Traverser

Kiadó: Adult Swim Games
Fejlesztő: Gatling Goat Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium 4 3 GHz-es vagy AMD Athlon 64 3000+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon 3870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E7400 2,8 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5600+ processzor, Nvidia GeForce GT 640 vagy ATI Radeon HD 4870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: A Story About My Uncle, Portal-sorozat
Kategória: ügyességi akció-kaland

Időről időre felbukkan egy-egy olyan független fejlesztésű videojáték, amelyről korábban talán semmit sem hallottunk, de megjelenésekor mégis olyan élményekkel gazdagít minket, amelyek kis túlzással egy életre szólnak. A Traverser éppen ebbe a kategóriába sorolható. Játéktesztünk következik!

Noha néhány évvel ezelőtt még csak azt sem tudtuk, hogy mik azok a független fejlesztésű, vagy divatosabb nevükön indie játékok, az utóbbi időben azonban gombamód szaporodtak azok a csapatok, amelyek kiadó nélkül próbálnak szerencsét. Az ilyen kezdeményezések azért rendkívül szimpatikusak, mert az alkotók maximális szabadság mellett élhetik ki kreativitásukat és alkotás iránti vágyukat, ebből kifolyólag olyan ötletes és különleges videojátékok születhetnek, amelyekbe a magas kockázatból kifolyólag egy kiadó talán soha nem ölt volna komolyabb pénzeket.

Ha az indie színtér nem fejlődik ki, talán soha nem születhettek volna meg olyan nagyszerű videojátékok, mint például a Braid, a Limbo, a Hotline Miami vagy éppen a Never Alone. Szerencsére azonban ma már egyre több, hovatovább egyre nagyszerűbb független készítésű videojátéknak örülhetünk - havonta többtucatnyi említésre méltó mű jelenik meg a piacon -, így néha ráakadhatunk olyan igazi gyöngyszemekre is, mint a Traverser, amelyről korábban nem sokat hallhattunk, az alaposabb megismerkedés után azonban kijelenthetjük, hogy sokkal szegényebbek lettünk volna az általa közvetített élmények nélkül.




Amit a különösebb múlt nélküli Gatling Goat Studios csapatának első próbálkozásáról megállapíthatunk, az nem más, mint hogy a maroknyi csapat elképesztő mértékű munkát, kreativitást és időt fektetett abba, hogy első alkotásuk ilyen formában megvalósulhasson, hiszen nem csak a tartalom, hanem a megvalósítás terén is a komolyabb költségvetésből készített alkotásokkal vetekszik. Mi sem bizonyítja ezt jobban más, mint hogy a grafikai megvalósítása mellett már a története is felvonultat néhány egyediséget, de legalábbis elegendő alapanyagot ahhoz, hogy az elegendő legyen egy kiváló és egyben fordulatos sztori megvalósításához.

A cselekmény szerint a Nap örökre elsötétült, az emberiségnek pedig a túlélés érdekében a föld alá kellett menekülnie. Csak maroknyian maradtak életben, és fajunk utolsó mentsvárát Brimstone városa jelenti, amelyet a Raven Corporation nevű szervezet irányít. Ők biztosítják a városlakók védelmét, a számukra szükséges levegőt, valamint az alsó- és felsőváros közötti szakadék fenntartását. Főhősünk Valerie Bennett, egy fiatal lány, aki Traversernek, egy újfajta békefenntartónak készülődik az általa rendkívüli módon gyűlölt Raven Corporation megbízásából. Miután édesapját aljas módon elrabolják, a saját bőrén is megtapasztalja a diktatúra elnyomó uralmát, és elhatározza, hogy felfedi a hatalom legféltettebb titkait, és tönkreteszi a vállalatot, hogy Brimstone egy olyan város lehessen, amelyben az embereknek nem kell félelemben élniük.




A Traverser összességében egy döntött felsőnézetes akció-kaland, amelyben Valerie oldalán szabadon körbejárhatjuk a földalatti várost, beszélgethetünk az emberekkel, megismerhetjük apró-cseprő gondjaikat, mindeközben pedig folyamatosan törtethetünk előre célunk érdekében, amelyhez rengeteg fejtörőn és akción át vezet az út. A játékmenet elsőre talán átlagosnak tűnhet, azonban hősünk a kiképzése során - ezt betanításként élhetjük meg a kampányban - hozzájut egy olyan speciális kesztyűhöz, amivel lehetősége lesz óriási tárgyak emelgetésére, forgatására és mozgatására.

Kis túlzással ebből fakad a játék minden különlegessége, hiszen bármerre is vigyen minket az út célunk elérésének érdekében - főként a város utcáin, a kisebb épületekben és a csatornarendszerekben kalandozunk majd -, mindenhol használnunk kell ezt a speciális kiegészítőt. Feladataink egészen sokszínűek lesznek, ezáltal a legtöbb esetben különféle tárgyakat kell hurcolnunk ide-oda, hogy lépcsőket építhessünk, csővezetékeket köthessünk össze, falakat rombolhassunk le, vagy éppen kiüssünk egy ránk támadó ellenfelet. A kesztyű természetesen nem csak nagyobb objektumok mozgatására szolgál majd, hanem lényegében bármit a magasba emelhetünk vele, így lesz olyan feladatunk, amikor házat kell festenünk, vagy éppen dinamitot dobálnunk egy akadály elhárításának érdekében.




Összességében kijelenthető, hogy a készítők rendkívül változatos és kreatív feladatokat tudtak megalkotni a Gravity Glove mellé, legyen szó akár a kisebb fejtörők megoldásáról, akár a gyakran toronyháznyi méretekkel rendelkező főellenfelek legyűréséről, az élmény soha nem csap át önismétlésbe vagy unalomba. Ehhez hozzásegít természetesen az, hogy utunk során nemcsak a speciális kesztyűhöz kapcsolódó feladatok várnak ránk, hanem többek között például ügyességi fejtörők is, de gyakran kell majd az ugrabugrálás mellett lopakodási képességeinket is kamatoztatni.

A játék a különleges körítést leszámítva túl sok újdonsággal más hasonszőrű címekhez mérten nem szolgál, ellenben így is az első pillanatoktól az utolsókig kellemes élményekkel kecsegtet, amit elősegítenek a tartalmas párbeszédek is, hiszen ezek által szerepjátékokkal vetekedő alapossággal ismerkedhetünk meg ennek a poszt-apokaliptikus világnak a sajátosságaival és problémáival. Tény és való, hogy a Traversernek talán szüksége lett volna még némi ötletre és pár plusz dologra ahhoz, hogy a legjobbak közé emelkedhessen, de így is képes lesz örök élményként beleégni az emlékezetébe azoknak, akik nyitottak a különlegességre és az újdonságra, ezenfelül pedig nem riadnak vissza az alacsony költségvetésű alkotásoktól - amit egyébként itt nem is igazán érzékelünk majd.




Grafika: A Traverser a grafika tekintetében egy igazi különlegességnek tekinthető. Nyilvánvalóan nem említhető egy lapon a nagy tripla-A kategóriás videojátékokkal, ellenben a kézzel rajzolt objektumok és hátterek, valamint a különleges világ megvalósítása olyannyira hangulatosra sikeredett, hogy bárkit képes azonnal levenni a lábáról. Mivel a készítők célja nem a maximális realizmus volt, ezért ezt az egyedi küllemet egy többéves konfiguráció is kényelmesen tudja kezelni, így a megfelelő számítógép hiánya bizonyára senkit sem akadályoz majd a kipróbálásban.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület nagy általánosságban letisztult és könnyed, ugyanez viszont az irányításról már nem mondható el. Az ügyességi játékok egyik sarkalatos pontja szokott lenni mindez, hiszen egy jó irányítással a fellegekig lehet emelni a jó ötleteket, de ha problémák akadnak, azzal könnyedén el lehet venni a rajongók kedvét. A Traverser ebben a tekintetben valahol a kés élén táncol, hiszen bár hősünk terelgetése nem okoz problémát, ellenben a fix kameranézet rengeteg kellemetlenséget okoz az egyes fejtörők megoldásakor. Képernyőbe lógó objektumok, rossz látási szögek, vagy teljes egészében átláthatatlan helyzetek nehezíthetik dolgunkat, amelyek nem ritkán már a teljesíthetőséget is negatívan befolyásolják.

Játszhatóság: Noha egy The Witcher 3-hoz értelemszerűen nem lehetne hasonlítani a Traverser tartalmát, de a független fejlesztésű címekhez mérten az általa szolgáltatott 8-10 órányi játékidő egészen kellemesnek mondható. Pláne úgy, hogy a történet is mindvégig izgalmas marad, és bár az újrajátszhatósági faktor nem túl magas, a kellemes élmények miatt biztosan sokan döntenek majd a későbbiekben is a kampány ismételt betöltése mellett.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia a Traverser esetében túl sok vizet nem zavar - a maroknyi ellenfél rendeltetésének megfelelően teszi a dolgát -, ellenben a nehézséggel akadnak problémák. Mindezt elsődlegesen a bajos irányításnak és kamerakezelésnek köszönheti a játék, hiszen gyakran szinte képtelenség lesz a megfelelő állásba forgatni az egyes objektumokat, illetve arra a helyre tenni őket, ahová mi szeretnénk.

Hangok, zene: A zenék tekintetében a játék nem igazán rendelkezik túl sok emlékezetes pillanattal, ellenben kis költségvetésű projekt ellenére a szinkronok meglepően jól sikerültek, sőt igazi élettel töltik meg a végeredményt, hiszen még a legutolsó mellékszereplő is megfelelő hangsúlyozással és hozzá illő hangon szól hozzánk.

Összegzés: A Traverser minden túlzás nélkül az indie színtér egyik legújabb gyöngyszeme, ami egy kis szerencsével tömegeket is meghódíthat magának, hiszen nagyszerű története, a hozzá felhúzott körítés, valamint az összességében kellemesen megerőltető játékélmény azokat az időket idézi fel előttünk, amikor az efféle alkotások még nem csak az interaktív szórakoztatásról szóltak, hanem a kihívásról is. Amennyiben a nyári uborkaszezonban egy kis laza kikapcsolódást keresel, valami igazi különlegességet, akkor a Gatling Goat Studios legújabb alkotását garantáltan te is azonnal megszereted majd.