzel. Az irányítás 100 százalékig konfigurálható, két dolog hiányzik, a küldetés közbeni mentési lehetőség - automatikus mentés van minden küldetés után -, valamint a játék beállításainak megváltoztatása az akció közben. Ez csalódást okozó, mivel a küldetést abba kell hagyni, ha valamit állítani akarunk a grafikán vagy a hangon.

A játék közbeni kijelzés az összes információt tartalmazza és jól szervezi, beleértve egy csúsztató csíkot, amely mutatja a jelenlegi sérülés szintjét és megváltoztatja a színét, amikor az autó elér egy kritikus pontot, a jelenlegi fegyvert, a célpont barátságos vagy ellenség jelzőt, és egy felülnézeti radart, amely mutatja a barátok és ellenségek pozícióját, a jármű alkatrész állapotjelző pedig villog és hangjelzést ad, ha valami megsérült, valamint az aktuális sebességet.

Játékmenet:Az Interstate 82 egy motorizált rémálom lesz az előző rész kőkemény híveinek. Semmiféle, az előző részre jellemző előrelátható bonyolultság nincs, beleértve az alkatrészek megmentését, amely a csatateret halálarénává változtatja. A vezető és vezető közötti együttműködés, amely segítségével egymás mellett lehetett haladni, és .45 kaliberes vígaszdíjat lehetett szerezni az ablakon keresztül, megszűnt, mivel az első személyű mód az első lökhárítóra lett helyezve az aprólékos belső helyett. Ehelyett a harci és vezetési modellek fel lettek hígítva vízzel egyszerű főutcai harccá arcade eredettel, amit már egy idő óta folyamatosan láthatunk a számtalan konzol játékban. Az online harc is kiábrándító ezen ok miatt.

Az emberek egy egyszerű és gyors arcade-ra vágynak. Az akció egyszerű és gyors, és semmi nem emeli a vérnyomást jobban, mint amikor fél tucat jármű ugrál keresztül a képernyőn, rakétákat hajigálva, a repülő égő petróleum forró zuhogásában. A 17 küldetés tonnányi magas szintű akciót kínál és a küldetések eléggé változatosak ahhoz, hogy az akció sohase öregedjen meg. Még az arcade őrülteknek is be kell vallaniuk, hogy a The Trip az egyik legbénább végső csata, amelyet valaha láttak. A geg a végén a játék legjobb beszólása, de ami ezután következik, a képtelen találkozás a főnökkel megmutatja, hogy milyen rossz is lehet az Interstate 82.

Hangeffektek:A közepes szintű hanghatások nem tudnak ebbe az alternatív 80-as évekbeli univerzumba életet lehelni. A kezdőknek a levegő nem fog fegyverropogástól sisteregni, az egyes fegyvereknek inkább középszintű hangja van. Egy pár kellemes tapintás van, amely mutat bizonyos figyelmet annak részletezésére, hogy miként panaszkodik a motor a hegynek felfelé menet, és a kerekek csikorognak, amikor egy éles fordulót csinálunk. Azonban, a hanghatások csatornáinak száma túl korlátozott, mely megakadályozza a hatékony csatát. Például, keresztülmenni a kiömlött olajon és a sérülés jelző hangjelzése elmoshatja a kocsiba csapódó golyók hangját vagy egy közeledő ellenfelet.

Míg sztereó effekt hallható, amikor egy autó keresztül halad a képernyőn, nem tapasztalhatunk valódi pozicionáló audiót. Valóban az ellenség motorjának hangja túl gyorsan eltűnik, azt az érzést közölve, hogy a Taurus apró helyiségű hangként létezik. De a legnagyobb vád az összes közül a borzalmas beszédhang. A színészek jó munkát végeztek a CGI mozikban, de a játék közbeni beszédek túl sokszor rosszul időzítettek és kétségtelenül nevetségesek.

Zene:Az “Üss még!” szavak még soha nem nyertek több értelmet, miután meghallgatjuk monoton nyolcvanas évek ütemében odavágott zenét a játék CD-jéről. Ez az évtizedes zene sokkal egyszerűbb és vékonyabb értékkel bír, mint a hetvenes évekbeli, és a dobgéppel feltuningolt Devo számok és digitalizált új hangszerek még jobban agyfárasztóak, mint a vidám lelkes Interstate 76 zenéje. Érthető, hogy az Activison humoros hangvételű akart lenni, és a zeneszerzők többé-kevésbé elkapták az időszak zamatát, de nem csinálták élvezhetőre.

Intelligencia és Nehézség:A programozók jó munkát végeztek bizonyos agresszív számítógép irányítású ellenféllel, de az új játékosok talán valamivel könnyebb csatát szeretnének. Három lépcsős MI van, mint könnyű, közepes és nehéz. A legegyszerűbb beállításnál az ellenséges autók a Taurus előtt fognak cikázni, mozgó célponttá válva ezáltal, és jóval kevesebbet tüzelnek vissza, mint jóval agresszívebb kollégáik. A halál is jóval gyorsabban bekövetkezik náluk, azoknak az embereknek, akik jobban szeretik a harcot könnyű és buta ellenfelekkel. Ezek a gyenge ellenfelek megkísérelnek belemenni a sziklafalba, és sikerül is nekik. Az akadályozás - és elpusztítás - mértéke negyedik sebességbe kapcsol a legnehezebb fokozaton, az ellenfelek jóval agresszívebben használják a védelmi rendszerüket, mint a lángoló olaj és az ugrató labdákat, több sérülést viselnek el, és jobban állnak meg és mennek hátrafelé szoros helyzetekben, és képesek köröket menni a legrátermetebb harcos körül is, miközben pumpálják a forró halált. Van pár azonnali akció aréna, ahol a legjobb MI-nek is gondot okozhat a navigáció, mint a Fecal Infraction, ahol a kocsik felugranak a kanális csatorna oldalára és zátonyra futnak. A tűzerő mértéke elengedhetetlenül nagyobb ezen a szinten, azt követelve a játékostól, hogy ügyesebb legyen a védelmi eszközök használatában. Semmi sem olyan kielégítő, mint elvágni egy ellenfelet egy gyors félkörös lángoló olajjal, és távolról nézni, ahogy elég és felrobban. A társ MI-je is változik a nehézségtől függően, a bátor hölgyünk bukdácsolva vezet és célpontnak kínálva magát megosztja az ellenséget a legkönnyebb módban, míg a legnehezebb fokozatban, lóg és kevésbé agresszív, ámbár részt vesz az akcióban. A küldetések vegyesek. Pár küldetés nem von be semmibe, egyszerűen harcolni kell és keresztülvonulni egyszerű és unalmas célokon, míg mások leleményesebbek és igényelnek némi észt a járműhöz. Az okosan kiegyensúlyozott fegyverekkel és járművekkel semmi nem okozhat csalódást, a harc és a küldetések tartalma kiegyensúlyozott minden szinten.

Összegzés:Az Interstate 82 valamilyen kényelmetlen érzést hoz rád, mivel a kiadók és a fejlesztők jelenlegi hajlandósága lebutítani a tartalmat és ezzel megkísérelni a játékokat érthetőnek minősíteni. Az első rész szimulációs nézőpontjából az elegáns témájával együtt fel lett cserélve egyszerű vezetésre és kezelési modellekre, szürke 80-as évekbeli zenével. Ez ki fogja ábrándítani a kedvelőket és reményt kelthet bennük a sivatag jövőbeli kiaknázása alkatrészekért és a járművüket harcban a Creeper-ek ellen fordíthatják. Azonkívül az unalmas grafika aminek kis vonzereje van. Míg a küldetések elszórtan ösztönöznek, a legtöbbjük az A pontból a B pontba való vezetést tartalmaz, egymás utáni halálcsatákkal, és ezen béna gyalogos részek nem javítanak. A kiábrándulás lista tetején pedig ott van a szörnyű beszédhang, amely lecsupaszítja a játék szereplőit, amelyek az eredeti részből lettek idecsöppentve. Vannak bevett jellemzői az arcade kedvelőknek, akiket nem zavar az ismétlődő akció, vidám kísérletezni a különböző fegyverekkel és járművekkel, és a 17 küldetés, valamint az azonnali akció mód jó alapot ad az elégedettségre. Van még valami a száguldásban a nyitott úton, miközben hallható a pop rádió hablatyolása, mely némi életet visz a számítógépbe pár pillanatra. És ámbár az online akció a legegyszerűbb halálcsatából áll, mókás az idegeneket svájci sajt mintájára csíkokba vágni a két géppuskával az éjszaka óráiban. Azonban ez egy félelmetes csalódás egy ilyen ígéretes játékot egy erős jobbkanyarral eltérni látni az eredeti céljától. Az Interstate 82 nosztalgiába kavar? Bizonyosan. Hogy milyen jó is VOLT az Interstate 76...