A Story About My Uncle

Kiadó: Coffee Stain Studios
Fejlesztő: Gone North Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium 4 3,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 4000+ processzor, Nvidia GeForce GT 120 vagy ATI Radeon HD 2600 XT grafikus kártya, 2 GB RAM, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4200+ processzor, Nvidia GeForce GT 340 vagy ATI Radeon X1900 GT, 2 GB RAM, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Portal-sorozat, Quantum Conundrum
Kategória: FPS

A Gone North Games legújabb alkotása azt szeretné bebizonyítani, hogy még mindig vannak kiaknázatlan területei az ügyességet és logikát igénylő FPS-játékoknak. Cikkünkből kiderül, hogy miként sikerült az A Story About My Uncle!

A Valve által megálmodott Portal-sorozat óta szinte egyetlen olyan videojáték sem látott napvilágot, amit egyhangúan be lehetne illeszteni a tripla-A kategóriás, illetve az ügyességi FPS-játékok halmazába. Akadtak ugyan ígéretes próbálkozások – példának okáért a Quantum Conundrum vagy a Magrunner –, amelyek bár maradandó élményt okoztak, de valami mindig hiányzott belőlük. Hol a kreativitás, hol az ötletek, hol a szavatosság, amelyek egyértelműen arra vezethetők vissza, hogy a mögéjük felsorakozott kiadó nem akart nagyobb pénzt fektetni a megvalósításba.

A miértek feszegetése egy külön cikket is megérne, abban azonban biztosak lehetünk, hogy az ügyességi FPS-ek műfajára még mindig nagy a kereslet, így érthetetlen, hogy miért nem készülnek nagyobb költségvetésű alkotások is ebben a stílusban. Tökéletes példa erre az aprócska svéd Gone North Games legújabb független fejlesztésű videojátéka, avagy az A Story About My Uncle, ami egy kiváló ötletet és egy rendkívül sajátos történetet vonultat fel, de mivel nem állt mögé egyetlen nagy kiadó vagy befektető sem, ezáltal vélhetően még azokhoz sem jut majd el, akik nagy örömüket lelték a fentebb már példaként felhozott művekben.




Márpedig a játék hiányosságai ellenére is egy figyelemreméltó darab! Ezt elsődlegesen sajátos történetének köszönheti, amelyben egy édesapa éppen kislánya elaltatására készül, és ehhez a klasszikus módon mesélni kezd az álmosodó, ám így is érdeklődve figyelő csöppségnek. Unalmas hercegnők, királylányok és hős lovagok helyett azonban az apuka saját életének egyik, ha nem a legnagyobb kalandját eleveníti fel gyermeke előtt, amelynek mi is aktív részeseivé válunk már az első percektől kezdve.

A cselekmény nincs túlbonyolítva, így a fantasztikus filmek egyszerűségével hallhatunk egy rejtélyes körülmények között eltűnt nagybácsiról, akit főhősünk minden áron meg akar találni. Ehhez nem csak bemerészkedik rokona titkos laboratóriumába, hanem ott kipróbálja különleges találmányait is, így előbb egy furcsa kesztyűhöz fér hozzá, majd később egy teleportálásra alkalmas szerkezettel elutazik egy furcsa világba, ahol vélhetően nagybátyját is megtalálja majd. A nagy kaland itt veszi kezdetét igazán, ebben a különleges fantáziavilágban ugyanis legvadabb álmaink elevenednek meg különleges lények, hatalmas szörnyetegek, lebegő földrészek és gyakran groteszk – leginkább a Zeno Clash-sorozatra emlékeztető – környezet társaságában.




Az alapok tehát a helyükön vannak, játéktesztünkben azonban itt érkeztünk el a drámai fordulathoz, hiszen a fejlesztők sajnos a történettel ellentétben lényegesen kevesebb kreatív ötletet tudtak felhalmozni az A Story About My Uncle játékmenetéhez. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy unatkoznánk a kissé rövidre sikerült kampány során, de míg például a Quantum Conundrum az utolsó pillanatokig tartogatott meglepetéseket, addig a Gone North Games alkotása már az első percekben mindenről lerántja a leplet, és egészen a fináléig ugyanabból építkezik. A játékmenet alapját természetesen nagybácsink speciális kesztyűje biztosítja, aminek két különleges tulajdonsága van.

Az egyik, hogy képes ellökni minket a földtől, ezáltal nem csak elképesztő magasságokba ugorhatunk vele, hanem a távolságokat is könnyebben áthidalhatjuk. Ezenfelül a kérdéses fantáziavilágban egy különleges erő is uralkodik, ami leginkább a földi mágnesességnek felel meg. A kesztyűvel képesek leszünk arra, hogy egyfajta csáklyaként, egy fénynyaláb segítségével odavonzzuk magunkat azokhoz az objektumokhoz, amelyek rendelkeznek ezzel a különleges töltéssel. Ez adja a játékmenet savát és borsát, ami természetesen fokozatosan bonyolítva is lesz, hiszen míg először csak egyetlen tárgyhoz tudjuk odavonzani magunkat, addig később egymás után akár háromhoz is, ami a nagyobb szakadékok átugrásakor vagy a komolyabb távolságok leküzdésekor nyújt óriási segítséget.

Természetesen a fejlesztők gondoskodtak arról, hogy az A Story About My Uncle pályáin egymás után következzenek a logikai és ügyességi feladványok, amelyek során kihasználhatjuk majd varázskesztyűnk képességeit. Mivel azonban a kiegészítő tulajdonságai meglepően szűkösek, ezenfelül pedig a helyszínek többsége is elég unalmas – kivételek azért természetesen akadnak, elég csak az első földalatti falucskára gondolni, vagy az égben repkedő, már-már a BioShock Infinite-et idéző szigetekre –, ezért már a kampány első felében ráunhatunk a folytonos ismétlődésekre. Néhány alkalommal ugyanis például még mókás, hogy egy barlang felső részéről lelógó sziklákon futurisztikus Tarzan módjára kell átlendülnünk, sokadszorra azonban már inkább frusztráló és monoton élményeket közvetít felénk.




A fejlesztők érezhetően próbálták a legtöbbet kihozni a játékból, azonban mivel a kesztyű képességeivel alaposan behatárolták magukat, ezért képtelenek voltak maradandó fejtörők megalkotására. Amennyiben ugyanis például a kiegészítővel tudnánk hatni a gravitációra, vagy lehetőségünk lenne a tárgyak mozgatására, máris sokkal több mindent lehetett volna variálni annak érdekében, hogy a kampány izgalmasabbá váljon. Természetesen akadnak azért apróságok, amik mosolyt csalhatnak arcunkra, így például a folyamatosan vissza-visszatérő narráció, amit főhősünk elképesztő beleéléssel ad elő kislányának, de lehetőségünk nyílik például gyűjtögetésre is, aminek viszont nem sok értelme lesz az időhúzáson kívül.

Ennél is problémásabb azonban, hogy konkrétan a pályaszerkesztés is meglepően unalmasra, de sokkal inkább hiányosra sikerült. Hiába egyértelmű például sok esetben, hogy mit kellene tenni a továbbjutás érdekében, kesztyűnk vagy nem hajlandó megfelelően működni, vagy csak egyszerűen idő előtt lecsúszunk egy kiszögellésről, és a mélybe zuhanunk. Az A Story About My Uncle ugyanis többnyire veszélyes, mondhatni extrém környezetbe csábít minket, ezáltal egy-egy félrelépés vagy rosszul kiszámolt ugrás végzetes következményekkel is járhat. Ehhez szerencsére egy viszonylag jól működő automatikus mentési rendszer társul, ami általában biztosítja az állásunkat, így többnyire ott folytathatjuk a nagy kalandot, ahol elbuktunk. Bosszantó kivételek sajnos ebben az esetben is akadnak, így a szisztéma nem minden esetben működik megfelelően, ez pedig a többi negatívummal egyetemben alaposan rányomhatja a bélyegét a játékélményre.




Grafika: Az A Story About My Uncle egy kis költségvetésű, független videojáték, amit nagyon fontos figyelembe venni az értékeléskor. A küllem tekintetében ugyanis esélye sincs szembeszállni a dollármilliókból készülő videojátékokkal, de szintjéhez és vetélytársaihoz viszonyítva is akad lemaradása ezen a téren. A végeredmény hangsúlyozottan nem csúnya, vannak egészen elképesztő pillanatai is, azonban csak az összkép tekintetében. Ha elmerülünk a pályák részleteiben, sajnos előbukkannak a hiányosságok, az alacsony felbontású textúrák, a gyenge animációk, vagy a fény-árnyék effektek problémái. Ennél sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle a megfelelő grafikus motor megválasztásával, noha így legalább a gépigény nagyon kedvezően alakult.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Mivel a végletekig leegyszerűsítették a fejlesztők a kezelőfelületet, ezért túl sok problémánk nem akad majd vele, ellenben az irányíthatósággal igen. Ez elsődlegesen nem is annyira a szisztéma hiányosságainak, mint inkább a rossz pályamodellezésnek köszönhető, ezáltal gyakran azért zuhanunk a mélybe, illetve azért rontjuk el a fejtörőket, mert a készítők rosszul mérték fel és rosszul modellezték az adott helyzetet, ami elsődlegesen az irányítás problémájában nyilvánul majd meg.

Játszhatóság: Az A Story About My Uncle csillagos ötös élményt tudna nyújtani abban az esetben, ha a fejlesztők alkottak volna hozzá kooperatív módot. Ez azonban sajnos hiányzik a kampányból, mint ahogyan a szavatosság is, az 5-6 órás játékidő pedig alapesetben nagyon kevés egy ilyen stílusú alkotástól. Cserébe legalább már most rendkívül kedvező áron juthatunk hozzá!

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia az ellenfelek és a harcok hiányában nem sok vizet zavar a játékban, azonban a nehézség egy nagyon kényes téma. Alapesetben a kampány nem nehéz, a feladatok egyértelműek, többnyire ügyességünket és logikánkat is igénybe veszik, azonban olyan alapvető programozási és tervezési hibáktól szenved néhány pályaszakasz, amelyek megnehezítik a továbbjutást, ezenfelül pedig próbára teszik a játékosok idegeit is. Érdemes lett volna a fejlesztőknek külsős tesztelőket is bevonniuk annak érdekében, hogy ezeket kiszűrjék, így az összkép lényegesen pozitívabb lenne.

Hangok, zene: A játékban a szinkronok többsége hanyagolható, a hangok és az effektek is átlagosak, azonban a főhős olyan elképesztő beleéléssel meséli el történetét – ami gyakran vissza-visszatér a kampány egyes részein –, hogy az szó szerint kényszerít arra, hogy a végére járj ennek a rejtélyes és különleges sztorinak.

Összegzés: Az A Story About My Uncle ismét bebizonyította, hogy lehet kevés pénzből is jó ügyességi FPS-t készíteni, amennyiben azonban az átlagosnál sokkal jobb teljesítményre vágyunk, akkor továbbra is minden este el kell mondanunk egy imát a Portal-sorozat folytatásáért. Ha szereted a műfajt, a Gone North Games alkotása biztosan neked sem okoz csalódást, de amennyiben egy kicsit többre vágysz, érdemes inkább a Quantum Conundrummal vagy a Magrunnerrel próbálkoznod.