Middle-earth: Shadow of Mordor

Kiadó: Warner Bros. Interactive Entertainment
Fejlesztő: Monolith Productions
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 965 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD grafikus kártya, 4 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7950 grafikus kártya, 8 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Assassin's Creed-sorozat, Batman Arkham-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció

Hosszú éveket vártunk rá, de megszületett végre a történelem legjobb Gyűrűk Ura-videojátéka, amelyben nem csak a történet lett eredeti, hanem minden más is nagyszerűen vizsgázott. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a Middle-earth: Shadow of Mordor!

Miután a mozifilmek hatására a Gyűrűk Ura univerzuma egyfajta kultusszá, ezáltal pedig jól eladható produktummá lépett elő a fantasy műfajban, számtalan fejlesztőcsapat próbált meg maradandó videojátékot készíteni hol a trilógia alapján, hol elkalandozva egy kicsit az ismert eseményektől. Noha akadtak ígéretesebb próbálkozások is, jelentős többségük azonban még jóval a filmek megjelenése előtt lett kiadva. Összességében tehát kijelenthető, hogy szinte az ezredforduló óta várunk már arra, hogy elkészüljön egy olyan játékos adaptáció, amelyben egy kicsit szabadabban is elmerülhetünk J.R.R. Tolkien varázslatos világában, hiszen az író egy olyan csodálatos életművet hagyott hátra, amire egy kis kreativitással történetek ezreit lehetne felépíteni.

Erre azonban egészen mostanáig nem került sor, egyszóval volt egy olyan hatalmas piaci rés, amit a Warner és a Monolith Productions nem csak meglátott, hanem ki is használt. Ebből kifolyólag születhetett meg a Middle-earth: Shadow of Mordor, ami tökéletesen bemutatja számunkra, hogy Frodó vagy Zsákos Bilbó története csak egy aprócska szeglete volt mindannak, amit a franchise-ból ki lehet hozni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a játék története, amely a Hobbit és a Gyűrűk Ura trilógia között játszódik, főszerepben egy Talion nevű kószával, aki röviden és tömören vérbosszút esküszik Szauron ellen, amiért egyik csatlósa korábban kivégezte őt, de egy rejtélyes tünde szellemnek köszönhetően visszatért az életbe, hogy beteljesíthesse végzetét. Az alapkoncepció talán inkább egy melodrámába illene, semmint egy vérgőzös akciójátékba, de a Middle-earth: Shadow of Mordor kampányában a rengeteg mellékszál mellett megannyi csavar is vár majd ránk, aminek következtében egy igazán szerteágazó sztori bontakozik ki előttünk.




Nyilván a végeredmény korántsem lesz olyan hatásos vagy epikus, mint J.R.R. Tolkien művei, ugyanakkor tény, hogy Mordort, azon belül pedig az orkokat és az urukokat soha korábban nem ismerhettük még meg olyan alapossággal, mint ebben a játékban. A filmek és a könyvek ugyanis bár többnyire közönséges gyilkoló-gépekként mutatták be őket, de ezúttal kiderül, hogy az eszük és néha még a szívük is a helyén van. A történet mindemellett több ponton is kapcsolódik majd a filmekhez és a könyvekhez, ezáltal ismert karakterek felbukkanása mellett rengeteg utalással is találkozunk majd, azonban a készítők becsületére váljék, hogy a korábbi próbálkozásokkal ellentétben ők nem ezzel szerették volna eladni játékukat.

A Monolith csapata ugyanis egy tökéletes receptet dolgozott ki arra, hogy miként lehet Frodó, Gandalf és a többiek nélkül is kimagaslóan jó, illetve minőségi a végeredmény, amihez sikerült megalkotniuk egy rendkívül összetett játékmenetet is, noha ezzel kapcsolatban rögtön fontos kiemelni, hogy nem tekinthető az egyediség mintapéldájának. A Middle-earth: Shadow of Mordor ugyanis 80 százalékban más, ismertebb sorozatok játékmenetét lopta el már-már arcátlan módon.

Ezáltal a végeredmény egy olyan nyitott világú akciójáték lett, mint amilyen például az Assassin's Creed-sorozat, a térképen a főküldetések mellett tengernyi mellékes teendő is vár ránk, az újabb területek feloldásához pedig magas őrtornyokat kell megmásznunk, majd dolgunk végeztével onnan a mélybe vetnünk magunkat. Egészen döbbenetes a hasonlóság – főleg az animációk és az összhatás tekintetében – például akkor, amikor Talion oldalán épületeket mászunk meg, vagy csendesen hátba támadunk egy ork ellenfelet, de a kardcsaták során is olyan érzésünk lesz, mintha Ezio vagy Edward Kenway oldalán kalandoznánk Középföldén.




A harcok esetében azonban a látvány és az összetettség tekintetében sokkal inkább egy másik ismert franchise, a Batman Arkham-sorozat jut majd az eszünkbe, hiszen ugyanolyan filmes mozdulatok, valamint hasonlóan jól összerakott kombó-rendszer, védekező-mechanizmus és kivégzések várnak ránk abban az esetben, ha egyszerre 7-8 ellenfelet próbálunk meg móresre tanítani. A játékvilágban jó ötletet lopni nem bűn, és ez esetünkben határozottan igaz a Middle-earth: Shadow of Mordorra, ami az ismerős elemek mellett is képes mosolyt csalni arcunkra. Mindezt ráadásul nem csak azért, mert szabadon bejárhatjuk a Fekete Kapu környékét, hanem azért is, mert sikerült a fejlesztőknek a játékmenetet egyetlen, ámde mégis az egész alkotásra hatást gyakorló újdonsággal feldobniuk olyannyira, hogy az első percektől az utolsókig szó szerint szomjazzuk Talion kalandjának mielőbbi felgöngyölítését.

Ez az újdonság nem más, mint a már fejlesztési stádiumban is sokat hangoztatott Nemesis-rendszer, ami valóban egy olyan egyedi és újgenerációs ötlet, melyet a jövőben talán éppen az említett sorozatok vesznek át a Monolith művéből. A Nemesis szisztéma lényege rendkívül összetett, de röviden és tömören úgy lehetne jellemezni, hogy általa a játékban minden hatással van mindenre. Összességében ez adja a végeredmény savát és borsát, egyfajta összekötő kapcsot a küldetések között, hiszen általa megismerhetjük Mordor élő, lélegző és folyamatosan változó hierarchiáját, illetve hatalmi rendszerét, amelybe természetesen közvetetten és közvetlenül is beleszólhatunk majd.

A Middle-earth: Shadow of Mordorban ugyanis bár fokozatosan jelöljük ki az újabb, elpusztításra váró ellenfeleket – erre alapoznak a kampány főküldetései –, de az egyes ork és uruk hadvezéreket nem csak elpusztíthatjuk, hanem akár szövetségre is léphetünk velük, hogy ők nagyobb hatalmat kaphassanak, mi pedig közelebb kerülhessünk célunk eléréshez. A Nemesis rendszernek hála azonban mindez annyira szerteágazó formában zajlik majd, hogy a történetet szó szerint mi alakítjuk, és olyan helyzeteket is előidézhetünk, amelyekkel garantáltan nem találkozhat minden egyes játékos.

Konkrétabb példákkal élve, megtehetjük, hogy felelőtlenül rárontunk az egyik kijelölt ork kapitányra, és megpróbálunk erővel felülkerekedni rajta, de választhatunk másik utat is. Ezáltal például egy bizalmasát elfogva és kikérdezve megismerhetjük gyengéit, amelyeket felhasználhatunk a harc során, tehát megtudjuk, hogy hatásos lehet-e ellene a lopakodás, vagy inkább szabadítsunk rá egyet a Mordorban élő szörnyetegek közül. Megtehetjük továbbá, hogy szövetségre lépünk egy másik ork kapitánnyal, aki seregével együtt a belviszályból kifolyólag helyettünk végzi el a piszkos munkát.




Bárhogyan is döntsünk, akár sikerrel, akár kudarccal járunk, annak mindig kisebb-nagyobb következményei lesznek! Ha például egy merényletünk nem sikerült, a szisztémának köszönhetően az ellenfél megerősíti védelmét, és a következő találkozáskor fel is emlegeti számunkra előző kudarcunkat. Természetesen ugyanez visszafelé is igaz, tehát amennyiben egykoron jót tettünk egy orkkal, akkor az később kamatostul visszafizeti számunkra a szívességet.

A Nemesis rendszer azonban inkább a magasabb szinteken, a játék másik felében mutatja majd meg igazi erősségét. A második nagy terület megnyílását követően ugyanis már magunk mellé állíthatunk egy erősebb orkot is, az összecsapásokban pedig gyakran már nem csak egyetlen kapitány vesz részt, hanem egyszerre többen, méghozzá egy kisebb sereg társaságában. Az ilyen esetekben gyakran kapunk majd segítséget – nem ritkán teljesen váratlan időpontokban, vagy amikor valóban szükségünk lesz rá – baráti orkoktól, akik emlékeznek arra, hogy egykoron jót cselekedtünk velük.

A szisztémáról apróbb hiányosságait leszámítva – például még elég kiszámíthatatlan – csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, hiszen végre egy olyan újdonságról van szó, ami a szép grafika miatt az újgeneráció talán első igazi játékmechanikai előrelépésének tekinthető. A Middle-earth: Shadow of Mordort ugyanakkor nem csak ez teszi változatossá, hanem számtalan egyéb apróság is, ezáltal például a szerepjátékos elemek, amelyeknek köszönhetően Talion egyszerű kószából kis híján egy igazi orkvadásszá válik a történet végére.

Noha legfeljebb három fegyver lehet egyszerre nála – tőr, kard és íj –, de ezek rúnákkal fejleszthetők, sőt mi több, képességeit is magasabb szintre emelhetjük, ami elengedhetetlen lesz majd a továbbjutáshoz. Mivel minden tettünk után kapunk tapasztalati pontokat, a főbb feladatok mellett a gyűjtögetéssel és a mellékes teendőkkel is elüthetjük az időt azért, hogy egyetlen ork sereg se tudjon megfutamítani minket, mert annak bizony akár súlyos következményei is lehetnek a későbbiekben.




Grafika: A Middle-earth: Shadow of Mordor nem csak a Nemesis rendszer miatt, hanem a grafika terén is az egyik első újgenerációs videojátéknak tekinthető, ezáltal mind az animációk, mind az összkép tekintetében nagyszerű végeredmény vár benne ránk. Nyilván Mordor nem a lélegzetelállító helyszínek otthona, így a szürkés-barnás látványvilág egy idő után talán frusztráló lehet, de az óriási látótávolságok, valamint a hatalmas ork építmények így is gyakran varázsolnak döbbenetet az arcunkra. Természetesen ennek a látványnak meg is van az ára, ezáltal csak akkor érhetünk el kimagasló textúra-minőséget, ha legalább 4 GB V-RAM van a grafikus kártyánkban, máskülönben vissza kell vennünk a beállításokból, de a végeredmény még így is nagyon elragadó látványt nyújt majd.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Nyitott világú akciójáték lévén a Middle-earth: Shadow of Mordorban milliónyi lehetőségünk lesz az interaktivitásra, ám ezt PC-n a fejlesztők valahogy nem tudták olyan egyszerűen tálalni, mint konzolokon. Az irányítás ugyan önmagában nem nehéz, a harcrendszer, a haladás és a lopakodás is pofonegyszerű, többnyire egy-két gombra íródott, de a kezelőfelület nem mindig egyértelmű és átlátható, többórányi kalandozás után is nehéz lesz megszokni.

Játszhatóság: Talán meglepő, de a Monolith munkatársai meg sem próbáltak beleerőszakolni a végeredménybe egy többjátékos módot, ezáltal a Middle-earth: Shadow of Mordor egy ízig-vérig egyjátékos kaland maradt, ami csak a főküldetésekre koncentrálva is legalább 15-20 órányi izgalmat kínál, de amennyiben elveszünk Mordor világában, ennek a dupláját is könnyedén kihozhatjuk belőle. Egy kooperatív mód határozottan elfért volna még benne – mókás lett volna egy ork kapitányt irányítani –, de hiányérzetünk így sem lesz.

Intelligencia, nehézség: A Nemesis rendszer egy igencsak kétélű kard a játékban, hiszen bár most először vizsgázott élesben, de már így is képes volt arra, hogy gyakran eltátsuk miatta a szánkat. Hiányosságai azonban sajnos még így is akadnak, ezáltal gyakran tud fejtörést okozni számunkra, de mivel Róma sem egy nap alatt épült fel, így ez a szisztéma is tartogat magában rengeteg potenciált, még akkor is, ha ezt csak egy esetleges folytatásban tapasztalhatjuk majd meg. A mesterséges intelligencia tehát hiába vizsgázik gyakran példaértékűre – akadnak azért ezen a téren is problémák, főleg a lopakodós részek alatt, amikor az orkok teljesen vakoknak tűnnek –, a hullámzó nehézség miatt mégis indokolt a pontlevonás.

Hangok, zene: A J.R.R. Tolkien művei által ihletett alkotások eddig mindig képesek voltak nagyszerű teljesítményt nyújtani a fülbemászó dallamok tekintetében. Ez sajnos ezúttal elmarad, így a zenék mondhatni észrevétlenül húzódnak meg a háttérben, de a szinkronok és az effektek tekintetében legalább nagyszerű és profi munkát hallhatunk.

Összegzés: A Middle-earth: Shadow of Mordor hibái és hiányosságai ellenére is a valaha készült legjobb videojáték, ami a Gyűrűk Urához köthető univerzumban játszódik. A végeredmény nem csak azt bizonyította be, hogy a filmeken túl is van élet, hanem ezenfelül képes volt egy olyan újdonságot alkalmazni a Nemesis rendszer képében, ami miatt nem kizárt, hogy később akár mérföldkőként is tekinthetünk majd rá. Tolkien-rajongóknak, és a nyitott világú akciójátékok kedvelőinek kötelező, mindenki másnak pedig erősen ajánlott, folytatásért kiáltó mű.