Húsvéti város­építgetés - Cities: Skylines

Kiadó: Paradox Interactive
Fejlesztő: Colossal Order
Honlap

Rendszerkövetelmények
Minimum: Intel Core 2 Duo E7600 3,06 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 6400+ processzor, Nvida GeForce GTX 260 vagy ATI Radeon HD 5670 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-3470T 2,8 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 6 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: SimCity, Cities XL
Kategória: stratégia

Amit a Maxis csapatának minden rendelkezésre álló lehetőség ellenére sem sikerült kiviteleznie a legutóbbi SimCityvel, azt egy kis finn fejlesztőcsapat szívből és lélekből megalkotta a Cities: Skylines képében. Játéktesztünkben bemutatják a városépítős stratégiák legújabb üdvöskéjét!

Amikor 2013-ban megjelent a SimCity-sorozat utolsó epizódja, sokáig próbáltuk megszeretni a városépítős stratégiák egyik keresztapjának tekintett alkotás aktuális részét, ám a Maxis nem könnyítette meg a dolgunkat. A játék ugyanis bár nem volt rossz, a túl aprócska építési terület, vagy a ráerőltetett többjátékos mód tönkretette a végeredményt, és lufiként pukkantotta ki azt az elképzelésünket, hogy miként is kellene festenie manapság egy jó SimCitynek. Noha a háttérben már akkor is lehetőségünk volt másfelé kacsintgatni, és a Cities XL vagy a Cities in Motion egész jó alternatívát nyújtott a műfaj kedvelői számára, azonban a legendás sorozat élményét azért egyik sem tudta teljesen visszaadni.

Egy aprócska finn stúdió, történetesen az imént említett Cities in Motion alkotói azonban úgy gondolták, hogy ők többre is képesek addigi műveiknél, sőt mi több, akár még az egykori SimCity örökségét is át tudják venni annak érdekében, hogy a rajongók kaphassanak egy minden téren szívvel-lélekkel készült városépítős stratégiát. Ebből az ötletből született meg végül a Cities: Skylines, ami garantáltan leveszi majd a lábáról azokat a játékosokat, akik mindig is a műfaj klasszikus vonalát kedvelték jobban.




Amit első ízben feltétlenül fontos kiemelni a Colossal Order alkotásáról, az nem más, mint hogy nem találja fel újra a stílust, lényegében csak a jól ismert elemeket használták fel, illetve finomították a fejlesztők annak érdekében, hogy egy kiváló városépítős stratégia születhessen. Noha a „kiváló” minősítés talán egy kicsit túlzás, ellenben a finnek vita nélkül figyelemreméltó munkát végeztek, ami viszont ennél is fontosabb, hogy pontosan azt valósították meg, amit a rajongók a leginkább szerettek volna. Ennek megfelelően például saját városunkat egy szó szerint elképesztő méretű területen építhetjük fel saját kényünknek és kedvünknek megfelelően.

Először ugyan csak egy aprócska területet kapunk majd, de amint városunk növekszik és fejlődik, később újabb földeket vásárolhatunk magunknak, így végül akár egy egész kontinens felett is átvehetjük az irányítást – természetesen több hétig tartó kemény munka és odafigyelés után. A Cities: Skylines ugyanis bár a játékmenet tekintetében egyértelmű és logikus, összességében gyakran kerülhetünk vele zsákutcába, illetve olyan helyzetbe, amikor inkább elölről kezdjük városunk pofozgatását, hiszen a kevés hasznos segítség miatt rájövünk, hogy bizonyos dolgokat sokkal hatékonyabban is meg lehetne valósítani.

Kezdetben például a puszta földön kívül valóban semmink sincs, mindössze egy autópálya szeli ketté a hatalmas tájat, a lehajtó mellé pedig megkapjuk a lehetőséget némi gyorsan fogyó pénzmag társaságában, hogy elkezdhessük saját településünk felhúzását. A játékosok jelentős része garantáltan már itt zsákutcába kerül majd, hiszen amennyiben rögtön egy keskeny útszakasszal indított lakónegyeddel indítjuk meg az építkezést a lehajtónál, az későbbi szinteken olyan forgalmi dugókat eredményez majd városunkban, ami végérvényesen megpecsételheti a sorsát.

Ennek orvoslása lehet, ha az újraindítás helyett eltörlünk a színről néhány épületet, és egy nagyobbacska körforgalom mellett szélesebb utakat építünk fel a behajtáshoz. Ez a művelet azonban még a leggyakorlottabbakat is próbára teheti, hiszen a Cities: Skylinesban olyan törékeny a gazdasági egyensúly, hogy egy efféle beavatkozással garantáltan felborul minden. Mindez nem csak egy jó tanács volt a részünkről a kezdők számára, hanem azt is tökéletesen érzékeltettük vele, hogy néhány jelentéktelennek tűnő döntés mennyire fontos lehet akár a későbbiekben is a játékban, amely a háttérben meghúzódó mechanizmus tekintetében rendkívül aprólékos és példaértékűen realisztikus lett.




Elég csak kiemelni például, hogy a készítők minden egyes lakónknak saját életet teremtettek, ők azok, akik a forgalmat és a dugókat generálják, akik minden nap munkába vagy szórakozni járnak, saját személyiséggel és véleménnyel rendelkeznek, esetleg a játék saját Twitter-csatornáján csúnyán odamondogatnak a polgármesternek – avagy nekünk –, ha éppen nem tetszik nekik valami.

Természetesen ahhoz, hogy egy virágzó városunk és közösségünk legyen, a sok odafigyelés mellett rengeteg időre is szükségünk lesz. A kezdetekben ugyanis alig egy kis falucskányi lakossággal tudunk csak elboldogulni, akiket letelepítünk, a különféle zónák által pedig vásárló- és ipari negyedet építünk számukra, hogy legyen munkahely, illetve étel is a számukra. Ez mindennek az alapja, és noha később jönnek majd újabb, magasabb kvalitású épületek – amelyek képzettebb munkaerőt is magukkal hoznak –, előbb azonban még gondoskodnunk kell a lakosság számára áramról, vízről, sőt mi több, a szennyvíz elvezetéséről is.

Amint azonban teljesítettük az alapvető igényeket, azonnal újabbak lépnek a helyükbe, ebből kifolyólag előbb iskolára, könyvtárra, majd természetesen kórházra, rendőrségre és tűzoltóságra is szüksége lesz városkánknak, de minél magasabb szintekre fejlődünk, annál több új épület és lehetőség nyílik meg előttünk. Ez a fokozatosság kicsit ellensúlyozza a hiányos segédletet, hiszen így nem zúdul azonnal minden a nyakunkba, hanem aprólékosan ismerkedhetünk meg az újabb lehetőségekkel, amelyek közül azért néhány dolog gyakran inkább csak újabb bonyodalmakat idéz majd elő.


Városunk gazdasági rendszere ugyanis szinte fokozatosan késélen táncol, ebből kifolyólag a legapróbb változtatás is beláthatatlan következményekkel járhat együtt, és mivel az újabb szintek gyakran megkövetelik a radikális változásokat is, a bevételek és a kiadások egyensúlya csúnyán felborulhat. Bevételeink ugyanis többnyire értelemszerűen a lakosságból, a boltokból és az ipar képviselőiből származnak adók formájában, és bár ezeket szabályozhatjuk, nem szabad a végtelenségig sarcolnunk a népességet, mert akkor városunk lassacskán kihal. Néha azonban szükségünk lesz majd arra, hogy játszadozzunk ezzel az érzékeny szisztémával, sőt mi több, biztosan minden játékos eljut majd arra a pontra is, hogy kölcsönt vegyen fel a banktól, ami nem csak a valóságban, hanem a Cities: Skylines keretein belül sem túl szerencsés húzás, ám néha mégis elkerülhetetlen.

Alaposan felboríthatja majd például a rendszert a tömegközlekedés megjelenése, amivel hatékonyan csökkenthetjük a dugókat, ugyanakkor kiépítése korántsem mindig egyszerű – a Cities in Motion 2 után alapvető dolgok hiányoznak, mint amilyen például a menetrend –, ám ennél is problémásabb, ha például vasúti hálózat lefektetésében gondolkodunk. Néha megkerülhetetlen továbbá, hogy szépen felépített városrészeket teljesen átépítsünk ahhoz, hogy szélesíthessük az utat, vagy elhelyezzünk a közelben egy, a lakók részéről igényelt épületet. Ez nem csak a teljes város rendjét bonthatja meg, hanem az adott kerületét is, lévén településünket kisebb régiókra oszthatjuk majd fel, amelyekben külön szabályokat írhatunk elő.




Noha saját figyelmetlenségünkből fakadóan is képesek leszünk komoly problémákat előidézni a város működésének egyensúlyában, azonban szerencsére nem keserítik majd meg az életünket olyan váratlan problémák, mint a természeti katasztrófák, sőt mi több, ha kigyullad egy épület, a tűz sem terjed tovább, így a legrosszabb esetben maximum az adott ingatlant veszítjük el, de nem kell tartanunk egy komplett városrész elpusztulásától.

Ahhoz egyébiránt, hogy városunk egyre nagyobb és fejlettebb legyen, mindig teljesítenünk kell a Cities: Skylines által meghatározott célokat, ezek többsége viszont nem mindig túl egyértelmű vagy célravezető. Példának okáért nem csak pozitív, hanem negatív célok is vannak, ezáltal például akad majd olyan feladat, amikor – totális képzavar következik – súlyos munkanélküliséget kell előidéznünk a fejlődés érdekében. Nyilvánvaló, hogy ezzel alaposan elnyújtható a játékidő, de mivel a gazdasági egyensúly nem a program erőssége, ezért érthetetlen, hogy miért kellett ezt a fejlesztőknek még pluszban ki is domborítaniuk.

Alapvetően az egész gazdaság kissé logikátlan lett, mert nagyon könnyű olyan zsákutcába futni, ahonnan még tolatva sem tudunk kiutat találni, mert – a hasonlatnál maradva – egy hatalmas kukásautó elállta az egyetlen kivezető utat. Az elhangzottakon felül hatalmas kihagyott ziccer volt az is, hogy a készítők az egyes pályák mellé nem készítettek külön kampányokat, így bár az első néhány alkalommal talán élményt nyújthat ugyanazon célok teljesítése, de hiányoznak az igazán életszerű feladatok, amelyek valódi kihívással kecsegtetnek.

Sőt mi több, még az épületek fejlesztésére sincs lehetőségünk, holott ezzel rengeteg új utat nyithattak volna meg az alkotók. A hiányosságok ellenére azonban annyi pozitívum és élmény sorakoztatható fel a Cities: Skylines mellé, hogy még az elhangzottak ellenére is mosolyra görbülhet a szánk, hiszen a játékmenet szempontjából egy, a régi nagyokhoz méltó városépítős stratégia született, amit a már most nagyon erős mod-támogatás akár még évek múltán is frissen tarthat.




Grafika: Noha korántsem tekinthető csúnyának a küllem szempontjából a játék, sajnos azért érződik, hogy nem állt a fejlesztők mögött elég erőforrás ahhoz, hogy a Unity grafikus motorból kihozzák a maximumot. Összességében a Cities: Skylines jól néz ki, a kellemes gépigény mellé pedig jó optimalizálás is társul, azonban vannak apró hibák, de még inkább hiányosságok, amelyeket 2015-ben már nem szabadott volna megengedni. A legnagyobb előny alighanem az, hogy az épületek és a lehetőségek terén kimagasló változatosság várja a játékosokat – szinte nincs például két egyforma épület –, ellenben az összkép túlontúl steril lett, ezáltal mindig süt a nap, soha nem esik az eső vagy felhősödik be az ég, pedig ezzel a kis aprósággal is már sokat tudtak volna dobni a látványon a fejlesztők.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Mindent összevetve a kezelőfelületre nem panaszkodhatunk, hiszen a Colossal Order alighanem a legutóbbi SimCity pofonegyszerű és átlátható szisztémáját vette át, ami jó döntés volt, ellenben jobb lett volna az irányítás terén is ezt az utat követni. Nehézkes például bizonyos útfelületek letétele, túl körülményes az utólagos módosítás, de biztosan lesznek, akiknek meggyűlik majd a baja az egyes épülettípusok helyének kijelölésével, vagy akár azzal is, hogy merre fussanak majd az elektromos vezetékek.

Játszhatóság: Azon túl, hogy a Cities: Skylines nem rendelkezik konkrét küldetésekkel, esetleg ötletesen megálmodott mellékes teendőkkel, kiveszik belőle az otthonosság, amitől a SimCityt olyan hamar a szívünkbe tudtuk zárni a múltban. Ezt leszámítva azonban a számtalan sajátossággal és kihívással rendelkező pályák hosszú napokra, sőt hetekre elegendő lehetőséget nyújtanak a játékosoknak, az pedig, hogy már most több tucatnyi hasznos vagy érdekes rajongói mod érhető el hozzá – illetve mi is készíthetünk saját tartalmakat –, a szavatosság tekintetében piros pontot érdemel.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia a játékban összességében jól működik – már amikor szerepe van –, ugyanakkor a nehézség tekintetében akadnak problémák. A játék ugyanis bár logikus, a stílus kedvelői bizonyára azonnal mindent megtalálnak majd, ellenben az újoncok, vagy a városépítős stratégiákban kevésbé járatosak számára olyan problémákat is okozhat a tartalmasabb segítség hiánya, amitől gyakran elakadhatnak, tanácstalanná válhatnak, vagy olyan döntést hozhatnak meg, ami később komplett őrültségnek tűnik majd, és tönkreteheti az egész addigi munkát. A nehézséget fokozza továbbá a kicsit túl érzékenyre állított gazdasági rendszer, amivel kapcsolatban elegendő egy aprócska hiba, és máris átestünk a ló túlsó oldalára, ahonnan nagyon nehéz lesz visszakapaszkodnunk.

Hangok, zene: Szinkronok vagy narráció a történet hiánya miatt egyáltalán nincs a játékban, a kellemes zenék is hiányoznak, a hangok pedig bár a helyükön vannak, összességében erős jóindulattal is csak átlagosnak tekinthetők.

Összegzés: A Cities: Skylines korántsem lett egy makulátlan videojáték, hiszen rengeteg apró-cseprő hibája, mi több hiányossága van, ugyanakkor a Cities in Motion alapján egyrészt biztosan tucatnyi DLC-csomaggal orvosolják majd ezeket a fejlesztők a későbbiekben, másrészt pedig már most rengeteg hasznos modifikáció érhető el hozzá, amelyek között érdemes bátran válogatniuk a rajongóknak. Ha csalódtál a legutóbbi SimCityben, és szeretnél egy klasszikusabb, mondhatni hagyományosabb városépítős stratégiát a gyűjteményedben tudni, akkor a Colossal Order legújabb alkotása biztosan neked sem okoz majd csalódást.