Tread Marks

Kiadó: Longbow Digital Arts

Minimum Követelmény: P266, 32MB RAM, OpenGl grafikus kártya, Win95/98
Hasonló játékok: Tank Racer
Kategória: Arcade verseny
Forrás: The Adrenaline Vault


A változatosság az élet sava borsa. Ez ugyan igaz lehet a mindennapokban, a szórakoztatóiparban viszont ritkán hoz jó eredményt. Számos film bukott meg azon túlontúl ambiciózus vágya miatt, hogy minél több műfajt akart egyesíteni, mivel emiatt több részre oszlott a projektre fordított kreatív energia. Ettől a termék egésze gyengült le. Ezt a digitális szórakoztatóiparról is el lehet mondani, mivel sok kevert műfajú játék bukott bele sztoikus próbálkozásába. Mindezek ellenére néhány játék felülemelkedik a kevert műfajú programok középszerűségén és egyre nagyobb figyelmet kap. A kevéssé ismert fejlesztő, a Longbow Digital Arts, Tread Marks nevű játéka pont ilyen. Összeházasítja a száguldó versenyzést és a deathmatch-t, a rideg, csikorgó hangú tankokkal.

A cselekmény és a történet szinte minden játék kulcsfontosságú eleme, bár a versenyzős és az akciójátékok kivételnek számítanak ez alól. A Tread Marks nem próbál rácáfolni erre, hiszen a komplex történet teljesen fölösleges egy olyan játékban, melynek elsődleges eleme az izgalom. Tehát a történet eléggé egyszerű. A nem túl távoli jövőben egy hordányi tank megunja az örökös háborúskodást és lelépnek, hogy saját versenyüket játszhassák, ahol igazi lövedékek szállnak a levegőben. Hogy éreztessék, hogy a történetet ők sem veszik komolyan, a Longbow a Monty Python-t idézi a „Hoody Hoo!” felkiáltással a történet leírásakor. Ez humoros kinyilatkoztatása annak, hogy a Tread Marks az állig felfegyverkezett tankok izgalmas versenyéről szól.

    
Ha ez úgy hangzott mintha a konformitás nem lenne elsődleges cél a Tread Marks számára, akkor azt a fizikája is alá fogja támasztani. Amíg az igazi tankoknak sok problémája van az elfogadható sebesség elérésével, addig a játékban akár 150 km/h-ás sebességgel is száguldozhatunk. Ez igazán emlékezetes pillanatokhoz vezethet, ugyanis a tankok több tonnányi súlyuk ellenére is hajlamosak felrepülni a levegőbe, majd visszazuhanni a porba. Időnként a hagyományos fizika jelenségeit is felfedezhetjük. A járművek megcsúsznak a porban és a jégen, az eltérő gravitáció hatással van a levegőben töltött időre, és a tehetetlenség következtében gyakran túlcsúszhatunk célunkon, ha nem lassítottunk le időben esztelen sebességünkről. Pár percnyi játék után nyilvánvalóvá válik, hogy a Tread Marks szórakoztatni akar, és nem tör egy komoly és összetett szimuláció babérjaira.

    
A Tread Marks elég furcsán ábrázolja a valóságot, úgyhogy ne lepődj meg, hogy az irányítható járművek közül néhányat sehol sem láthattál eddig. Nagyon sok tank közül választhatunk, a hihetőektől egészen a fantasztikusakig. A Dreadnought-ot és a Nemesis-t már láthattad máshol is, de például a Liquid Platypus-t egészen biztos, hogy nem. Ez úgy néz ki mintha folyékony higanyból építették volna, mivel csillog a felülete és az alváza is hullámozni látszik. Tankjaidat különböző zászlókkal díszítheted, ez persze nincs nagy hatással a játékra, de az igyekezet értékelhető.

Mivel a Tread Marks-hoz hasonló játékok szíve a játékmenet, nagyon fontosak az izgalmas játékmódok. A játékban több ilyet is találhatunk. A legfontosabb az egyjátékos Ladder Race rendszer, amiben a 99. helyről kell magad egyre feljebb küzdened. Mivel a pályák elég nagyok, a legnehezebb feladat az lesz, hogy úton tartsd a tankodat, legalábbis annyira, hogy megverd a négy ellenfeled. A riválisokat úgy lehet lelassítani, hogy lerobbantjuk őket az útról, de akárcsak te, ők is regenerálódnak és lepusztíthatatlanok. Ha lefutottad a köröket, akkor a gép kiszámolja a helyezésedet, és e szerint változtatja a nehézségi szintet. Nem feltétlenül az első hely elérése a cél, mivel a rendszert úgy alkották meg, hogy mindig a szintednek megfelelő ellenfeleket generálja.

    
A másik fő játékmód a deathmatch, vagy Battle Match, ahogy itt hívják. Itt hatalmas pályákon kutathatsz fel akár kilenc ellenfelet is, hogy elpusztítsd őket, miközben a többiek is pont ugyanezt csinálják. Akárcsak más multiplayer csatákban, az idő nagy részében a térképen megjelölt fegyverlelőhelyek között fogsz ingázni, miközben kíméletlenül levadászod az ellenséget. Itt természetesen a sérülések után nem regenerálódsz, de a megfelelő felvehető eszközökkel megjavíthatod a tankodat. A Battle Match hosszúságát az előre beállított ölések száma vagy időlimit határozza meg, azonban gyakran túlságosan el leszel foglalva, hogy ilyenekkel foglalkozz.

Egy ilyen érdekes koncepciót, mint a Tread Marks könnyen elronthat az unalmas játéktér. A Longbow nagyon változatosra tervezte a pályákat, így ügyesen kitért ezelől a hiba elől. Több mint 30 színhely van, mindegyik a maga külön vizuális stílusával és játékmenetével. Például ha a Holdon ugratsz egyet, sokkal tovább maradsz a levegőben, mint a többi pályán. Az Armageddon pályán versenyezni nagyon veszélyes vállalkozás, mivel rendszeresen hullanak az égből bombák és nukleáris rakéták, amik egyszer kétszer minden játékost eltalálnak. Ahogy az a nevéből is kikövetkeztethető, a Jumper pálya tele van kis dombokkal, ami olyan nehézzé teszi a csatát, mint amilyen nehéz síelés közben darts-ozni. Ha belegondolsz, hogy mind a 33 pályán játszhatsz deathmatch-et, plusz még a 19 külön deathmatch pályán, beláthatod, hogy elég pálya áll rendelkezésedre ahhoz, hogy jó időre lekössön a játék.

    
Bár a pályák változatossága lenyűgöző, mégis elhomályosul a rendelkezésünkre álló fegyverarzenál mellett. Amint felvettünk egy fegyvert, az azon nyomban felkerül a tankunkra egy meghatározott helyre, ami nagyban függ attól, hogy milyen tankkal versenyzünk. Vannak fegyverek, amiket az ágyúra lehet felszerelni. Ezek az ágyú irányába lőnek. Ilyen a gépfegyver, a lézer, a gránátvető, a rakéta és homoklabda ágyú. A törzsre is szerelhetünk fegyvereket, például cirkálórakétát, lángszórót és plazmaaknát, amit a tank haladási irányába lőhetünk ki. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya, így sohasem lazsálhatsz. Például a rajrakétákat értelmetlen nagy távolságokban használni, közelharcban viszont halálosak. Viszont felrobbantani egy atombombát a közvetlen közeledben a te számodra sem túl hasznos. Tehát mivel egyszerre csak egy fegyver lehet nálad, a hosszú távú fegyverek védtelenné tesznek közelharcban, a rövid távú fegyverek pedig használhatatlanok a távolban lévő ellenfelek ellen. Ez lehet, hogy irritáló azok számára, akik hozzászoktak a hagyományos deathmatch-hez, én viszont úgy gondolom, hogy minél többet játszunk a Tread Marks-szal annál magától értetődőbb lesz a rendszer.

    
Nem lehetne jellemezni a Tread Marks-ot anélkül, hogy megemlítenénk változó terepéről. A pálya, amit a verseny elején megszokhattál, garantáltan más lesz, mikor áthaladsz a célvonalon. A pusztító fegyverek nemcsak a tankodból tépnek ki darabokat, hanem a földből is. A kezdő ágyú kis gödröket alkot a talajon, míg a nukleáris bomba egy hatalmas krátert hoz létre, ami akkor lehet érdekes, ha egy éles kanyar után egy ilyenbe zuhansz bele. Más fegyverek pont ellenkező hatásúak. A homoklabda például kis hegyeket hoz létre, amik lelökhetik az ellenfelet a pályáról, vagy számunkra szolgálhatnak rámpául. A terep szélsőségesen dinamikus természete teljesen új kihívások elé állít bennünket, és frissen tartja a játékot.


Grafika:A Tread Marks gyönyörű grafikáját nem csak a bolondos környezetének ábrázolásának köszönheti, hanem kiemeli az egész élményt. Elfogadható szintű a minimum 320x200-as felbontáson, és kétségtelenül bámulatra méltó a maximum 1600x1200-on, a grafika minősége elkápráztató majdnem azonnal. A részletesség feltárása az OpenGL motoron belül keresendő, amely hatásos mértékben változtatható, hogy minden egyes koccanás és roszdafolt láthatóvá válljon a törzsön, amennyiben a játékosnak ez a vágya.

Az egyedi részek magukban is látványosak. A vízzel teli medencékben tükröződik a borongós égbolt, a füst látszik az égen, ahogy a rakéta nyomát hagyta, és a felrobbant nukleáris bomba nem csak nagy krátert csinál, de egy kaotikus radioaktív tüzet is. A sűrű köd áramlik a bombákból, ahogy egy kis hegyet alkotnak, a sérült rakéták darázsként táncolnak keresztül az égen, miközben próbálják befogni a célpontjukat… és ez a lista nagyon hosszú lehetne. Ugyanennyit el lehetne mondani magukról a pályákról, ahogy a vöröses pokol világa majdnem átszűrődik és az erdős pályák látszólag lélegző ártatlanságok, ámbár rövid életűek lehetnek. A fegyverek, minden halálosságukkal együtt soha nem mulasztanak el emlékeztetni arról, hogy a Tread Marks-nak pofátlan hozzáállása van a valósághűséghez. Például a nukleáris bombáknak „Ez a vége” felirat van az egyik végén, míg egy mosolygó arc a tetején. Ámbár az égboltok nem vonzóak, a játékos eléggé el van foglalva a rakétákkal és az ellenőrző pontok elérésével, hogy ezt észrevegye. Mindent egybevetve, a Longbow egy nagyon attraktív játékot alkotott.

Kezelőfelület:Ahogy már korábban esett róla szó, a kidolgozás beállítási lehetőségei a Tread Marks-ben meglehetősen nagyszerűek. Majdnem minden opciót lehetőség van megváltoztatni, a porral borított tanktól kezdve a textúrák mélységéig, a földben nyomot hagyó mintázat látszatáig. Kiváló dolog, hogy egy játék ilyen bőséges opcióállítással rendelkezik mind a játék előtt, mind közben. A játék bármikor megállítható, hogy teljesen átalakítsuk az irányítást, mint ahogy a hang és zene opciókat is. A kijelző elrendezése olyan egyszerű, hogy a kezdeti benyomás az is lehet, hogy a Tread Marks túl egyszerű. A sebesség, a fegyver, a lőszer és az egészségi állapot jelenik meg egy viszonylag apró területen, így elkerüli a képernyő akadályozását. A játékos helyezése a versenyen belül is látható, ámbár a teljes lista is megtekinthető a Tab billentyű gyors megnyomásával.

Bizonyosan érdekes a kamerák nézőpontja. Egy játék, amelyben a játékosnak tudatában kell lennie az összes lehetséges nézőpontnak, noha ezzel egy időben célozni kell a forgatható páncéltoronnyal és csattogni kell tovább a következő helyszínre, mindez nagyon rugalmas kamerarendszert igényel. A Tread Marks-ben ez két eltérő stílusként lett megoldva, melyet szó szerint „Unalmas”-nak és „Funky”-nak hívnak, mely valójában egy toronynézetet és egy szokásos képet takar. Az Unalmas kameranézet egy állandó, mozdíthatatlan nézet, amely szigorúan egy ponton marad a tank mögött. A Funky nézet jóval dinamikusabb, kicsinyít, amikor gyorsít a tank, és visszanagyít, amikor lassul. Plusz a Funky nézet mozgatható le és fel az egérrel, amely óriási segítség lehet, amikor a tank egy sziklára kapaszkodik fel, vagy jön ki egy kráterből. Valamely valós eredmény elérése érdekében mind a négy kamera stílus közötti váltásban mesternek kell lenni, miközben vezet és lő a játékos. Miközben a perspektíva változik egy gördülékeny és kényszerű helyzetben, nehéz lehet úgy beállítani a nézetet, hogy ne találja el egy rakéta sem a tankot, mialatt azon dolgozik, hogy kijusson egy kráterből. Ehhez hozzá lehet szokni egy idő után, de eleinte igencsak fejfájást okozhat.

Játékmenet:Ha egy termék reményvesztett bármely valós tartalom szempontjából, a játékmenetnek jobban kell csillognia, mint az északi csillagnak, ha szeretne sikeres lenni. Szerencsére a Tread Marks meglepően jól játszható. Egyesek elvárása egy kicsit kevés lehet egy tankverseny játékkal szemben, de ez a játék nem csak hogy találkozik az elvárásaival, hanem félre is üti őket. A kamera kivételével roppant egyszerű elindulni és lőni. De nehogy becsapjon az egyszerű irányítás, míg egyszerű megtanulni, a vezetési technikák bonyolultsága, majd ennek hozzáegyeztetése a különféle tereptípusokhoz számtalan órát fog igénybe venni a mesterré váláshoz. Mint bármely más játékban a multiplayer meccsek sokkal jobban szórakoztatóak, mint az MI irányította tankokat levadászni. Sajnos, köszönhetően a Tread Marks háttérben tartózkodása miatt a dedikált szerverekből kevés van, csak pár emberi ellenféllel tudunk megküzdeni. Amikor viszont találunk ellenfelet, az akció lázongó lesz mind a verseny, mind a deathmatch módban. Bár a ping idő szerverről szerverre változik, nagyon csekély vagy semmi lassulás nem vehető észre, még 850-es pingnél sem. Egy világban, amelyben sokak értik a különbséget a játék játszása és képeinek nézegetése között, ez főbb csoda is lehet.

Hangefektek: A Tread Marks hanghatásai nemhogy csak A3D-n, DirectSound-on és Wave Out-on keresztül szólhatnak, hanem rendkívül jól eltaláltak is. A cirkáló rakéta rosszat sejtető szisszenése és a nukleáris bombák rohanása keresztül az égbolton a félelem előjelei lehetnek, és a levegő gyakran sűrű robbanásoktól és fegyverropogástól. A hangok tökéletesen érzékeltetnek, a beszédhang tónusa a vészjósló és a nevetséges határán mozog, ami teljesen visszaadja a Tread Marks egészének érzését.

A legkisebb hang is, mint a tank motorjának ismerős zötyögése olyan sok figyelemmel lett elkészítve, hogy legtöbbször érezni lehet az olajfüst illatát a számítógép képernyőjén keresztül.

Zene:Míg a zene alapvető fontosságú abban, hogy támogassa egy adott termék atmoszféráját, a Tread Marks-ban található zenék levonnak az értékéből. A játékos egy tankcsatára és más tesztoszteron-emelő játékra gondolva teljesen arra számíthat, hogy kemény rock és ipari zenék elemei fognak szerepelni, amelyek jelen is vannak. Sajnos, pár különösen alkalmatlan könnyű rock szám az útban áll, amely kicsit csörgésnek hat a szüntelen lábdob és hangos basszus után.

Intelligencia és Nehézség:Amint az MI ellenfelek utat törnek maguknak a versenyben, lövik a játékost és egymást, néha valahol emberinek tűnnek. Hibáznak, stratégiát alakítanak ki, és az egész kiállásuk erre utal. Ez a látszat elég gyakran ingadozik, néhány tank kipakolja a lőszerét maga elé minden látszólagos ok nélkül, bár ennek előfordulása elég ritka. Belevéve ebbe a Ladder Race rendszert, a játékosok fokozatonként tudják állítani a Tread Marks-ot a saját tudási szintjükhöz. Ez a félig felfedési módszer nem teljesen kritikus, mivel az MI tudásszintje átalakulhat a verseny előtt. Az MI olyan kihívó vagy olyan egyszerű tud lenni, amilyet a játékos csak kíván, egyszerű győzelemmel az alacsony fokozatnál, és állandó vereséggel a nehezebbeken. Csak a legjobbak lesznek képesek arra, hogy legyőzzék a számítógépet a legmagasabb fokozaton, és ezzel tulajdonképpen a Tread Marks minden típusú játékost képes megfogni.

Összegzés:A Tread Marks látszólagos egyszerű felszíne alatt a játék meglepően komplikált és egyedi akciót kínál, ahogy emeli a játékos megbecsülését minden új meccs alkalmával. Egyszerűen mélyebb, újrajátszhatóbb és mókásabb azoknál a túlreklámozott játékoknál, amivel ma a boltokban találkozhatunk. Kizárólag a Longbow honlapjáról elérhető, ami kétségtelenül igazolja az alacsony profilját, amely szégyen, ha figyelembe vesszük, hogy kevésbé érdemes társai figyelnek az eladási statisztikák tetején. Míg a tankharc, verseny és deathmatch keverékének elképzelése félszegnek tűnhet, a Longbow ezt a feladatot eredetien és kítűnően elvégezte, így mind a három műfaj kedvelői nagyon hosszú időn keresztül el fognak tudni szórakozni vele.