Deathtrap - Tower defense játék PC-n

Kiadó: NeocoreGames
Fejlesztő: NeocoreGames
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GTS vagy ATI Radeon HD 3850 grafikus kártya, 1 GB RAM, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6400 2,13 GHz-es vagy AMD Phenom 9500 Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 275 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 2 GB RAM, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Plants vs Zombies, Orcs Must Die!
Kategória: tower defense

A NeocoreGames fejlesztői a The Incredible Adventures of Van Helsing záró epizódja előtt egy rendkívül tartalmas mellékszállal kedveskednek a sorozat rajongóinak. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a Deathtrap!

Amennyiben a magyar játékfejlesztés magasiskolájáról beszélünk, akkor a számtalan tehetséges stúdió közül toronymagasan kiemelkedik a NeocoreGames parányi, ám annál lelkesebb csapata, akiket a King Arthur mellett ma már leginkább a nagyszerű The Incredible Adventures of Van Helsinggel azonosíthatunk. Mindez nem véletlen, honfitársaink ugyanis képesek voltak mindkét alkotással innovatív újdonságokat megvalósítani úgy, hogy minden esetben értéket, mi több, nyugati minőséget produkáltak, aminek köszönhetően már külföldön is nagy tiszteletnek örvendenek.

Noha az Artúr király mondakörét feldolgozó stratégiájukat is sokan a szívükbe zárták, a legvastagabb falakat mégis Van Helsing hihetetlen kalandjaival tudták lerombolni, hiszen a jó történet, az egyedi körítés, az újító szándék és a kiegyensúlyozott játékmenet még annak ellenére is sikeressé tették a végeredményt, hogy az alapokban csak a Diablo örökségét láthattuk viszont. Aki játszott a trilógiának szánt sorozat első két epizódjával, bizonyára emlékszik rá, hogy az alkotók rengeteg, a stílustól kissé szokatlan elemmel igyekeztek újdonságot varázsolni a szörnyvadász történetébe.




Ide sorolható többek között az a mini-játék is, amelyben Van Helsinggel hagyományos tower defense stílusban kellett megvédenünk bázisainkat. Sokan már akkor úgy gondolták, hogy összetettsége, de még inkább élvezhetősége miatt ez a kis apróság önállóan is megállná a helyét, a NeocoreGames pedig meghallotta ezeket a kívánságokat, és még a harmadik rész előtt megalkották a franchise Deathtrap címre keresztelt mellékszálát, amelyben ennek a lehetőségnek a továbbgondolt, alaposan kibővített változata kapta a főszerepet.

A Deathtrap ennek megfelelően egy tower defense alapokon nyugvó akció-szerepjáték lett, pontosabban inkább a két stílus tökéletes vegyítése, amelyben mindkét összetevőnek egyenlő szerep jut a pályákon. Hogy rögtön egy negatívummal kezdjük: az alkotásból hiányzik a történet. Hiába imádtuk korábban szinte minden NeocoreGames által fejlesztett játékban az összetett, fordulatos kampányt, a készítők ezúttal kispórolták ezt az összetevőt, ami a tartalom tekintetében ugyan nem tekinthető negatívumnak, mivel azonban egy mellékszálról beszélünk, olyan cselekménnyel egészíthették volna ki a The Incredible Adventures of Van Helsing világát, ami akár még a harmadik rész eseményeinek is megágyazhatott volna.

Cserébe be kell érnünk a sorozatból jól ismert problémával, miszerint a világot elárasztották a szörnyek, akik folyamatosan özönlenek majd a pályákra a démonkapukon át, a mi feladatunk pedig az lesz, hogy akár életünk árán is, de megakadályozzuk őket abban, hogy eljussanak céljukig. Az összes helyszínen jól látható útvonalak jelzik a többnyire hordákban érkező ellenfelek útját, akiket különféle csapdák segítségével tizedelhetünk meg, vagy pusztíthatunk el akár teljes egészében is.




Apró negatívum, hogy a fejlesztők nem adtak teljes szabadságot nekünk a csapdák felhúzásával, ezáltal csak az előre telepített helyekre helyezhetünk el különféle halálosztó berendezéseket, de legalább azokból bőséges kínálat áll a rendelkezésünkre. Ennek megfelelően felállíthatunk klasszikus, gépágyúkra emlékeztető lövegeket, a Red Alert-sorozat Tesla-tornyaira hajazó fegyvereket, de hagyományosabb csapdákat is, amelyek tüzet, esetleg éles tüskéket lövellnek ki magukból. Minél több küldetést és pályát teljesítünk, annál több csapda áll majd a rendelkezésünkre, amelyeket kellő körültekintéssel, mindig egy alaposan eltervezett stratégia mentén kell majd elhelyeznünk.

Az egyes pályákon fokozatosan érkeznek majd a szörnyek hordái, és bár lesznek előre meghatározott számú körök, mi azonban folyamatosan, valós időben is aktiválhatjuk az újabb és újabb akadályokat – már amennyiben van hozzá elegendő erőforrásunk. A védekezés során ugyanis nem tudunk majd ész nélkül építkezni – nem is lenne ebben túl nagy kihívás –, mindig egy bizonyos keretből kell gazdálkodnunk, amit az elpusztított ellenfelek számával növelhetünk.

A fejlesztők gondoskodtak továbbá arról, hogy ne csak a csapdákkal, hanem a szörnyekkel is kellő változatosságot tudjanak szolgáltatni, kezdetben tehát mindig kisebb, könnyen elpusztítható példányok érkeznek, később azonban repülő teremtmények – ezek ellen hatástalanok a földi csapdák –, páncélozott, sőt mi több, fegyveres egységek is ránk támadhatnak. Minden egyes pálya felvonultat majd különleges képességekkel rendelkező, nehezebben legyűrhető szörnyetegeket, de a kihívások végén egy főellenfél is vár ránk, aki nem csak nagyon erős lesz, hanem rendre valamilyen extra tulajdonsággal is rendelkezik, ezáltal például megbéníthatja csapdáinkat, amivel igencsak komoly káoszt idézhet elő a pályán.




A további változatosságot szolgálja még, hogy a NeocoreGames szerepjátékos elemeket is hozzáadott az alapokhoz, amelyeknek köszönhetően csapdáinkat például több irányban fejleszthetjük, erősebb támadásokkal vagy nagyobb hatótávolsággal vértezhetjük fel őket. A nagy védekezést színesíti továbbá, hogy a pályákon valós időben egy harcost is terelgethetünk, akivel lényegében az utolsó bástyaként várunk majd arra, hogy lekaszaboljuk az akadályok tengerén átjutott ellenfeleket. Hősünk a The Incredible Adventures of Van Helsinghez hasonlóan rendelkezik saját, kasztalapú képességekkel, amelyek mellé újabbakat is megtanulhat. Az aktív és passzív tulajdonságokon túl a pályákon – egy eldugott sarokban vagy a főellenfél legyőzését követően – újabb fegyvereket, páncélokat és egyéb felszereléseket is feloldhatunk számára, amelyekkel egyre erősebbé tehetjük, akárcsak csapdáinkat.

A Deathtrap ezenfelül nem csak a változatosság, hanem a tartalom tekintetében is kalapemelésre késztetheti a játékosokat, hiszen bár csak egy mellékszálról van szó, és még történettel sem rendelkezik, a fejlesztők mégis gondoskodtak arról, hogy még hónapok múltán is szívesen betölthessék a rajongók. Első körben ugyan túl sok pálya nem áll a rendelkezésünkre, ellenben ezeket többféle beállításokkal újra lehet játszani, ha pedig már unjuk az amúgy kissé unalmas helyszíneket, megpróbálkozhatunk saját csataterek megépítésével is egy rendkívül könnyen használható és átlátható pályaszerkesztő segítségével.

A játék tartalmaz továbbá PvP- és kooperatív módokat is, amelyek minden túlzás nélkül új szintre emelik az élményfaktort. A PvP-ben például kipróbálhatjuk magunkat a szörnysereg irányítójaként, míg a kooperatív összecsapások során vállvetve harcolhatunk majd egy barátunkkal az egyre erősebb hordákkal szemben, ami kis híján megunhatatlan kalandokkal kecsegtet majd a különleges tower defense-élmények kedvelőinek.




Grafika: A Deathtrap alatt a The Incredible Adventures of Van Helsing grafikus motorja dolgozik, tehát az ott megtapasztalt látványvilág vár majd ránk ezúttal is. Az összhatás korántsem tekinthető csúnyának, az effektek és az animációk madártávlatból nagyon mutatósak, az optimalizálással sincs probléma, egyedüli gondot talán a kissé unalmas, de sokkal inkább egysíkú pályadizájn jelenti. A fejlesztőknek mintha elfogyott volna az ihletük egy bizonyos pont után, és csak reprodukálták volna ugyanazt az ötletet. Pedig ha mindjárt Van Helsing kalandjaiból hoztak volna át néhány ismerős környéket, még annak is jobban örültünk volna!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Deathtrap irányításának, kezelőfelületének és játékmenetének sajátosságait egy rendkívül hasznos betanító módból ismerhetjük meg, így már az első percek után minden lényeges dolgot elsajátíthatunk a siker érdekében. Rengeteg ismerős elem visszaköszön majd a sokat emlegetett sorozatból is, összességében tehát kijelenthető, hogy az irányíthatóság terén a könnyedség jellemzi a végeredményt.

Játszhatóság: Sztori nincs, a pályák számával és változatosságával sem erőltették meg magukat túlzottan a készítők, ellenben a lehetőségek mégis akkora szavatosságot adnak a Deathtrapnek, hogy akár még hónapok múltán is érdemes lesz elővenni. Mindezt elsődlegesen a pályaszerkesztőnek, illetve a többjátékos lehetőségeknek köszönheti, de a magányos farkasok számára is megér legalább két-három végigjátszást minden egyes pálya.

Intelligencia, nehézség: A Deathtrap legnagyobb negatívumait a mesterséges intelligencia és a nehézség területein találhatjuk. Az ellenfelek például előre kijelölt útvonalakon haladnak, ami nyilván fontos a játékmenet kiegyensúlyozottsága miatt, de amennyiben a közelükbe érünk, akkor sem térnek le a jól kitaposott ösvényről, ha pedig mégis, akkor rendszerint megzavarodnak, és céltalanul bóklásznak a közelben. Ez nem kizárt, hogy egy bug eredménye, semmint a programozott értelem hiányosságáé, de így is gyakran zavaró probléma lehet.

A nehézségben szintén találunk néhány kivetni valót! A legkönnyebb és a középső fokozat például kis túlzással teljesen felesleges a játékban, hiszen szemernyi kihívást sem tartogat még a kezdők számára sem, míg a legnehezebb szinten már akadhatnak problémáink, azonban túl nagy fejfájást így sem okoznak majd az ellenséges hordák. Ennél sokkal jobban kiegyensúlyozott nehézségi szintekre lett volna szükség a játékban, amit remélhetőleg egy későbbi frissítéssel orvosolnak a készítők.

Hangok, zene: Nem sikerült túl emlékezeteset alkotniuk a magyaroknak a Deathtrap zenéivel és hanghatásaival sem. Sehol egy fülbemászó dallam, az effektek többsége teljesen átlagos – megkockáztatom, hogy azok is a sokszor említett franchise-ból lettek átemelve –, szinkronokra pedig nem volt szükség, hiszen a történet hiánya miatt senki sem akar beszélgetni hősünkkel.

Összegzés: Nem azért, mert magyar fejlesztés, és nem is azért, mert olyan forradalmi újdonságokat vonultat fel, de a Deathtrap összességében mégis egy rendkívül kellemes alkotás lett a maga stílusában. A történet hiányával hatalmas ziccert hagytak ki a fejlesztők, és a tartalom tekintetében is örültünk volna egy kis plusznak, hiszen a túl kevés pálya mellett a kasztok közötti egyensúly is hagy maga után kívánnivalót, de amennyiben imádod a tower defense műfajú videojátékokat, a Neocore Games legújabb műve sem okoz majd csalódást számodra. A The Incredible Adventures of Van Helsing III érkezéséig éppen ideális időtöltés!