Project CARS - ez sem tisztán autószimulátor

Kiadó: Bandai Namco Games
Fejlesztő: Slightly Mad Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Quad Q8400 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 260 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770S 4-Core 3,1 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 7790 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Assetto Corsa, Need for Speed: Shift
Kategória: szimulátor

Hosszú hónapokat késett, de végül megjelent az idei év legjobban várt autós játéka, amely legtöbb sorstársához hasonlóan nem merte felvállalni szimulátoros mivoltát, így a végeredmény is meglehetősen felemásra sikeredett.

A Slightly Mad Studios csapatát a múltban leginkább arról ismertük, hogy néhány évvel ezelőtt megpróbálták szimulátorosítani a Need for Speed-sorozatot. Noha a 2009-es Need for Speed: Shift sokak szerint jól sikerült, sőt a 2011-es Shift 2: Unleashed még tovább emelte a színvonalat, azonban mindkét alkotással alapvető problémák akadtak, hiszen a készítők nem akartak egy második Gran Turismót varázsolni a sorozatból. Ennek köszönhetően a vérbeli szimulátorok kedvelőinek többsége csak mosolygott a próbálkozáson, míg az árkádos versenyzés kedvelői nem tudtak mit kezdeni vele, hiszen az irányítógombok nyomkodása helyett sokkal többre volt szükség a versenyek teljesítéséhez.

A World of Speed című következő játékával a csapat már nem is próbált ilyen irányban mozgolódni, és éppen emiatt alaposan megijedtünk, amikor bejelentették, hogy egy minden eddiginél összetettebb autós szimulátoron dolgoznak, aminek a Project CARS címet adták a keresztségben. Noha rajongóikat már a kezdetektől bevonták a munkálatokba, múltjukból kifolyólag sokan még csak bizalmat sem előlegeztek az alkotóknak, de most, a megjelenés után kijelenthető, hogy a legtöbb félelmünk vagy egyáltalán nem, vagy csak részben igazolódott be, a Slightly Mad Studios munkatársai ugyanis nagyszerűt alkottak.




Mielőtt alaposabban belemélyednénk a Project CARS rejtelmeibe, felhívnánk a figyelmeteket arra, hogy egy rendkívül összetett szimulátorról beszélünk, amit egy néhány napos tesztidőszak során nem lehet maximális alapossággal kiismerni, tehát meg sem próbáljuk a végletekbe menő részletességgel bemutatni az összes lehetőséget és apró beállítást, mert kismillió van belőlük. Ehelyett inkább személyes élményeinkre és első benyomásainkra koncentrálnánk az alábbiakban, amelyek sokkal fontosabbak az objektív megítélésben, mint hogy például a mesterséges intelligencia pontosan milyen változásokat hoz egyetlen érték megváltoztatása esetén.

Kezdjük rögtön egy kis negatívummal az ismerkedést, ami a kampány összetettségére érvényes. Történetesen ugyanis a Project CARS ezen a téren rendkívül összecsapott, logikátlan hatást kelt. A játékban kis túlzással azonnal elérhető minden tartalom, nincs olyan érzése az embernek, hogy tart valahonnan valahová, mert akár az első futamát is megkezdheti a leggyorsabb rakétaautókkal, vagy akár a profi ligában - méghozzá különösebb korlátozások nélkül.

Természetesen nem árt figyelembe venni, hogy az egyszerű gokartversenyektől kezdve, a Renault Clio kupán és a Formula-versenysorozat egyes kategóriáin át, a túraautós összecsapásokig bármit kipróbálhatunk, és mindegyiket óriási feladat lett volna egy-egy mini-kampánnyá összegyúrni, de inkább várnánk még mindig a végeredményre, csak ne kellene emiatt szomorkodnunk. Álmokba ugyanis senki se ringassa magát: a Project CARS során többször is eszünkbe jut majd, hogy bizonyos részek és részletek sokkal alaposabb kidolgozást is kaphattak volna, azonban a készítők már így is annyira elcsúsztak a megjelenéssel, hogy végül inkább a gyors lezárást választották, aminek hála most bizonyos időközönként letölthető tartalmak megjelentetésével próbálják még teljesebbé tenni az élményt.

Visszatérve azonban a lehetőségekhez: bármelyik géposztályt is választjuk a sok közül, mindegyikben többféle jármű közül választhatunk. Jelenleg összesen közel 80 benzinfaló van a játékban, ami messze alulmarad egy Forzához képest, tehát elég gyakran lesz hiányérzetünk. Mindez különösképpen azért is igaz, mert nagyon sok olyan autó került a játékba, mint például a gokartok, amelyekkel élmény ugyan száguldani, de egy BMW M3, egy Mitsubishi Lancer, egy Ford Sierra vagy egy Ford Mustang volánja mögött azért sokkal inkább versenyhangulatba kerülünk, és valljuk be őszintén, a játékosok inkább ezeket a csodákat szeretik jobban hajtani, mint az amúgy pokoli tulajdonságokkal rendelkező kis matchboxokat.




A készítők nem csak rengeteg versenykategóriát állítottak fel, hanem igyekeztek azokat rengeteg tartalommal is megtölteni, ezáltal amint kiválasztjuk magunknak a megfelelő autótípust, azonnal aláírunk egy szerződést, és lassan, de annál biztosabban betáblázódik a naptárunk, amelyek során újabb és újabb versenyek, valamint helyszínek nyílnak meg előttünk. Mivel egy szimulátoros versenyjátékról van szó, különösebb játékmódokra nem kell számítanunk, a legtöbb esetben körversenyeken vehetünk részt, méghozzá több mint húszféle helyszínen, amelyek között megtalálhatjuk a legismertebb versenypályákat - jogi problémák miatt gyakran álnéven -, valamint kisebb, de annál hangulatosabb és technikásabb helyszíneket, amelyek mellett még két fiktív útszakaszra is futotta a készítőktől.

A kötelező körök után - csak stílusosan - itt az ideje rátérni a játékmenetre, amiről már a fentiek alapján kiderülhetett, hogy egy igazi hibridnek tekinthető. Ez a gyakorlatban nem jelent mást, mint hogy a Slightly Mad Studios munkatársai gondosan ügyeltek arra, hogy az árkád száguldás kedvelői ugyanúgy kedvüket leljék a versenyekben, mint azok, akik szimulátoros mélységeket keresnek. Ennek köszönhetően tényleg bárki elveszhet a milliónyi beállítás között. Aki csak a gázt akarja nyomni - kis túlzással persze -, az bekapcsol minden segítséget, és minimálisra vesz minden opciót, míg aki valószerűbb élményeket akar, az fokozatosan nehezebbre állítja a lehetőségeket.

Láttunk már ilyet nem egyszer a múltban, azonban a Project CARS kapcsán érdemes kiemelni, hogy ennyire alapos és sokrétű beállításokkal talán még soha nem találkoztunk. Egyetlen szívfájdalmunk az lehet, hogy talán pont emiatt, de a végeredmény még akkor sem nyújtja a szimuláció tekintetében azt a színvonalat, mint például a sokkal kisebb költségvetésből készült Assetto Corsa. Természetesen még ettől függetlenül is óriási élményt nyújt majd olyan autókkal száguldani - méghozzá valószerű körülmények között, versenyhelyzetben -, amelyekbe normál esetben csak beülni sem lenne lehetőségünk.

Egy szimulátornak nevezett videojáték kapcsán rendkívül fontos kritériumnak tekinthető a fizika kérdése, amivel kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy bár beállításfüggő, alapesetben akadnak hiányosságai. Noha a kocsiknak valóban van súlya, érezzük őket, és többnyire a valóságnak megfelelően is viselkednek, de még mindig tonnányi irreális helyzet van, amelyeket szimplán kinevet az, aki tapasztalt autóvezető. Egyenes terepen ugyanis a száraz fű még nem fordítja azonnal keresztbe az autót, és ha a nagy dulakodásban összeérnek a lökhárítók, azok már ötvenes tempónál is komoly sérülést szenvednek el, ellenben a játékban még csak meg sem karcolódnak.




Hogy az autók miként viselkednek, azt nagyban befolyásolja majd, hogy billentyűzettel vagy kontrollerrel játszunk-e, hiszen egy szupergyors versenyautó a klaviatúrás gázadást követően azonnal keresztbe vágja magát az úton, mert képtelenek vagyunk finoman lemintázni a gázpedál mozgását, vagyis a játék a gombnyomást értelemszerűen azonnali padlógáznak érzékeli, így meg se próbáljuk kormány és pedálsor nélkül objektíven értékelni az élményt.

Noha a versenyek általánosságban rendkívül hangulatosak, minden pálya elképesztően kidolgozott, és a versenytársak is nagyon ügyesen köröznek, akadnak azért apróbb hibák és hiányosságok, amelyek rontják az összképet. Az egyik legrosszabb például, hogy a Project CARS is képtelen volt átadni a sebesség érzetét a játékosok számára, így még mindig olyan érzetünk van, mintha egy kartondobozban ülnénk egy kormánnyal a kezünkben, miközben nem mi haladunk, hanem a pálya rohan alattunk, méghozzá közel ugyanolyan sebességgel 50-es és 200-as tempónál.

Alapvető probléma ezzel kapcsolatban, hogy amennyiben nincs az ajánlott gépigénynél lényegesen jobb konfigurációnk, ami 60 fps-t garantál, akkor a játék elképesztő mértékben elmossa a környezetet - lásd a cikkhez mellékelt képeket -, ami tovább rontja a sebességérzetet. Hasonlóan komoly probléma lehet, hogy bár a legtöbb esetben az időmérőktől kezdve részesei lehetünk a versenyeknek, gyakran inkább átugorjuk ezeket, és rögtön a mély vízbe vetjük magunkat, mert elegendő lesz csak egy kicsit lecsúszni a pályáról ahhoz, hogy a játék közölje velünk: az adott körünk nem számít bele a kvalifikációba.

Az elhangzottakon kívül rengeteg apróbb problémát is fel lehetne még róni a Project CARS számlájára - felemásan sikerült sérülések, szellemautók, helyenként nyilvánosan csaló ellenfelek -, de a Slightly Mad Studios csapata még ezeket leszámítva is nagyszerűt alkotott, noha a régóta várt forradalmat sajnos nem tudták elhozni a műfajba. Ami azonban még ennél is fontosabb: a korábbi videókkal ellentétben képtelenek voltak újgenerációs élményt varázsolni hozzá az élmény tekintetében!




Grafika: Mindez szerencsére nem igaz a grafikára, ami megfelelően erős számítógép megléte esetén szó szerint elképesztő látványt nyújt - kérdés nélkül a legszebb autós játékok között említhetjük -, de amennyiben csak az ajánlott rendszerkövetelményeket meghaladó számítógéped van, akkor nem kizárt, hogy kompromisszumokat kell kötnöd, és beérned a konzolos küllemmel, ami bár nem csúnya, a korábban bemutatott felvételektől messze elmarad. Márpedig érdemes megfelelő konfiguráción futtatni a játékot, hogy ne mosódjon el körülöttünk a táj, és ne csak az autók elképesztően valósághű kidolgozottságában gyönyörködhessünk, hanem a pályák részletességében is.

Külön kiemelendő a dinamikusan változó időjárás ábrázolása - gyakran egy futamon belül is elromolhat az idő, ami rendkívül látványos -, valamint a fényjáték megjelenítése, ami különösen akkor hatásos, ha szembesüt a Nap. Nem panaszkodunk tehát a küllemre, de azért a technikai résztől kicsit többet vártunk!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Project CARS kezelőfelülete olyannyira összecsapott, mint a játék bizonyos elemei, például a menü elsőre teljesen átláthatatlan lesz, és később is szenvedünk majd a logikátlanságától. Szerencsére a milliónyi beállítás között már könnyebben el tudunk igazodni, így aki szeretne, könnyen elveszhet a részletekben.

Az irányíthatóság már más kérdés! Mint fentebb is említettük, kormány és pedálsor, de legalább kontroller nélkül nem érdemes nekilátni az ismerkedésnek, mert annyira kifinomult a rendszer bizonyos autók esetében, hogy szükség van olyan finom mozdulatokra, amelyeket csak kormánnyal és pedálokkal érhetünk el. Az irányíthatóságot így is sokszor beárnyékolja, hogy az ideális ívek rendszeresen vagy rossz helyre vannak felfestve, vagy rosszkor kényszerítenek minket fékezésre, de amennyiben megtaláljuk a számunkra ideális beállítást - ez sokaknak akár napokig is eltarthat -, valóban olyan élményeket szerezhetünk, mintha egy igazi autó volánja mögött ülnénk.

Játszhatóság: Kezdjük a negatívumokkal: a játékban túl kevés az autó, legalábbis amennyiben a rivális szimulátorokhoz hasonlítjuk a Slightly Mad Studios alkotását, a Forza 5 több mint 200 verdájához mérten az a közel 80 vezethető jármű ugyanis semmiség, pláne úgy, ha a gokartokat is beleszámoljuk. Ezenfelül szinte csak körversenyeket találunk, holott lehettek volna olyan kihívások, mint a Ride-ban, amelyek alaposan feldobták volna a végeredmény. A tartalomra azonban nem panaszkodhatunk, a rengeteg autókategória, a sok-sok változatos pálya, valamint a játékélmény hosszú hónapok után is tartogathat majd meglepetéseket vagy új élményeket, és akkor még szóba sem hoztuk a többjátékos módot, amivel újabb szintjét ismerhetjük meg a Project CARS-nak.

Intelligencia, nehézség: A játékban valóban kismilliónyi beállítási lehetőség vár ránk, ezáltal az intelligenciát és a nehézséget nehéz objektíven megítélni - pláne úgy, hogy mindkettőt szabadon testre szabhatjuk és variálhatjuk. A kisebb problémák, a sebességérzet hiánya, a túl szigorú szabályok, vagy éppen a kicsit nyers és fapados vezetési élmény azonban gyakran képesek nehézkessé tenni a pályákon való érvényesülést. Nagy baj azért szerencsére nincs!

Hangok, zene: Az autók motorhangjai meglepően valószerűre sikerültek, azonban mintha minden mást megszüntettek volna a fejlesztők. Nincsen például közönségzaj, az autógumik alig csikorognak, az ütközések és koccanások pedig erőtlennek hatnak, holott általában igencsak nagy hangzavart tud csapni, ha a fém a fémmel érintkezik - pláne nagy sebességnél. A zenék minőségére ezt követően már nem is érdemes szót fecsérelni!

Összegzés: A Project CARS mindent összevetve egy nagyon jó versenyjáték lett, amivel az egyetlen probléma ismét az, hogy a fejlesztők az anyagi haszon miatt nem merték felvállalni a teljes szimulátoros élményt. Hiába van tengernyi beállítás, hiába módosíthatjuk autónkat a végtelenségig, egy ilyen hibridben mindig is megmaradnak az árkádos elemek ahhoz képest, ha már a kezdetektől egy vérbeli szimulátornak tervezték volna. Hangsúlyozandó, hogy sokkal rosszabbakat - sőt, szinte csak rosszabbakat - láttunk eddig ebben a műfajban, de ez még nem jelenti azt, hogy ne vártunk volna többet a Slightly Mad Studios csapatától. Aki imádja a száguldást és az autóversenyzés élményét, ezenfelül szeret a beállításokkal bíbelődni, biztosan a szívébe zárja a végeredményt, de az árkád versenyjátékok kedvelői vélhetően továbbra is megmaradnak a Need for Speednél, a kemény szimulátorok rajongói pedig többek között az Assetto Corsánál.