Toukiden Kiwami

Kiadó: Tecmo Koei
Fejlesztő: Omega Force
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i7 870 2,8 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 3850 grafikus kártya, 2 GB RAM, 21 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7 2600 3,4 GHz-es vagy AMD Phenom 9500 Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 275 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 21 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Monster Hunter-sorozat, Dynasty Warriors-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció

Újabb japán gyöngyszemet köszönthetnek saját platformjukon a PC-s játékosok, ami biztosan nem hódít majd meg tömegeket, de az igazi különlegességek kedvelői garantáltan odáig lesznek érte. Toukiden Kiwami játéktesztünk következik!

Volt idő, amikor a PC-s játékosok csak sóvárogva nézték konzolos társaikat, akik nagyszerűbbnél nagyszerűbb, egyenesen Japánból importált alkotásokkal múlathatták idejüket, hiszen a keletről érkező termékeknek mindig is volt egy olyan sajátos bájuk és különleges egyéniségük, aminek köszönhetően üdeséget hoztak még a játékipar kínkeserves időszakaiban is. Noha főként a Nintendo és a PlayStation platformjain továbbra is jobb a helyzet, de főként az újgeneráció megjelenésének köszönhetően egyre több japán fejlesztőcsapat ismeri fel a számítógépekben rejlő potenciált, így csak az elmúlt hónapokban tonnaszámra érkeztek olyan videojátékok a platformra, amelyekről korábban nem is mertünk álmodozni.




A legutóbbi Dragon Ball mellett kiemelhető például a nagyszerű Final Fantasy-sorozat, de a Ys-játékok egy jelentős része szintén ide sorolható. Ezt a képzeletbeli sort pedig most egy újabb taggal bővíthetjük, történt ugyanis, hogy főként a Dynasty Warriors-franchise által nevet szerzett Omega Force egyik videojátéka, avagy az eredetileg PSP-re, valamint PS Vitára megálmodott Toukiden Kiwami - eredetileg Toukiden: The Age of Demons - PC-re is ellátogatott, de előtte természetesen azért tett még egy kis kitérőt a Sony újgenerációs masináján. Noha már most biztosak vagyunk abban, hogy a játék nem robbant majd bankot, és nem is nyűgöz le minden egyes rajongót, de a különlegességek kedvelőinek érdemes adniuk neki egy esélyt, mert - bár ízlés kérdése - egy igazi rejtett gyöngyszemre bukkanhatnak.

A Toukiden Kiwami története egyszerű, mint a százas szög. Adott egy különleges fantáziavilág, amelyet erőteljesen a japán történelemre, kultúrára és mondákra építettek fel az alkotók, de kiszínezték egy rejtélyes démoni dimenzióval is, ahonnan folyamatosan veszélyesebbnél veszélyesebb szörnyetegek érkeznek, és félelemben tartják az emberiséget. Az egyensúlyt néhány démonvadászatra kiképzett harcos igyekszik fenntartani, akik egyre nehezebben veszik fel a kesztyűt a gyakran toronyházméretű rémségekkel szemben. Mi sem természetesebb ezután, mint hogy mi is egy ilyen vadászt testesítünk meg, aki kezdő harcosként próbálja meg elsajátítani a démonok elleni küzdelem alapjait. Ebből következik, hogy a játékban kis túlzással minden a harcról szól majd, azonban óriási probléma, hogy mindezt az alkotók meglepően nagy korlátok közé szorították.




A Toukiden Kiwami ugyanis nem egy lineáris pályaszerkesztésű videojáték, de nagyon messze áll nyitott világú társaitól is, hiszen bár adott egy kisebb falucska, ahol szabadon barangolhatunk, azonban négy falusi - akik napok múltán is ugyanott állnak és beszélgetnek -, valamint három kereskedő kivételével semmit és senkit sem találhatunk ott saját kis lakásunk kivételével. Privát zónánkat egyébiránt elég gyakran fel kell majd keresnünk, hiszen kis háziállatunk mellett itt tudjuk majd menteni a játékot, de innen érhetjük el fegyvereinket és felszereléseinket is, amelyeket folyamatosan fejleszthetünk, de a megfelelő kalmártól újabbakat is könnyedén beszerezhetünk magunknak.

A fejlődés kapcsán érdemes kiemelni, hogy meglepően egyszerűre és sajátosra sikerült, hiszen bár hősünk esetében - akit a kampány kezdetekor szabadon testre szabhatunk - nincs túl sok beleszólásunk a dolgok menetébe, felszereléseinket, de főként fegyvereinket azonban többféleképpen tehetjük erősebbé és szívósabbá. Példának okáért a csaták alatt gyűjthető Mitama lelkekkel speciális képességeket hívhatunk elő belőlük, a megfelelő alapanyagokkal pedig a kovácsénál sokkal jobbá varázsolhatjuk őket. Érdekesség, hogy bár a kampány indításakor mi választhatjuk meg, hogy milyen fegyverrel kívánjuk belevetni magunkat az összecsapásokba, azonban saját otthonunkban később bármit kipróbálhatunk, így kétkezes kardokkal, lőfegyverekkel, de akár még íjakkal is nekivághatunk a démonvadászatnak.




A Toukiden Kiwami középpontjában - amint már fentebb is említettük - a harcok állnak, amelyekhez egyedül, de akár mások oldalán is csatlakozhatunk majd, ha éppen a partnerkereső nem teszi próbára a türelmünket. Amennyiben egyedül vetjük bele magunkat a zónákból álló csatatér felfedezésébe, általában akkor is kapunk magunk mellé - gép által irányított - társakat, akik még ebben az esetben is nagyon hasznos segítséget nyújtanak számunkra. A mesterséges intelligencia ugyanis meglepően jól működik, de azért gyakran feltűnően csal is, így nagyon sokszor társaink például addig nem tudják sebezni a szörnyeket, amíg mi be nem segítünk, de ha már ott vagyunk, az ellenfél életereje sokkal hamarabb lecsökken, mint ha egyedül próbálkoznánk.

A harcrendszer maga egyébiránt egyáltalán nem taktikus - a nagyobb szörnyek esetében is csak kis mértékben fontos a stratégia -, ezáltal lényegében egy eléggé kidolgozatlan hack and slash akciójátékot élhetünk át minden ütközetben, ami az első egy-két órában talán izgalmas lesz, azonban később nagyon unalmassá válik. Hősünk ugyanis nem rendelkezik különösebb kombókkal, nem tudja tucatszám elsajátítani az újabb mozdulatokat, tehát még a sokadik szinten is csak ugyanaz az üsd-vágd, nem apád élmény vár ránk, mint a kezdetekkor.

Ez a játék egyik legnagyobb negatívuma is, hiszen a történet összességében nagyon gyenge, a fejlődési rendszer sem ad túl nagy motiváló erőt, és a fentiek alapján a játékmenet is gyengécske teljesítményt nyújt, hiszen már a harmadik-negyedik meccs környékén megunjuk nem csak a mellékes teendőket, hanem a főküldetéseket is. Egy kis változatosságot egyedül a pályák jelentenek - egy darabig -, valamint az újabb szörnyek, akik között a japán hagyományokhoz hűen igazán őrült teremtéseket is találhatunk. Kiemelendők ugyanakkor a termetes főellenfelek, amelyek esetében már számít például, hogy melyik testrészüket támadjuk, egyszóval van egy kis taktikus éle ezeknek a harcoknak, de sajnos még ez sem tudja megmenteni a játékot attól, hogy 3-4 óra alatt ne fulladjon teljesen az önismétlés tengerébe.




Grafika: A Toukiden Kiwami kapcsán nem árt tudni, hogy eredetileg hordozható konzolokon kezdte életét, ebből kifolyólag az arra megálmodott alapanyagot próbálták meg újradolgozni és megszépíteni a fejlesztők, amikor elkészült az első újgenerációs változat PS4-re. A PC-s verzió teljes egészében arra épül, de sajnálatos módon nagyon érezni, hogy miből lett a cserebogár. A túlzott linearitás, a láthatatlan akadályok, az egymásba lógó karakterek, a hiányos animációk, a felemás effektek mind-mind az előző generáció érzetét keltik, egyszóval a játék egyáltalán nem szép, sőt átlagon aluli lett, méghozzá a kellemes hangulat és összkép ellenére is. Probléma, hogy bár túl nagy gépigénye nincs, ellenben a küldetések után néhány másodpercig, valamint gyakran csaták alatt is játszhatatlanul alacsonyra csökken a képfrissítés értéke, ami vélhetően az optimalizálatlanságra utal.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A játék kezelőfelülete ugyan pofonegyszerű lett - pedig ez a japán címekre nem mindig igaz -, az irányítás viszont hagy maga után kívánnivalót. Kezdjük ott, hogy a végeredmény nem támogatja az egeret, így csak billentyűzettel tudjuk irányítani még a kamerát is, ami olyannyira átláthatatlanná teszi a legkisebb összecsapásokat is, hogy azt már meg sem merjük említeni, hogy milyen, amikor egyszerre tucatnyi ellenfél tűnik fel a monitoron. Még nagyobb baj, hogy a fejlesztők valamiért megfeledkeztek a legtöbb kontroller támogatásáról is, így például az Xbox 360-as irányítót nem ismeri fel a játék, ellenben a 990 forintos kínai bóvlit igen. Hozzátennénk: még ezzel is sokkal élvezetesebb a játék, mint billentyűzettel, amivel konkrétan irányíthatatlan az egész.

Játszhatóság: A Toukiden Kiwami kampányából akár 20-30 órát is kihozhatunk, így a szavatosságra nem lehet panasz, pláne annak fényében, hogy minden egyes démonvadászatot más játékosok oldalán is átélhetünk - már amennyiben találunk valakit magunk mellé. Mindezt azonban beárnyékolja kicsit, hogy a harmatgyenge tartalom miatt vélhetően nem sokan jutnak majd el a történet végére, mert az első néhány forduló után unalomba fullad az egész.

Intelligencia, nehézség: A játék összességében nem tekinthető nehéznek, ha kontrollerrel csatlakozunk az összecsapásokhoz, de billentyűzettel bizonyára vért izzadunk majd a csatatereken. Az ellenfelek legyőzése nem okoz különösebb kihívást, egyedül a nagyobb démonok esetében lesz szükségünk arra, hogy az agytekervényeinket is megmozgassuk, és megtaláljuk az adott szörnyeteg gyengéit. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája egyébiránt egyszerű, mint a faék, ezáltal a lehető legagresszívabb formában, csoportosan támadnak ránk, és ez a harcmodor jellemző a velünk tartó, gép által irányított csapattársakra is.

Hangok, zene: A japán szinkronok miatt a játéknak van egy alapvetően sajátos hangulata, ami növeli a beleélési faktort, de a leginkább Hideki Sakamoto nagyszerű dallamai miatt kap ebből a szempontból elismerést a végeredmény, a mester ugyanis újfent nagyszerűt alkotott a folkos japán zenékkel.

Összegzés: A Toukiden Kiwami sokak szemében talán nem több, mint egy átlagon aluli japán próbálkozás, de a keleti kultúra, valamint az ottani videojátékok kedvelőinek minden tekintetben egy igazi gyöngyszem lehet. A valóságtól azért persze nem szabad elrugaszkodni, az Omega Force játéka objektíven szemlélve sem emelkedik ki az átlagból, ellenben így is nagyon kellemes kikapcsolódást nyújthat a szörnyvadász akciójátékok szerelmeseinek. Ha valami különlegességre vágysz a messzi keletről, ne is keress tovább, PC-n ugyanis ritkaságszámba megy az ilyesmi!