Dragon Ball XenoVerse

Kiadó: Bandai Namco Games
Fejlesztő: Dimps
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6540 2,3 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5200+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 3870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6700 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 910e processzor, Nvidia GeForce GTX 550 Ti vagy ATI Radeon HD 6770, 2 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Dragon Ball Z: Budokai 3
Kategória: verekedős játék

Hosszú évtizedeket kellett várnunk rá, de 2015-ben végre elérkezett az idő, hogy PC-re is megjelenhessen egy Dragon Ball-játék, ami ráadásul korántsem lett olyan rossz, mint az utóbbi évek konzolos próbálkozásai. Cikkünkből kiderül, hogy miként sikerült a Dragon Ball XenoVerse!

Azok a PC-s játékosok, akik megszállottan rajongtak a múltban a Dragon Ball-sorozatért, gyakran könnyes szemmel vették tudomásul, hogy a konzoltulajdonosok szinte minden esztendőben kaptak valamilyen videojátékos adaptációt, az ő platformjukat azonban ezek rendre messzire elkerülték. Részben kakukktojásként könyvelhetjük el a 2010-es Dragon Ball Online-t, ami ugyan kizárólag számítógépekre volt elérhető, hivatalosan azonban a mi régiónkban soha nem jelent meg, de ahogyan emulátorral néhány korábbi epizódot, úgy természetesen ezt is „megoldották” a lelkes programozó-palánták.

Az ilyen előzmények után szinte óriási meglepetést okozott, amikor a Bandai Namco Games tavaly lerántotta a leplet a legújabb Dragon Ball-játékról, amely nem csak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy immáron a PC-t is célplatformként kezelték vele a készítők, hanem azzal is, hogy újfent a Dimps stúdiója vállalta magára a munkálatokat. Utóbbi azért lényeges, mert bár valóban tucatnyi adaptációt kapott korábban a népszerű anime az aktuális konzolokra, összességében azonban a 2004-es Dragon Ball Z: Budokai 3 óta egyetlen epizód sem tudta maradéktalanul kielégíteni a játékosok igényeit, márpedig azt nem más készítette, mint az imént említett japán brigád. Ezek után nagy reményekkel vágtunk bele a Dragon Ball XenoVerse felfedezésébe, amely bár lehetett volna sokkal jobb is, összességében mégis megfelelő bemutatkozást jelent ezen a platformon.




A játékkal a legnagyobb probléma az, hogy gyakran összecsapott hatást kelt, mintha maguk a készítők sem tudták volna igazán, hogy mit is szerettek volna megvalósítani vele. Ennek megfelelően kapunk egy rendkívül jó alapötletet felvető egyjátékos módot, amely viszont igencsak felületes lett, de a teljes végeredményt átszövik a multiplayer-lehetőségek is, amelyek viszont nagyon körülményesek lettek, nem mellesleg pedig túl kevés tartalommal kecsegtetnek. Lássunk azonban mindent szép sorjában!

A Dragon Ball XenoVerse története Toki-Toki városába repít el minket, amely lényegében egy szabadon bejárható, ámde meglehetősen parányi méretekkel rendelkező „település”, ahonnan kalandjainkat indíthatjuk majd, akár az egy-, akár a többjátékos élményeket szeretnénk felfedezni. Maradva a cselekménynél, a játékban egy általunk megalkotott új hős felett vehetjük át az irányítást, akit számtalan ismert faj képviselőjeként alaposan személyre szabhatunk, amivel a maximális beleélést sikerült biztosítaniuk a készítőknek.

Ha harcosunk elkészült, szabadon nézelődhetünk Toki-Toki utcáin, beszélgethetünk a lakókkal – túl sok értelme nem lesz –, valamint más játékosokkal is, már amennyiben nem offline módban vagyunk. Amennyiben ugyanis így döntünk, lehetőségeink tárháza alaposan lecsökken. Ebből kifolyólag választhatunk, hogy részt veszünk bizonyos küzdelmeken – egyedül vagy akár csoportos formában is megmérettethetjük magunkat –, de a történetre koncentrálva újraélhetünk mára már legendássá vált ütközeteket is. Ezekben segítséget nyújthatunk a jól ismert hősöknek, és ezáltal mi is részeseivé válhatunk a történelemnek, sőt mi több, meg is változtathatjuk azt.




Ez az irányvonal összességében olyan sikeressé tehette volna a kampányt, amilyenre talán még soha nem volt példa a játéksorozat történetében, de a fejlesztők valamiért súlyos határokat szabtak a lehetőségnek, az egyes események tehát nem csak, hogy nem függenek össze egymással, hanem még erősen hiányosak is lesznek. Az anime rajongói ebből kifolyólag bár garantáltan élvezik majd az összes ilyen sztoriközpontú összecsapást, a végeredmény értékéből nagyon sokat elvesz a felületesség.

Az egyjátékos mód éppen ezért nagyon hamar unalomba fulladhat, a helyzetet pedig fokozza, hogy amennyiben csak a harc miatt töltenénk be egy-egy pályát, akkor is rendkívül korlátozottak lesznek a lehetőségeink. Hiába vonultatja fel például a franchise legtöbb ismert figuráját a Dragon Ball XenoVerse, ha alig néhány helyszín áll a rendelkezésünkre a harchoz, az ellenfelek pedig egyrészt ismétlődőek, másrészt pedig túl kevesen vannak ahhoz, hogy valódi változatosságot szolgáltassanak. A helyzetet pedig még az sem menti meg, hogy a szerepjátékos elemekből kifolyólag az ütközetek után új képességeket, tárgyakat, felszereléseket és egyebeket tudunk vásárolni magunknak Toki-Toki kereskedőitől.

Az elhangzottakat azonban határozottan új szintre képes emelni a multiplayer mód, amely már-már MMO jelleggel vértezi fel a végeredményt. Noha a teszt írásának időpontjában a szerverek még ingatagak voltak, ha a fejlesztők mindezt javítják, akkor könnyen lehet, hogy csak emiatt még hosszú hónapok múlva is emlegetik majd a játékosok az új Dragon Ballt. Természetesen ez csak akkor igaz, ha valaki él-hal a sorozatért, lévén az ismerős helyszínek mellett itt belebújhatunk a legnagyobb harcosok bőrébe – vannak karakterek, akik több változatban is elérhetők –, a csaták pedig nem csak 1v1, hanem 2v2, sőt akár 3v3 felállásban is kivitelezhetők lesznek, ezáltal két barátunk oldalán egy olyan szupercsapatot alkothatunk, amellyel összemérhetjük majd tudásunkat másokkal.

A szabályrendszerek összességében kiválóak – lehetne belőlük többféle –, mint ahogyan a hangulatra sem lehet panasz, de az MMO-s megvalósításból kifolyólag akadnak azért problémák. Ilyen például, hogy egy átlátható, mi több, kényelmes menüpont helyett gyakran percekig kell szaladgálnunk ahhoz, hogy megküzdjünk egy ismerősünkkel a versus játékmódban, hiszen ehhez fel kell keresnünk a város megfelelő karakterét, aki csak a kötelező párbeszéd után enged be minket az arénába. Ez a rendszer az egész alkotásra, minden egyes játékmódra igaz, és igencsak bosszantó tud lenni hosszú távon.




Noha a lehetőségeket a fentiekben alaposan körüljártuk, azonban még mindig nem foglalkoztunk a Dragon Ball XenoVerse játékmenetével, amely nagyban befolyásolja, hogy valaki megkedveli-e a végeredményt vagy sem. Összességében ugyanis egy verekedős játékról beszélhetünk – ez bizonyára már a fentiekben kiderült –, amely korántsem a klasszikus, közismertebb nevén árkád hatásokat vonultatja fel, lévén hőseink oldalán óriási pályákon, a tér minden dimenzióját kihasználhatjuk a küzdelmekhez földön és levegőben egyaránt.

A harcrendszer a fejlődési lehetőséggel együtt nagyon élvezetesre sikerült, az alapvető képességeken felül ugyanis minden karakter rendelkezik speciális, csak rá jellemző támadásokkal és kombókkal, amelyeket folyamatosan bővíthetünk is saját kényünk és kedvünk szerint. A harcok rendkívül látványosak, ugyanakkor ha csak egyetlen hős oldaláról ismerjük meg az élményt, akkor nagyon hamar ismétlődővé, unalmassá válnak. Szerencsére a készítők gondoskodtak arról, hogy a franchise összes ismert szereplőjét irányításunk alá vehessük, illetve alaposan feldobták még a szisztémát a szuperharcosok jelenlétével, akikkel kapcsolatban egy egészen újszerű megközelítést alkalmaztak – noha ez vélhetően csak azoknak tűnik majd fel, akik átéltek korábban konzolon is néhány Dragon Ball-játékot.

A rendszer lényege, hogy amennyiben hősünkkel szintet léptünk, az csak egy átmeneti állapot lesz annak fényében, hogy sikeresek tudunk-e maradni az összecsapások során, és fenn tudjuk-e tartani energiaszintünket. Hogy a gyakorlatban is működőképes-e a Dragon Ball XenoVerse harcrendszere? Összességében igen, de főként az összetettebb verekedős játékok kedvelői talán hiányolják majd belőle a logikát és a letisztultságot, hiszen akadnak olyan helyzetek, amikor teljesen érthetetlenül veszítünk el meccseket, ami főleg akkor igaz, ha jóval tapasztaltabb játékosokkal hoz össze minket a sors. Ha viszont a franchise rajongói vagyunk, bizonyára meg tudjuk majd bocsátani ezeket a hiányosságokat, hiszen végre kellemesen összetett formában, a sorozatban látott intenzitással harcolhatunk kedvenceink oldalán.




Grafika: A játék a küllem szempontjából természetesen a sorozatra jellemző hatásokat vonultatja fel, ezáltal olyan érzésünk lesz majd, mintha kis túlzással maga az anime elevenedett volna meg előttünk a képernyőn. Főként az átvezetők – az egyjátékos módban akad néhány – rendkívül látványosra sikeredtek, ellenben Toki-Toki városa például üres, unalmas és sivár, ami sajnos igaz a legtöbb pályára is. Noha az első PC-s Dragon Ball-játékról van szó, örömmel nyugtázhatjuk, hogy a készítők az optimalizálás tekintetében nem okoztak csalódást, ami az előző generációs látványvilág mellett nem is túl meglepő.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A játék kezelőfelülete egyszerű és letisztult, az irányíthatósággal azonban gyakran nagyon súlyos problémák vannak. Az elsőre szokatlan gombkiosztás – amit érdemes azonnal konfigurálni – például már a városlakókkal való kommunikációt is megnehezíti, de összességében a harcok során is akadnak problémák, amelyeket ráadásul a beállításokkal sem háríthatunk el. Ilyen például a gyakran követhetetlen kamerarendszer, vagy a pontatlanság, aminek következtében sokszor a vakszerencsén múlik, hogy egy ütésünk, rúgásunk vagy kombónk eltalálja-e a kívánt ellenfelet vagy sem. Ez utóbbi főleg a többjátékos ütközetek során sok bosszúságot és érthetetlenséget okozhat!

Játszhatóság: Amennyiben csak az egyjátékos módra hagyatkozunk, akkor a Dragon Ball XenoVerse a szavatosság tekintetében már néhány küzdelem után kudarcot vall, hiszen az önismétlés, az érdektelenség jellemzi. A végeredmény igazi erejét azonban a multiplayer mutatja meg, ez lehel bele valódi életet, és segítségével – valamint egy jó társasággal – garantáltan még hetek, sőt hónapok múltán is érdemes lesz bekapcsolódni egy kicsit a harcokba.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia csak az egyjátékos küzdelmek során érezteti hatását, és ahogyan arra vélhetően mindenki számított: nem teljesít valami rózsásan. Csapattársaink és ellenfeleink gyakran elmaradoznak, a mi lépéseinkre várnak, és bár mindenki rendben teszi a dolgát – ha tehát bunyó van, akkor keresik az ellenfeleket –, de érezhetően csak félgőzzel próbálnak érvényesülni a csatatéren. A nehézség általánosságban nem is abból fakad, hogy milyen ellenféllel hoz össze minket a sors, a hiányosságok sokkal inkább az alapvető játékmechanikai problémákban, a helyenként logikátlan harcrendszerben, vagy például a rossz kamerakezelésben keresendőek.

Hangok, zene: A szinkronok – már amikor vannak – összességében megfelelnek az elvárásoknak, de a zenék általánosságban jellemtelenek, unalmasak, holott a pergős harcok alá elvártunk volna néhány olyan vérpezsdítő dallamot, mint amilyen például a kezdő animáció során is hallható.

Összegzés: Mindent összevetve a Dragon Ball XenoVerse nem lett egy túl kiemelkedő videojáték, de tekintve, hogy PC-n most először mutatkozik be egy a franchise alapján készült alkotás, illetve az utóbbi évekhez mérten a Dimps meglepően jót alkotott, mégis megérdemli a közepesnél jobb értékelést. A hangulat és a gyökerekhez való hűség kiváló, az egyjátékos mód a hiányosságokat leszámítva nagyon jó ötleteken alapul, a multiplayer miatt a szavatosságra sem lehet panasz, a játékmenet pedig bár lehetett volna átgondoltabb és összetettebb, egy jó társasággal mégis kellő élvezetet nyújt. Nyugodt szívvel leginkább csak a rajongóknak ajánlható, de ha egy különleges verekedős játékot keresel, akkor is kedvedre való lehet a végeredmény. Legközelebb viszont ennél azért jóval többet várunk!