Escape Dead Island

Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: Fatshark
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5200+ processzor, Nvidia GeForce 8600 GT vagy ATI Radeon HD 2600 XT grafikus kártya, 2 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6400 2,13 GHz-es vagy AMD Phenom 9550 Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 6870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Dead Island, Dead Island: Riptide
Kategória: akció-RPG

A Dead Island teljes értékű folytatása előtt még egyszer ellátogathatunk a rejtélyes zombifertőzéssel sújtott trópusi szigetek egyikére, hogy kideríthessük, pontosan mi is állt az emberéletek ezreit követelő járvány hátterében. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült az Escape Dead Island!

Tény, hogy a 2011-ben megjelent Dead Islanddel a lengyel Techland nem találta fel a spanyolviaszt, azonban a rajongók mégis megkedvelték a végeredményt, hiszen korábban még egyetlen olyan videojáték sem született, amely ekkora szabadsággal tálalta volna a zombi-apokalipszis témakörét. Ezek után már egyáltalán nem volt meglepő, amikor hasonlóan kiváló fogadtatásban részesült a Dead Island: Riptide mellékszál, de az sem, hogy a háttérben már készül a teljes értékű második rész, amelyet a Yager Development fejleszt.

Mivel azonban utóbbi premierje még csak nem is körvonalazódik előttünk, a Deep Silver úgy határozott, hogy egy mellékszál ötletével keresik fel a svéd Fatshark stúdióját, akik természetesen örömmel vállalták a kihívást, hogy elkészítsenek egy olyan videojátékot, amely leginkább csak az alapokat tekintve hasonlít ahhoz, amit a franchise neve alatt korábban megszoktunk. Hogy miként sült el a furcsa elképzelés? Erre próbálunk meg válaszokat keresni az alábbiakban!




Az Escape Dead Island esetében a legnagyobb pozitívum minden kétséget kizáróan a történetben keresendő, ami a korábban megjelent játékok ismeretében – egy rövid prológust követően – azonnal felkelti a figyelmet. Történt ugyanis, hogy a kormányzat a Banoi-szigeten történteket nem tárta a nagy nyilvánosság elé, így a lakosság csak pletykákból és bizonytalan forrásokból értesült egy rejtélyes zombi-apokalipszisről, amelyben emberek ezrei vesztették életüket. Mivel teljes a hírzárlat, három fiatal elhatározza, hogy egy hajó elkötésével elutaznak Narapela szigetére, hogy valódi nyomokkal és bizonyítékokkal tudjanak szolgálni a kétkedők számára arról, hogy a járvány és vele együtt a vérengzés ténylegesen megtörtént.

Cliff Calo, avagy a játék igencsak ellenszenves főhőse két barátjával együtt látogat el a helyszínre, de alighogy elkezdenek bizonyítékokat gyűjteni, rejtélyes baleset történik, amelynek során hajójuk elsüllyed, és azonnal ráeszmélnek arra, hogy a zombi-apokalipszis korántsem a múlt, sokkal inkább a jelen. Ettől a perctől kezdve egyetlen céljuk marad, hogy valahogyan megússzák a kalandot, és el tudjanak menekülni a „halott szigetről”.

Ez azonban korántsem lesz egyszerű feladat, hiszen bárhol is járjunk a nagyobbacska, de amúgy igencsak szűkös helyszíneket, illetve pályákat tartalmazó szigeten, ott nyüzsögnek majd a zombik, Cliff pedig nem az a tipikus harcos jellem, így őt irányítva inkább elkerüljük majd a veszélyes élőhalottakat, minthogy szembeszálljunk velük. A lopakodáshoz számtalan segítséget kapunk majd, így a jól elrendezett tereptárgyak mellett például rádiókat kapcsolgathatunk annak érdekében, hogy a szörnyetegek felfigyeljenek a zajra, mi pedig a háttérben halkan el tudjunk osonni a cél irányába, de egy csavarhúzóval akár ki is végezhetjük az óvatlan ellenfeleket, hogy ne okozzanak nekünk fejfájást többé.




Van azonban, amikor ez a módszer nem működőképes, tehát csak úgy juthatunk keresztül az élőhalottakon, amennyiben nyíltan harcba szállunk velük. Míg a lopakodós részek nagyszerűen működnek, és kellő feszültséget adnak, addig a frontális összecsapásokról ez már nem mondható el ilyen határozottan. Egyrészt alig vannak hatásos fegyvereink, másrészt pedig a zombik olyan szívósak lesznek, hogy tömeges támadás esetén szinte garantáltan alulmaradunk majd velük szemben. A legütőképesebbek egyébiránt a lőfegyverek lesznek, de csak nagy ritkán találunk hozzájuk megfelelő mennyiségű muníciót, és olyankor is érdemes lesz kizárólag fejlövésekben gondolkoznunk, hiszen ezzel hamarabb megszabadulhatunk az életünkre rontó csúfságoktól.

Ezenfelül használhatunk majd vascsövet, de akár tűzoltófejszét is a mészárláshoz, ezek azonban nem lesznek túl hatásosak a harcban, hiszen legalább 3-4 ütésre lesz szükség ahhoz, hogy a zombikat hatástalanítsuk velük. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egyszerre legalább ketten támadnak ránk, csak kellő körültekintéssel, valamint a „megütöm-elfutok” taktika ciklikus ismétlésével érhetünk el sikereket. Mindez annak dacára is igaz, hogy nem csak kisebb, hanem nagyobb, erőteljesebbnek titulált ütéseket is alkalmazhatunk, amelyek viszont annyira lassúak, hogy mire a mozdulat befejeződik, egy gyorsabb zombi garantáltan lekevert már nekünk pár maflást.




Összességében a harcrendszer nem jelent olyan élvezetet, mint például a főjátékban, és noha itt nem belső, hanem külső nézetben kalandozunk, ez még nem indok arra, hogy egy fejlesztőcsapat ilyen felületes munkát végezzen, illetve ilyen kevés típusú fegyvert alkalmazzon egy játékban – még ha az csak egy mellékszál is. Hogy azért valami pozitívum is álljon itt, a Fatshark nagy figyelmet fordított arra, hogy többféle élőhalottal találkozzunk a pályákon, így lesznek átlagos fertőzöttek, gyors mozgásúak, de még olyanok is, amelyek valamiféle savas anyagot köpködnek ránk.

Mielőtt bárki abba a tévhitbe ringatná magát ezek után, hogy az Escape Dead Island esetleg jó játék lett, de legalábbis jobban sikerült egy erős közepesnél, azt el kell keserítenünk, a fejlesztők ugyanis érezhetően nem voltak felkészülve egy ekkora feladatra, így rengeteg hibát, valamint hiányosságot hagytak a végeredményben. Ezek többségét főleg bugok és grafikai hiányosságok képében látjuk viszont, de az is óriási problémának tűnt, hogy hiába volt adott számukra a Dead Island játékmenete, ők mégis inkább lebutították az egészet – még a szerepjátékos elemeket is teljesen kivették belőle –, mert vélhetően úgy gondolták, hogy maga a név elviszi a hátán a terméket. Tévedtek!




Grafika: Habár grafikailag rendkívül bugos az Escape Dead Island, a középszerűségből azonban így is kiemelkedik, amit határozottan a képregényes küllemnek köszönhet. Itt nem csak egyszerű cell-shaded megvalósításról van szó, mint például a Borderlands-sorozatnál, vagy a Telltale Games kalandjátékainál, hanem valódi grafikus novellás hatásokról. Példának okáért a látvány erősen túlszínezett, kontrasztos, a hanghatásokat pedig gyakran hangutánzó szavak feltüntetésével helyettesítették a fejlesztők. Nem szép, ellenben határozottan stílusos lett a játék ezen a téren!

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ami határozottan kellemesre sikerült az Escape Dead Island esetében, az a faék egyszerűségű, azonnal átlátható kezelőfelület, valamint az irányíthatóság. Egyedül utóbbi kapcsán tudnánk komolyabb problémákat felhánytorgatni, így példának okáért a kissé bugyuta, rosszul működő harcrendszert, aminek következtében gyakran okoz majd kellemetlenségeket az alkotás az indokolatlan elhalálozások miatt.

Játszhatóság: A játékidő szempontjából az Escape Dead Island nem teljesít rosszul, noha mellékes feladatok szinte nincsenek, és a szabadon felfedezhető világ is elég szűkös korlátok közé szorít minket, de 10-15 órát még így is kényelmesen kihozhatunk belőle. Nagy probléma, hogy a főjátékhoz mérten teljesen hiányzik belőle a kooperatív mód, ezenfelül pedig a szerepjátékos elemek is, helyettük fotózhatunk és dokumentumokat gyűjtögethetünk a pályákon, ami sajnos sovány vigasz.

Intelligencia, nehézség: Az Escape Dead Island a játékmechanika tekintetében átlagon aluli teljesítményt produkál, ezáltal a mesterséges intelligencia például teljesen kiszámíthatatlan, ámde mindig nagyon erőszakos, a nehézség pedig hullámzó. Ennek köszönhetően például kellemes élményt nyújt a lopakodás, ám a szemtől szembeni összecsapások kiforratlanok és gyakran elképesztően nehezek. Ennél sokkal kiszámíthatóbb és gördülékenyebb élményre lett volna szükség a maximális élvezethez.

Hangok, zene: Zenék szinte egyáltalán nincsenek a játékban, és míg a hanghatások többnyire rendben vannak, a szinkronok már olyannyira jellemtelenek, hogy az ember sokszor kínok között hallgatja végig az unalmasan felmondott monológokat, illetve párbeszédeket. Természetesen a fenti hiányosságok után ez már minden, csak nem meglepő!

Összegzés: Az Escape Dead Island egy igencsak félresikerült próbálkozás lett, ami inkább kigúnyolja, mint tovább öregbíti az amúgy nagyszerű sorozat jó hírét. Ugyan grafikailag nagyon stílusos lett a végeredmény, a lopakodós jelenetek, valamint az alapkoncepció is kiváló, de mivel az izgalmasan indító történet unalomba fullad, a játékmenet pedig kiegyensúlyozatlanná válik a harcokkal, ezért inkább talán jobb lett volna, ha a Fatshark a fiókban hagyja ezt a mellékszálat. Ha szeretnéd újra megízlelni – legalábbis helyenként – a Dead Island-sorozat esszenciáját, tehetsz vele egy próbát, de összességében inkább csak unaloműzőnek használd – például a Dying Light megjelenéséig.