Metro Redux

Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: 4A Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4500 2,2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5000+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 3870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E8400 3 GHz-es vagy AMD Athlon II X2 270 processzor, Nvidia GeForce GTX 480 vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Crysis 3, Call of Duty-sorozat, Battlefield-sorozat
Kategória: FPS

Az ukrán 4A Games elkészítette a kiválóan sikerült Metro 2033 és a Metro: Last Light grafikailag felújított és tartalmilag kibővített változatát, amit egyetlen csomagban, Metro Redux cím alatt tettek elérhetővé a rajongók számára. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a feldolgozás!

Hosszú éveken keresztül a fejlődő nyugat fenntartásokkal kezelte a keletről érkező videojátékokat, amelyek valóban soha nem voltak a legszebb és legmutatósabb darabok, azonban kreativitásuk és ötletességük rendszerint ellensúlyozta ezt a hiányosságot. Az ezredfordulót követően azonban egyre-másra érkeztek az olyan alkotások, amelyeknek köszönhetően az orosz vagy az ukrán fejlesztőcsapatok is egyre gyakrabban bizonyították rátermettségüket, elég csak például a S.T.A.L.K.E.R.-sorozatra gondolni.

2010-ben aztán egy újabb mérföldkőnek tekinthető videojáték született, egészen pontosan az ukrán 4A Games műhelyében, aminek következtében a legtöbb rajongóban teljes egészében átértékelődött mindaz, amit korábban a poszt-szocialista országokból érkező alkotásokról gondolt. A Metro 2033 ugyanis nem csak grafikailag tudta felvenni a kesztyűt nyugati versenytársaival, hanem a játékmenet tekintetében is, ezenfelül pedig képes volt elragadó koncepcióval és történettel is szolgálni a fanatikusok számára, amire korunk legtöbb FPS-játéka egy ideje nem volt képes.




Természetesen a végeredménynek akadtak hiányosságai, de Dmitry Glukhovsky regényeinek apokaliptikus és sajátos világa olyannyira magába szippantott mindenkit, hogy ezek a negatívumok lassacskán háttérbe szorultak. Nem is kellett sokat várni a folytatásra, így 2013-ban befutott a Metro: Last Light, ami nem csak grafikailag tudott hatalmas újdonságokat felvonultatni, hanem a játékmenet tekintetében is, így a korábbi hibák, illetve hiányosságok eltűntek, a végeredmény pedig egy kis híján tökéletes FPS lett.

Mivel a fejlesztők nagyon jól tudták, hogy hol hibáztak korábban, ezért elhatározták, hogy még a következő Metro-játék előtt – ami a legfrissebb hírek szerint gőzerővel készül –, elkészítenek egy Metro Redux névre hallgató csomagot, amelynek középpontjába a sorozat eddigi két epizódja, de főként a bemutatkozó rész került. Mielőtt azonban kielemeznénk az újdonságokat, érdemes röviden felidézni a franchise erősségének számító történetet, valamint a hozzá kapcsolódó sajátosságokat.

Mint már fentebb is említve volt, a Metro-sorozat mögött Dmitry Glukhovsky orosz író művei állnak, így az ott megismert, atomháború utáni világ tárul elénk mindkét epizódban, amelyben az emberiség megmaradt része a moszkvai metróalagutakba húzódott vissza a túlélés reményében. A felszín ugyanis még a katasztrófa után évekkel is élhetetlen maradt, hiszen az elképesztő mértékű pusztulás mellett mutáns hordák, anomáliák és a sugárzás is problémát okoz.




Ahelyett azonban, hogy a maroknyi túlélő együtt próbált volna meg érvényesülni, néhány egocentrikus vezetőnek köszönhetően inkább több csoportra oszlottak, és alapvető problémáikon túl egymás ellenségeivé váltak. Egy ilyen különös, a fegyverekre, az erőszakra, a nyomorra és az állandó rettegésre építő világban kalandozunk majd a mindössze 20 esztendős Artyom oldalán, aki sosem ismerhette a számunkra normális életet, hiszen már a metróalagutakban született. Éppen ezért elhatározza, hogy akár élete árán is, de mindent elkövet azért, hogy megoldást találjon a kialakult problémákra, az emberek pedig ismét láthassanak napfényt, újra ehessenek friss gyümölcsöt és gázálarc nélkül is szívhassanak friss levegőt.

A Metro Redux egyértelműen a Metro 2033 tekintetében hozta a legtöbb változást, ami nem véletlen, hiszen a megjelenése óta eltelt négy év alatt az alkotók és a technológia is sokat fejlődött. Amit fontos tisztázni, hogy a játék felújított változata nem egy manapság olyannyira divatos – és az esetek többségében semmitmondó – HD feldolgozás lett, hanem sokkal több annál. Noha tény, hogy az első betöltést követően a grafika terén tapasztaljuk a legtöbb változást, hiszen a Last Light grafikus motorját húzták rá az első részre.

Ezáltal nem csak az animációk és az alapból is rendkívül jól berendezett és a végletekig betöltött környezet lett részletesebb, hanem a különféle effektek is, főként az árnyékok, a tűz és a robbanások. Nagy előrelépés tapasztalható ezen a téren az átvezetők alatt, amelyek sokkal szebbé és részletesebbé váltak, de igazán jót tett a játéknak, hogy megkapta a folytatás kezelőfelületét, ezáltal ugyanis egy sokkal letisztultabb, mondhatni átláthatóbb irányítás vár ránk.




Természetesen ezzel még korántsem merültek ki a Metro 2033 Redux újdonságai, hiszen a fejlesztők néhány jelenetet teljesen átrendeztek, és hozzáadták a korábban megjelent letölthető tartalmakat is, ezáltal például érkezett többek között egy új nehézségi szint. Mivel az első epizód leginkább a harcrendszer és a mesterséges intelligencia tekintetében vonultatta fel a legtöbb negatívumot, a 4A Games egy az egyben ráhúzta az elődre a folytatás szisztémáit, ezáltal sokkal gördülékenyebbé és hatásosabbá váltak az ütközetek.

Könnyebbek így sem lettek, de a nehézségeket ezúttal már nem a problémás irányítás adja, hanem a fejlett mesterséges értelemből fakadó okos ellenfelek, akik gyakran tudnak meglepetésekkel is szolgálni. Külön öröm lehet a lopakodás kedvelőinek, hogy immáron a Metro 2033-ban is értelmet kapott ez a lehetőség a csendes kivégzésekkel egyetemben, ami teljessé tette az összképet.

A Metro: Last Light Redux természetesen ehhez a nívós felhozatalhoz képest lényegesen kevesebb újdonsággal büszkélkedhet, mint elődje, éppen ezért leginkább egyfajta extrának tekinthető a Metro Redux keretein belül. Finomhangolásokat azonban természetesen esetében is alkalmaztak a készítők, így még szebbé varázsolták a grafikát, aminek következtében sokkal filmszerűbb hatások várnak ránk, mint korábban – a részletességről nem is beszélve, ami különösen a környezeten mutatkozik meg. A 4A Games természetesen a folytatás esetében is integrálta a későbbi letölthető tartalmakkal érkezett extrákat, így az új fegyverek mellett megjelent például a Survival nehézségi fokozat, így alaposan megizzadhatunk a kampány átélése során.




Grafika: A Metro: Last Light a megjelenéskor korának egyik legszebb FPS-játéka volt, így nem véletlen, hogy grafikus motorjával az első rész is lélegzetelállító élményekkel kecsegtet majd. Mindez különösen igaz, amikor a zárt, de amúgy rendkívüli alapossággal berendezett belső terek után először lépünk ki a szabad ég alá, és a szemünk elé tárul mindaz a pusztulás, amit az atomháború hagyott maga mögött. A Metro Reduxban néhány kreatív ötletet, de sokkal inkább érdekességet leszámítva – egy töltényből kialakított öngyújtóval világíthatunk vagy letörölhetjük gázálarcunk plexijét – egyetlen pillanatig sem érezhetjük, hogy nem egy dollármilliókból készült nyugati videojátékkal van dolgunk. Sőt mi több, a csodás megvalósítás mellett a fejlesztők további kemény munkát fektettek a PC-s változat optimalizálásába, ezáltal a gyengébb gépeken szintén korrekt látványt csikarhatunk ki immáron az első epizódból is.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Mivel a Metro: Last Light kezelőfelülete, illetve irányíthatósága már eredetileg sem hagyott maga után kívánnivalót, és mivel a Metro 2033-ra most teljes egészében ráhúzták az ott megismert szisztémát, a Metro Redux nem csak egységesen könnyen kezelhetőnek tekinthető, hanem ezáltal végre az első epizódot is bosszúság nélkül élvezhetjük.

Játszhatóság: Noha a Metro Reduxot csak az tehette volna teljesebbé, ha a fejlesztők elérhetővé teszik legalább a második epizódhoz a régóta ígérgetett és várt többjátékos módot – vagy legalább egy kooperatív lehetőséget –, de a szavatosság tekintetében így sincs okunk a panaszra. A két játéknak köszönhetően ugyanis legalább 20 órányi kaland vár ránk, és bár a pályák a cselekménnyel együtt nagyon lineárisak, de az elragadó sztorinak és a hihetetlenül hangulatos háttérnek köszönhetően garantáltan rendszeresen előkerül majd a jövőben a poszt-apokaliptikus téma kedvelőinél.

Intelligencia, nehézség: A Metro 2033 legnagyobb problémája a megjelenéskor az volt, hogy a fejlesztők nem hagytak elég időt sem a mesterséges intelligencia, sem a harcrendszer kidolgozására. A Metro: Last Light esetében azonban már kis híján tökéleteset alkottak, és mivel ugyanazt a szisztémát húzták rá az első részre, ezért most a teljes sorozatot jól skálázhatjuk, saját szintünknek megfelelően élhetjük át, ezenfelül pedig már attól sem kell tartanunk, hogy a harcok során bármiféle frusztráció ér minket. Sajnos egyensúlyi problémák még akadnak, de a játékélményre ezek már nagyon minimális hatást gyakorolnak.

Hangok, zene: A hangokat és a zenéket a Metro Redux keretein belül nem érte különösebb változás, és noha a kellemes dallamok újragondolására nem is volt szükség egyik epizód esetében sem, a kissé erőltetett szinkronokat azonban lecserélhették volna, hiszen a beleélést egy fikarcnyit sem segíti, hogy a szereplők oroszos angol akcentussal beszélnek hozzánk, inkább mosolyt csalnak ezzel az arcunkra.

Összegzés: A Metro Redux az ár-érték arány tekintetében egy kiváló gyűjtemény a történetre alapozó FPS-játékok kedvelői számára! Tény, hogy akik korábban már külön megvásárolták a sorozat két tagját, azoknak nem tartogat túl sok újdonságot a kollekció, de főként az első rész teljes megreformálása miatt érdemes elgondolkodni a beszerzésén, mert lényegesen nagyobb élmény lesz szebb és kifinomultabb formában átélni Artyom első történetét. Amennyiben pedig korábban kihagytad volna a sorozatot, most itt a tökéletes alkalom a pótlásra, hiszen a 4A Games játéka ebben a formában képes visszaadni a hitet, hogy nem csak a többjátékos módra kiélezett FPS-eknek van még jövőjük manapság!