Húsvéti ugrálás: Ori and the Blind Forest

Kiadó: Microsoft Studios
Fejlesztő: Moon Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4500 2,2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5600+ processzor, Nvidia GeForce GT 240 vagy ATI Radeon HD 6570 grafikus kártya, 4 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2300 2,8 GHz-es vagy AMD FX-6120 processzor, Nvidia GeForce GTX 550 Ti vagy ATI Radeon HD 6770 grafikus kártya, 8 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Dust: An Elysian Tail, Limbo, Braid
Kategória: platformer

Egy megható, csodálatos és egyben izgalmas platformer, amelyben a művészi megvalósítás csaknem tökéletes játékmenettel párosul. Ezt kínálja címszavakban az Ori and the Blind Forest, amelyről mindent megtudhatsz, ha elolvasod játéktesztünket!

Az utóbbi években már szinte megszokhattuk, hogy amikor rendre csalódunk a nagy költségvetésű és unalomig reklámozott videojátékokban, akkor egyszer csak jön egy független fejlesztőcsapat, és újra értelmet ad az életünknek, illetve felnyitja az ipar szemét, hogy lehet ezt másként is csinálni. A közelmúltban az Ori and the Blind Forestnek jutott ez a megtisztelő feladat, hiszen miután nem igazán tudott meggyőzni minket az Assassin’s Creed Unity, sőt nem hozta a várt varázslatot az Evolve sem, az aprócska Moon Studios egy kis kreativitással, néhány egyedi ötlettel, valamint a művészet csodálatos erejével bebizonyította, hogy a kevesebb néha több. Noha öreg hiba egy cikk elején az egekig magasztalni bármit is, ez a játék mégis megérdemli, hogy már most szuperlatívuszokban beszéljünk róla, hiszen szinte garantált, hogy az érett, gondolkodó és felnőtt rajongókat az első percek után magával ragadja a végeredmény, pláne amennyiben kedvelik a kreatív és egyedi megoldásokat, illetve a megható történeteket.




Merthogy az Ori and the Blind Forest biztosan megérinti majd azokat, akik életükben veszítettek már el valakit akár végleg, akár csak érzelmileg, és nehezen tűrték a változást, a tehetetlenség láncai pedig olyan szorosan szorították őket a jelenbe, hogy szinte mozdulni sem bírtak tőlük. A játék nem rágja a szánkba a történetet, kellő szabadságot hagy nekünk ahhoz, hogy magunk gondoljunk párbeszédeket vagy monológokat bizonyos események mögé, és bár vannak kötött pontjai, mi több, olyan részek, amikor néhány mondat is elhangzik, összességében mégis rengeteg helyen képes lesz elgondolkoztatni minket a sztori, ami alighanem az alkotás egyik legkiemelkedőbb tulajdonsága.

Hogy ne csak közhelyekről beszéljünk, a cselekmény Oriról, a kis macskaszerű lényről szól, akit Naru, a szintén könnyedén megszerethető mackószerű teremtmény fogad be akkor, amikor a legnagyobb szükségük van egymásra. Életük szinte idillivé válik, a két jó barátból egy összetartó család lesz, azonban egy napon Naru váratlanul meghal, ami teljesen összetöri a kis Orit. Noha már ez önmagában hatalmas tragédia, de az események fokozódnak, amikor lakhelyük, avagy Nibel csodálatos és varázslatos erdeje váratlanul pusztulásnak indul, és az egykoron elragadó környezet sötét, ijesztő és őrült hellyé változik. Főhősünk már csak barátja emléke miatt sem hagyhatja annyiban a dolgot, így a kis teremtmény oldalán felkerekedünk, hogy megannyi kalandon át visszaállítsuk szeretett otthonunk rendjét, hogy az erdő ismét a nyugalom és a béke szigete lehessen.

Ez a bevezetés bőven elegendő ahhoz, hogy megalapozza az egész játékmenet hangulatát, és bár túl nagy fordulatokra nem számíthatunk tőle, sőt mi több, a finálé is elég kiszámíthatóra sikerült, azonban mégis az utóbbi években csak nagyon kevés olyan játék készült, ami ennyire elgondolkodtató és filozofikus formában tálalta az élet bizonyos dolgait. Talán a Braidet emelhetnénk ki hasonló kategóriából, de ott egészen más problémák kerültek terítékre, méghozzá sokkal direktebb módon.




Nyilván a jó történet önmagában még azért kevés lenne ahhoz, hogy ilyen elismerően beszéljünk a végeredményről, de szerencsére az Ori and the Blind Forest a játékmenet tekintetében sem vall szégyent. Mindez olyannyira igaz, hogy a Moon Studios egy már-már tökéletes, felfedezésre, harcokra és fejtörőkre kiélezett oldalnézetes platformert alkotott meg, amit a „metroidvania” meghatározással is jellemezhetnénk, ugyanakkor ezzel vélhetően egyáltalán nem kerülnénk közelebb az összkép megértéséhez.

A játék kapcsán fontos elsőként kiemelni a pályaszerkesztést, amely oldalnézetessége ellenére tulajdonképpen egy óriási nyitott világot tár elénk, amit alagutak és kisebb-nagyobb helyszínek segítségével fedezhetünk fel fokozatosan, de később vissza-visszatérhetünk, hogy újabb képességeink birtokában bejuthassunk egy nehezebben megközelíthető, rejtett területre, esetleg további pontokat gyűjthessünk Ori fejlődéséhez. A kis macskaszerű lényt ugyanis a fokozatosság elvét követve egyre jobbá és erősebbé tehetjük, ezáltal egy háromágú képességfa gondoskodik arról, hogy esetleg keményebb támadást tudjunk indítani ellenfeleink irányába, esetleg több életerőt tárolhassunk, ami a nehézségi szint miatt egyáltalán nem lesz hátrány. Erről azonban majd később, most lássuk előbb a játékmenet két legfőbb összetevőjét, avagy a harcokat és a fejtörőket.

Az összecsapások az alkotás egyik leggyengébb láncszemének tekinthetők, egyedül ezen a téren lehetett érezni némi ötlettelenséget a fejlesztők részéről. Ori ugyanis önmagában képtelen bárkit is megtámadni, ellenben Sein, a folyamatosan körülötte repkedő kis szellem által elektromos impulzusokhoz hasonló kisüléseket képes előidézni, amelyek ideálisak a sötét erdőben megbújó fenevadak elpusztításához. Érdekesség, hogy ez a képességünk nem csak a többnyire hüllő- és bogárszerű ellenfelek likvidálásakor jön majd kapóra, hanem akkor is, ha bizonyos pályaelemeket szeretnénk elpusztítani – például a továbbjutás érdekében.

A harcba taktikus szál nem került, ha ellenféllel találkozunk, mindössze annyi lesz a dolgunk, hogy igyekszünk majd egy egységnyi idő alatt a lehető legtöbbször megnyomni a támadásgombot, másik kezünkkel pedig ugrabugrálva kitérni a másik erőszakos közeledése elől. Aprócska negatívum, hogy ha egyszer kitakarítottunk egy bizonyos pályarészt, oda visszatérve ugyanúgy még egyszer meg kell majd harcolnunk a kellemetlen teremtményekkel, ami főként akkor lesz nagyon aggasztó, ha túl kevés életünk van, esetleg olyan nehézségeket okozott korábban a győzelem, hogy már-már a kilépés lehetősége is eszünkbe jutott. Ez a megoldás ugyanakkor másrészről érthető, hiszen az elhullott ellenfelekből különféle energiagömbök hullnak, amelyek feltölthetik életünket, hozzásegíthetnek a fejlődéshez, vagy regenerálhatják energiaszintünket is, ami fontos lehet az erősebb támadásokban, ajtók kinyitásában és kisebb fejtörők megoldásában.




Apropó fejtörők! Az Ori and the Blind Forest játékmenetének második legfontosabb összetevője, amit újabb két részre oszthatunk, hiszen a kampány során ügyességi és logikai feladványokba egyaránt belefuthatunk majd a pályákon. A kevésbé jellemzőbbek, illetve a könnyebbek általánosságban a logikai példányok lesznek, amelyek többnyire kimerülnek abban, hogy meghúzzunk bizonyos karokat, vagy összegyűjtsünk a továbbjutáshoz néhány tárgyat, de agytekervényeinket különösebben nem kell majd megerőltetnünk bonyolult fizikai, esetleg matematikai feladatokkal.

A játék azonban annál inkább igénybe veszi majd ügyességünket, hiszen Ori egy rendkívül mozgékony kis teremtmény, akivel nem csak rohangálhatunk, hanem ugrabugrálhatunk is a pályarészeken, így hol egyik platformról a másikra kell vetődnünk, hol sík falakon kell felkapaszkodnunk, míg máskor mozgó elemeken kell átverekednünk magunkat. Gyakran megdöbbentő volt, hogy a fejlesztők még a sokadik szint után is képesek voltak valami olyan feladattal előállni, amely képes volt felülmúlni a nehézség tekintetében az addig átélteket, és bár a kereket természetesen nem találták fel egyikkel sem, összességében mégis képesek voltak izgalmassá, élvezhetővé tenni általuk a végeredményt.

Fontos, hogy minél jobban megismerkedünk a játékkal, és minél tovább fejlesztjük hősünket, annál több lehetőség nyílik meg ezen a téren, és annál összetettebbé is válik majd a játékmenet, így előbb jönnek a dupla, majd a tripla ugrások, majd végül már azon kapjuk magunkat, hogy még az idővel is játszadozhatunk. Nem túlzás, hogy az utolsó pályára már egy kisebb könyvnyi lehetőséget kell észben tartanunk és alkalmaznunk, ami nem lesz egyszerű feladat, ugyanakkor ez ad megfelelő mértékű kihívást a játékban, amitől sokan még nagyobb tisztelettel tekintenek majd rá.




Grafika: Amiről a fentiekben még nem igazán esett szó, ám alapvetően meghatározza az Ori and the Blind Forest megítélését, az a grafika. Szó szerint csodálatos és elképesztő, amit a Moon Studios összehozott, és minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy ez már igazi művészet, amit leginkább talán a Rayman-sorozat legutóbbi epizódjaiban megismert küllemhez lehetne hasonlítani, de annál sokkal elvontabb, felnőttesebb és komolyabb kivitelben. Az első betöltés után a legtöbben garantáltan percekig csak bámulnak majd a monitorra, hogy vajon miként lehet valami ennyire stílusos, elragadó és szép is egyszerre úgy, hogy közben nem dollármilliókból készült, csupán hozzáértő kezek között formálódott, méghozzá megfelelő mértékű elszántság és fanatizmus társaságában.

Nem lehet eléggé dicsérni ezt a bámulatos látványvilágot, amely rétegekről rétegekre építkezik, és még a legsötétebb vermekben is képes csodálattal eltölteni bárkit, hiszen összességében olyan, mint egy interaktív rajzfilm, amely az utolsó pillanatokig képes a hatása alatt tartani a játékost. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a látvány mellett az optimalizálás is jól sikerült, így a maximális élvezethez még bivalyerős számítógép sem szükségeltetik. Hihetetlen, hogy mit ki lehet hozni a Unity grafikus motorból!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Moon Studios összességében jól megoldotta, hogy a játékot ne csak kontrollerrel, hanem billentyűzettel és egérrel is kiegyensúlyozottan lehessen irányítani. Noha helyenként lesznek olyan ügyességi fejtörők, amelyek során az irányítást egy kicsit pontatlannak érezhetjük majd, de kellő gyakorlással kiválóan összehangolhatjuk magunkat Orival. Mindezen felül a kezelőfelületre is a letisztultság lesz a jellemző, mindent könnyedén és azonnal megtalálhatunk majd, az újabb mozdulatokat és lehetőségeket pedig azonnal és könnyedén elsajátíthatjuk, de a kampány során azért néha nagyon elengedik a kezünket, ami nem túl szerencsés a gördülékenység tekintetében.

Játszhatóság: Az Ori and the Blind Forest egy alacsony árkategóriás videojáték – körülbelül 4 ezer forintba kerül jelenleg –, ebből kifolyólag ne várjunk tőle hetekre elegendő szavatosságot, de játékstílustól függően 10-15 órát bármikor kihozhatunk belőle. Mivel nagyon sok benne a rejtett zegzug, és az elsőre nehezen teljesíthető kihívás, ezért legalább egy újrajátszhatóságot mindenképpen megér, de a legtöbben vélhetően erre alapból késztetést éreznek majd a csodálatos világ és a kellemesen melankolikus történet miatt. Többjátékos mód természetesen és egyben szerencsére nincs, sőt nem is hiányzik – egy tipikusan magányos kalandról beszélünk –, de egy Game Plus lehetőséget azért még elviseltünk volna.

Intelligencia, nehézség: Az Ori and the Blind Forest egyetlen sarkalatos pontja alighanem a nehézségben keresendő. A játék ugyanis átlagon felüli kihívást nyújt, azonban több akadállyal olyannyira elvetették a sulykot a fejlesztők, hogy a nehézségi szint helyenként indokolatlanul megemelkedik, és ilyenkor egy kicsit már veszít a bájából a játék. Nagyobb probléma, hogy ehhez nem illeszkedik dinamikusan a mentési rendszer, ezáltal bizonyos pontokon ugyan ment a program, de ha azt akarjuk, hogy például rögtön egy kiemelkedően nehéz fejtörő után legyen mentésünk, arról manuálisan kell gondoskodnunk, méghozzá a játékban gyűjthető energiagömbök által. Ebből az következik, hogy az átgondolatlan szisztéma miatt sokszor újra kell majd kezdenünk nehezebb pályarészeket is, mert vagy rossz helyen mentettünk, vagy csak egyszerűen lehetőségünk sem volt rá.

Hangok, zene: Mivel még nem dicsértük eleget a cikkben a játékot, érdemes kiemelni, hogy a hangulatot szinte tökéletesen megalapozzák a csodálatos dallamok, amelyek szabályosan kiegészítik ezt a varázslatos környezetet. Többnyire fülbemászó, leginkább filmzenés és komolyzenei művek csendülnek fel a háttérben, amelyekre érdemes lesz odafigyelni, mert Gareth Coker a szívét és lelkét is beleadta a komponálásba.

Összegzés: Az Ori and the Blind Forest 2015-ben az első példája annak, hogy miként lehet kevés pénzből, kreatív ötletekkel, művészi megközelítéssel és érzelmekre ható történettel valami olyat alkotni, ami garantáltan életre szóló élményt képes nyújtani minden játékos számára. Amennyiben te is valami igazi különlegességet keresel a modern kor sok-sok lélektelen videojátéka között, próbáld ki a Moon Studios legújabb alkotását, és garantáltan egy új kedvencet avatsz majd, amelyre hosszú-hosszú évek múltán is emlékezel majd.