GRID Autosport

Kiadó: Codemasters
Fejlesztő: Codemasters
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5400+ processzor, Nvidia GeForce 8600 GT vagy ATI Radeon HD 2600 XT grafikus kártya, 2 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-920 Quad 2,6 GHz-es vagy AMD FX-4100 processzor, Nvidia GeForce GTX 645 vagy ATI Radeon HD 7750 grafikus kártya, 4 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Race Driver: GRID, GRID 2
Kategória: autóverseny
A második rész árkádos megközelítése után a GRID Autosport ismét a realisztikus autóversenyzés kedvelőit célozza meg. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a fejlesztőknek visszatérni saját gyökereikhez!

Amikor a Codemasters 2007-ben megjelentette a TOCA-sorozat szellemi örökösének tekinthető Race Driver: GRID-et, talán még csak nem is sejtették, hogy a játék köré milyen fanatikus rajongótábor csoportosul. Az anyagi siker azonban mégis elmaradt, így négy évet kellett várni arra, hogy autós kalandjaink folytatódjanak, de hiába szerettek volna a fanatikusok egy, az elődök által kitaposott úton haladó második részt, a GRID 2 alaposan félresikerült. Azt ugyan nem lehetne mondani, hogy rossz lett - hiszen korántsem volt az -, ellenben olyan árkádos megvalósítást kapott, ami a realisztikus autós játékok kedvelőinél alaposan kiverte a biztosítékot.

A fejlesztők természetesen tudták, hogy hol tértek le a járt ösvényről, éppen ezért egyáltalán nem volt nehéz dolguk, amikor a GRID Autosport alapjainak letételekor elhatározták, hogy inkább visszatérnek a sorozat gyökereihez. Ennek köszönhetően papíron az utóbbi évek legjobb autóversenyzős videojátékának kellett volna elkészülnie, a gyakorlatban azonban a sok-sok apró-cseprő hiba miatt mégsem vár siker, fény, pompa és csillogás az alkotásra.




Márpedig a Codemasters valóban mindent megtett azért, hogy kielégítsék az első rész, valamint az egykori TOCA-sorozat kedvelőinek igényeit, elég csak rögtön az ötféle játékmódra gondolni, amelyek között a Touring, az Endurance, az Open Wheel, a Tuner és Street Racing lehetőségeket találjuk. A Touring ezek közül a túraautózás szerelmeseinek lesz tökéletes választás, valamint azoknak, akik szeretnének beletanulni az irányításba, illetve hozzászokni az autók tulajdonságaihoz, lévén a GRID 2-vel ellentétben ezúttal elfelejthetjük a könnyed árkádos megoldásokat.

Az Endurance ezenfelül a szupergyors autók és az éjszakai versenyek otthona, míg az Open Wheel keretein belül lényegében a Forma-1 dinamizmusát varázsolhatjuk a játékba, a száguldó cirkuszban is látható négykerekűekhez hasonló járművekkel a középpontban. A Tuner játékmódban az izomautóké lesz a főszerep, de itt kaptak helyet a kerékégetés szerelmeseinek nagy örömére a drift-versenyek is. A sorban az utolsó játékmód az előző epizód sajátosságait igyekszik a képernyőre varázsolni, a Street Racing betöltésével ugyanis teljesen hétköznapi járgányokba pattanva tempós utcai versenyeket élhetünk át a világ minden táján.

A játékban szó szerint elképesztő mennyiségű autó közül válogathatunk - természetesen az aktuális versenysorozatnak megfelelően -, így a Honda Civic-től, a Ford Focustól és a Chevrolet Cruze-tól kezdve az Aston Martin N24 V12 Zagatón, valamint a Shelby Cobra Daytona Coupén át a Mini Cooperig, a Pagani Zonda Revoluciónig, illetve a Bugatti Veyronig bezárólag mindent megtalálhatunk. Ezenfelül a versenypályákkal sem spóroltak a fejlesztők, így olyan valóban létező helyszíneken száguldozhatunk, mint a Hockenheimring, a Red Bull Ring vagy a Sepang International Circuit, azonban érdemes a városi pályákat is kiemelni, hiszen miközben Párizs, Washington vagy Barcelona utcáin rójuk a köröket, a háttérben megelevenednek a legnagyobb nevezetességek, illetve a metropoliszokra jellemző hangulat is.




Mind az autók, mind a pályák kidolgozottságát a kiváló jelzővel lehetne illetni, de apró hiányosságok sajnos már itt is megjelennek. Noha a helyszínek tekintetében szembeötlő problémákról nem beszélhetünk - a klónközönség elviselhető -, ellenben az autók tekintetében akadnak gondok, ha belső nézetből szeretnénk átélni a versenyeket. Műszerfal-nézet ugyanis bár van, csak éppen műszerfal nem tartozik hozzá, a fejlesztők ugyanis vélhetően erőforrás-spórolás miatt elhomályosították azt, ami rendkívül zavaró és fapados megoldás, hiszen ma már nem csak szimulátorok esetében szeretjük élvezni az autó belsejét.

Márpedig a GRID Autosport - bármennyire is meglepő ez az előző rész után - rengeteg szimulátoros védjegyet is felvonultat, a végeredményt ugyanis mindennek lehetne hívni, de árkád versenyjátéknak garantáltan nem. A játék leginkább valahol a két véglet között van, hiszen előbbi műfajhoz képest sokkal több odafigyelést igényelnek a versenyek, lényegesen nehezebb győzni és a pályán tartani az autót, azonban összességében mégis lényegesen közérthetőbb vonalat képvisel, mint például a SimBin alkotásai. Autóinkon ugyanis rengeteg beállítást hajthatunk végre - akár versenyek között is állíthatunk a fékeken vagy a felfüggesztésen -, ezenfelül pedig részint tuningolhatjuk is őket, de a játékbeállítások között is sok-sok segítséget kérhetünk, illetve deaktiválhatunk a valószerű élmények érdekében.

A Codemasters a GRID Autosport játékmenetének és alapvető mechanizmusainak megalkotásakor is gondosan ügyelt arra, hogy ez a realisztikus, mondhatni szimulátoros hangulat a közérthetőség ellenére folyamatosan megmaradjon. A versenyek során például ellenfeleink szó szerint erőszakosan viselkednek azért, hogy előretörjenek, ha előzni akarunk, elénk vágnak, ha belső íven akarunk próbálkozni, nekünk rántják a kormányt, egyszóval folyamatosan reagálnak ránk, ami szó szerint hihetetlen hangulatot eredményez a versenyek során.




Mindezt talán sok helyen negatívumnak neveznék, hiszen néha már-már valóban túl agresszív lett a mesterséges intelligencia - helyenként sajnos látványosan csal is -, de előbbi egy igazi autóversenyen is így lenne, hiszen ott sem finomkodnak egymással a versenyzők. Tovább emeli a realizmus élményét, hogy ellenfeleink sem tökéletesek, gyakran hibáznak, ütköznek, kicsúsznak, vagy csak elrontják az ideális ívet, ami valóban olyan hatást kelt, mintha egy igazi futamon vennénk részt. Azért természetesen a GRID Autosport sem fenékig tejfel a játékmenet tekintetében, hiszen vannak hibák és hiányosságok, így a fizika elég siralmasra sikeredett - az autók visszapattannak a falról, a kicsúszások és az ütközések pedig gyakran kiszámíthatatlanok -, ezenfelül pedig a legtöbb segítség sem mindig tekinthető segítségnek.

A játékban például kérhetjük az ideális ív kijelölését, ami gyakran vagy nem is a legjobb körívet mutatja, vagy csak egyszerűen akkor is fékezésre ösztönöz minket, amikor nem lenne rá szükség. Szerencsére a játékba beépítették a RaceNet rendszert, aminek köszönhetően a mesterséges intelligencia helyett valódi játékosokkal is összemérhetjük tudásunkat különféle többjátékos módokban, miközben szó szerint igazi közösségi élményeket élhetünk át.

A GRID Autosport legnagyobb hibája ugyanakkor nem is a fentiekben keresendő, sokkal inkább a kreativitás hiányában. A Codemasters ugyanis bár rengeteg tartalmat és elképesztő versenyhangulatot varázsolt a játékba, azonban a pályák gyakran túl sokszor és túl feleslegesen ismétlődnek, és ahogy haladunk előre - van egy teljesen felesleges, valójában semmire sem használható fejlődési rendszer is -, úgy emelkedik meg a versenyek és a körök száma. Ennek köszönhetően nagyjából egyórányi játék után unalomba fullad a végeredmény, hiszen szinte egyáltalán nem biztosít változatosságot még a sokféle versenyforma sem.

A fejlesztők márpedig tényleg nagyon igyekeztek, így az imént említett, de teljesen felesleges fejlődési lehetőség mellett például kapunk a versenyek során elérendő célokat, de ezúttal is visszatér a sorozat egyik védjegyének tekinthető Flashback lehetősége, aminek köszönhetően egy elrontott előzés vagy egy kicsúszás után visszatekerhetjük az időt, és megpróbálhatunk szépíteni.




Grafika: Noha a GRID Autosport egy előző generációs videojáték, azonban PC-n így is szó szerint elképesztően jól fest, nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi hónapok egyik legszebb autós játéka lett. A helyzetet tovább fokozza, hogy nemrégiben egy HD patch is érkezett hozzá, aminek köszönhetően már a környezet is nagyfelbontásban tündököl, így a gépigény ugyan alaposan megemelkedik, de a látvány már az újgenerációs élményekkel vetekedik. Az alkotás külleme egyébiránt a javítás nélkül is teljesen elfogadható, nagyszerű az autók kidolgozása, kitűnő a törésmodell - beállíthatjuk ráadásul, hogy mindez hatással legyen autónk teljesítményére is -, realisztikusak továbbá a pályák és a fény-árnyékhatás is okoz néhány lélegzetelállító pillanatot.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelülettel összességében nincs probléma, letisztult és azonnal átlátható, ellenben az irányítással akadnak gondok. Noha egy igényes rajongó soha nem állna neki billentyűzettel egy autós játéknak, de a GRID Autosport esetében ez egy határozottan igaz állítás. Az alkotás ugyanis sokkal több egy árkád száguldozásnál, ezáltal a tökéletes kanyarívekhez kell az a kifinomultság, amit csak egy kormánnyal, vagy esetleg egy joystickkel érhetünk el. Ez pozitívum és negatívum egyaránt, hiszen így a kezdőket szinte teljesen kizárta a Codemasters, a haladókat viszont eltántoríthatja, mert annyira már nem aprólékos a rendszer.

Játszhatóság: A GRID Autosport egyik legnagyobb hibája, hogy nagyon hamar képes unalomba fulladni az ismétlődő pályáknak és a folyamatos körversenyeknek köszönhetően. Noha nagyon sokféle autó és lehetőség vár ránk, ezek többsége csak ideig-óráig képes egyhuzamban lefoglalni a játékosokat, majd csak az önismétlés következik. Némileg javít a helyzeten a RaceNet jelenléte, ami lényegében a többjátékos lehetőségeket és a közösségi élményt biztosítja, de kiemelendő az osztott képernyős versenyzés is, amivel klasszikus formában élvezhetjük a száguldást.

Intelligencia, nehézség: A Codemasters alkotása egy tipikusan olyan videojáték, ami minden rajongóból más és más érzelmet vált ki. Tény, hogy az ellenfelek gyakran túl erőszakosak, ami elég sok kellemetlen helyzetet szülhet, azonban a valóságban sem sokkal kíméletesebbek az efféle autós összecsapások. A nehézség ebből kifolyólag nagyon relatív. Ha szánunk időt a beállításokra, akkor szinte teljesen személyre szabhatjuk a végeredményt, ha viszont elfogadjuk azt, amit a fejlesztők elénk tártak, akkor már az első percekben egy életre megutálhatjuk a bevehetetlen kanyarokat vagy a lökdösődő ellenfeleket.

Hangok, zene: Noha a zenék terén egy nagy nulla, amit az alkotók felvonultattak a GRID Autosportban, ellenben a hangok és az effektek szó szerint elképesztőre sikerültek. A motorhangok valami hihetetlenül realisztikusak, a pályaelemek visszhangzása is példaértékű, de a közönségzaj, vagy olyan apróságok, mint például a kavicságyba rohanást követőn a kövek felverődése, szó szerint teljessé teszik az autóversenyzés élményét.

Összegzés: A GRID Autosport korántsem lett olyan jó, mint amilyennek azt követően vártuk, hogy a Codemasters bejelentette, visszatér vele a gyökerekhez. A visszatérés valóban megtörtént, de a végeredményt elkapkodták, túl korán eresztették szabadjára, ami sajnos meg is látszik rajta a kreativitás hiányát vagy a tonnányi apró hibát, illetve hiányosságot tekintve. A fentiek ellenére azonban a végeredmény így is az utóbbi évek egyik legjobb autós játékának tekinthető, de csak és kizárólag abban az esetben, ha a versenyek hangulatára és élményére koncentrálunk, illetve figyelmen kívül hagyjuk a negatívumokat. Félelmetes még csak belegondolni is abba, hogy a fejlesztők mire lettek volna képesek plusz egy évnyi fejlesztési idővel, valamint egy igazi újgenerációs technológiával a hátuk mögött!