Nem mindenkinek tetszik a készpénz nélküli Svédország

A skandináv állam a készpénz nélküli társadalom létrehozásának egyik úttörője, de nem olyan egyszerű a teljes megszüntetés.

Svédország az az európai állam, amelyben a pénzforgalom a leginkább digitalizálva van. A fogyasztók és a turisták a buszjegyeket például ügyfélkártyák, mobil alkalmazások vagy hitelkártyák segítségével vásárolhatják meg. Érmékkel vagy papírpénzekkel ugyanakkor hiába is próbálnának meg fizetni. A pékségekben táblák hívják fel a figyelmet arra, hogy még a legkisebb összegeket is lehetőleg kártyával kell kiegyenlíteni. Az egyik stockholmi hajléktalanújságnak komoly nehézségeket jelentett, hogy találjon egy olyan bankot, amely hosszas egyeztetések után hajlandó volt az utcai lapárusok eladásaiból származó készpénzbevételt beváltani.

Svédországban intenzív vita kezdődött arról, hogy ez a folyamat vajon komoly előrelépésnek tekinthető vagy inkább csak a támogatók rövid távú személyes érdekeiről szól. Az előbbi álláspontot képviseli Björn Ulvaeus, az ABBA tagja, aki egy múzeum társalapítója lett. A múzeumban nem lehet készpénzzel fizetni, ami nem csupán a MasterCard ötlete, hanem Ulvaeus meggyőződése is, mert néhány éve kirabolták a fiát. Szerinte a koncepció sikeres, csak a német és az orosz turisták bírálják a dolgot, a helyiek örömmel fogadták. Az ellenzők a készpénzrendszer fenntartását túl drágának találják, amely elősegíti a bűnözést és nem is túl higiénikus.


Björn Eriksson, a svéd biztonsági cégek érdekegyesületének elnöke a "Nyílt kártyákkal" ("Korten pa bordet") című anyagban bírálta a támogatók érveit. Az ő nézőpontja az, hogy a lakosság készpénzellátása alapvető demokratikus jog, ráadásul a bűnözők átpártolnak a bank- és a hitelkártya-csalásokra, továbbá a bankautomaták sem higiénikusabbak az érméknél és a papírpénzeknél. A szervezetet a kisvállalkozók és a vidéki régiók érdekképviseletei egyaránt támogatják.

Az országban ötből négy vásárlás már ma is elektronikusan zajlik, és a hat legnagyobb bankból öt készpénz nélkül dolgozik amikor csak lehet. Ezáltal az egész pénzügyi szektor költséghatékonyabb lett és a bankrablások száma 30 éves mélyponton van. Legnehezebben az idősek tudnak alkalmazkodni, számukra a legszokatlanabb például a mobiltelefonos fizetés a buszon vagy egy nyilvános WC-nél. Az érzelmi szempontok sem elhanyagolhatók, az ország szándékosan nem vezette be az eurót, mivel az állampolgárok számára fontos a helyi pénz megléte, annyira, hogy idén bocsátottak ki újfajta bankjegyeket.

A kormány azt szeretné, hogy minden helyi polgár hozzáférjen olyan fizetőeszközökhöz, amelyeket elsősorban a piac, és nem az állam biztosít. A vállalatoknak, egyesületeknek és a felhasználóknak lehetőséget kell adni arra, hogy elsőbbséget kapjanak a hitelintézeteknél és a pénzügyi szolgáltatóknál a készpénzben lévő be- és kifizetések. A svéd parlament készpénzellátási bizottsága már tavaly augusztusban azt javasolta, hogy ismét a svéd nemzeti banknak kellene felelnie az alapvető készpénzellátásért. Ez a tevékenység 2005-ben került ki a bank hatásköréből. A készpénz nélküli társadalom negatívuma, hogy az emberek krízishelyzetekben nem menthetik ki a digitálisan tárolt vagyonukat készpénzbe.

A dán kormány részben fel akarja oldani az érmék és a papírpénzek elfogadására vonatkozó elfogadási kötelezettséget. A jövőben így a benzinkutaknál, az éttermekben és kisebb boltokban nem lesz kötelező elfogadni a készpénzt. Az intézkedés célja, hogy a cégek megtakarítsák a készpénz-forgalom költségeit. A nagy üzletek, például a gyógyszertárak és a szupermarketek továbbra is elfogadják majd a készpénzt.