Victor Vran

Kiadó: Haemimont Games
Fejlesztő: Haemimont Games
Honlap

Rendszerkövetelmények (a fejlesztők által megadva):
Minimum: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4800+ processzor, Nvidia GeForce GT 530 vagy ATI Radeon HD 5550 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q8300 2,5 GHz-es vagy AMD APU A6-3620 Quad Core processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 8 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Incredible Adventures of Van Helsing, Diablo III
Kategória: akció-RPG

A Diablo III és a The Incredible Adventures of Van Helsing-trilógia sikere után a Tropico-sorozat fejlesztői is úgy határoztak, hogy elkészítik saját akció-szerepjátékukat, amihez nagyon sok ötletet az említett pályatársaktól vettek kölcsön.

Noha a Haemimont Games csapata már 1997 óta aktív résztvevője a játékiparnak, összességében mindig is csendben meghúzódtak a háttérben, és a Tropico-sorozatot leszámítva - amelyben egy banánköztársaság diktátorát irányíthatjuk - szinte mindig mások árnyékában jártak, és próbálták meglovagolni az éppen aktuális trendeket. Kis túlzással, de pontosan ez történt aktuális alkotásuk, a Victor Vran kapcsán, amiről már a bejelentés pillanatában is csak úgy sugárzott, hogy a készítők a Diablo III sikereiből szeretnének profitálni, miközben játékuk alapötletét a hazai Neocore Games által megalkotott The Incredible Adventures of Van Helsingből vették kölcsön, habár a bulgároknak egyáltalán nem sikerült olyan egyedit alkotniuk, mint honfitársainknak. Ez a kijelentés szerencsére főként csak a történetre és a körítésre igaz, hiszen a játékmenet tekintetében a Victor Vran azért okozott néhány kellemes meglepetést. Lássuk, hogy pontosan miről is van szó!




A sztori szerint a játék főhőse egy közönséges, ám szakmájában igencsak híres és keresett démonvadász, akinek egyébként az a Doug Cockle adta a hangját, aki Ríviai Geraltot is életre keltette korábban. Victort azért hívják Zagoravia városába, hogy megszabadítsa az egykoron virágzó települést a szörnyűséges teremtményektől, amelyek teljesen ellehetetlenítették a lakók életét. A cselekmény túl sok meglepetést vagy drámai fordulatot nem tartogat, ellenben szinte folyamatosan újabb és újabb helyszínekkel, valamint ellenségtípusokkal kecsegtet számunkra a kampány során.

A kezdeti csontvázharcosok és pókok után később már-már megnevezhetetlen csúfságokat is utunkba sodor, hogy ezen a téren se nevezhessük maximális lopásnak vagy unalmasnak a végeredményt. Azt azonban mégis fontos kiemelni, hogy a lefestett fantáziavilág a minőség és az egyediség tekintetében meg sem közelíti a fentebb már említett stílustársakat, sőt mi több, a komoly kezdés után megpróbál egyre humorosabbá válni a kampány, ami egy idő után kezd átmenni önmaga iróniájába. Ez Van Helsing kalandjainak az ízletes poénok miatt ugyan nagyon jól állt, de a Victor Vran esetében inkább erőltetettnek tűnik.




A sztori tehát több mint felejthető, azonban a Haemimont Games munkatársai gondoskodtak arról, hogy legalább a játékmenetben találjunk magunknak olyan momentumokat, amelyekre egyediségük miatt szívesen emlékezünk vissza a későbbiekben is. Az első ilyen hősünk mozgása, illetve a hozzá kapcsolódó irányítási rendszer. A műfaj legtöbb képviselőjében ugyanis a főszereplőt kattintásokkal terelgetjük, és nem kell olyan dolgokkal törődnünk, mint például az ugrás, vagy a támadások elöli kitérés. A Victor Vran azonban új utakat nyitott meg ezen a téren, így lényegében egy döntött felsőnézetes akciójátékot varázsoltak belőle a fejlesztők, amelyben Victort billentyűzettel irányíthatjuk - van egérre optimalizált alternatíva is, de az meglepően életképtelen -, aminek köszönhetően lehetőségünk lesz átugrani például az akadályokon, vagy elszökkenni egy támadás elől és így tovább.

Noha mindez önmagában példaértékű kezdeményezés, sajnos rengeteg problémát is magával hozott. Az egyik rögtön, hogy az irányítás helyenként elképesztően nehéz lesz, hiszen vagy nem látjuk, hogy hová is kellene ugranunk, egyáltalán mit kellene tennünk az adott pillanatban, vagy egyszerűen képtelenek leszünk olyan formában megvalósítani a mutatványt, ahogyan azt elképzeltük. Kis könnyítés, hogy legalább a kameranézetet szabadon forgathatjuk és állíthatjuk, így mindig a legjobb szögből tekinthetünk rá az adott helyzetre, de gyakran ez sem lesz elegendő ahhoz, hogy felismerjük a problematikát és azonnal megoldást találjunk rá.




A Victor Vran ezenfelül a játékmenet alapjait tekintve is rengeteg meglepetést okoz! Példának okáért főhősünket nem tudjuk kasztokba sorolni, így bármilyen fegyvert használatba vehet a kampány teljesítése során. Kardok, kaszák, hatalmas pörölyök, de még a Van Helsing hatására lőfegyverek is várnak ránk, és érdekesség, hogy mindegyik sajátos képességekkel, gyakran a teljes élményt befolyásoló hatással is rendelkezik majd, amivel a fejlesztők a kasztok hiányát próbálták meg ellensúlyozni egy kicsit. Érdekesség, hogy a fegyvereken, a szokványos varázsitalokon, a pénzen és néhány egyéb felszerelésen túl szinte alig lesz loot a játékban, így biztosan sokaknak hiányzik majd, hogy saját páncél-szetteket állítsanak össze a főhős számára, akit néhányszor átöltöztethetünk majd, de különösebb beleszólásunk a kinézetébe nem lesz.

Mindezen túl az alkotók igazán különleges elképzelést valósítottak meg a játék fejlődési rendszerében is. Noha a szintlépés, avagy az alapok megmaradtak, közvetlen módon nem erősíthetjük hősünket, sőt mi több, újabb képességeket sem sajátíthatunk el vele - ez azért hiányzott -, hanem a minden fegyverhez elérhető két speciális támadást, valamint a brutális démoni erőket tudjuk fejleszteni általa. Noha mindez talán leírva felületesnek tűnik, azonban a gyakorlatban egyáltalán nem az, hiszen a játék nem igényli egyszerre több tucatnyi képesség alkalmazásának elsajátítását, hanem mi dönthetjük el, hogy az adott fegyver kiválasztásával pontosan milyen támadásokat is akarunk alkalmazni a harcok alatt.

A szintlépéseket még a sorskártyák színesítik, amelyek brutálisan megnövelhetik életerőnket, kritikus támadásra való hajlamunkat vagy más tulajdonságokat. A Victor Vran tehát rengeteg különlegességgel örvendezteti meg az akció-szerepjátékok rajongóit, amelyek bár nem minden esetben működnek makulátlanul a bevett sémákhoz mérten, ellenben így is kalapot emelhetünk a Haemimont Games fejlesztői előtt, hogy legalább megpróbáltak önálló ötleteket is alkalmazni a nyilvánvaló lopkodások mellett.




Grafika: Noha a játék egyáltalán nem tekinthető csúnyának, összességében a magyar riválishoz képest akad lemaradása, illetve fantáziavilága is kissé jellemtelennek és arctalannak tűnik. Bár a készítők láthatóan művészi megvalósítást akartak, az átvezetők mégsem lettek túl különlegesek, sőt egyenesen unalmasra sikeredtek, ellenben az optimalizálást legalább jól megoldották.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület tekintetében a játék nem váltja meg a világot, egészen átlagosnak tekinthető, ellenben az irányítás tartogat pár kellemes, és sajnos kellemetlen meglepetést is. A fentiekben már kifejtettük, hogy a hagyományos séma mellett ajánlott a főhőst billentyűzet segítségével terelgetni, hiszen többek között ugrálhatunk és vetődhetünk is a pályákon, amivel komoly probléma, hogy a kamera nem minden esetben követi a mozdulatsorokat, így bizonyos jelenetek teljesen átláthatatlanná válnak emiatt. Pozitívum azonban, hogy a játékot kifejezetten élvezetes kontrollerrel is irányítani, ami a stílus képviselőinek többségére eddig nem igazán volt jellemző.

Játszhatóság: A többjátékos lehetőségek mellett nagyon kellemes hosszúságú kampány vár ránk a Victor Vran betöltését követően, amiből kényelmes tempóban akár 20-25 órát is kihozhatunk majd. Mindez különösen igaz abban az esetben, ha teljesítjük a mellékes teendőket, amelyek között gyakran határidős küldetéseket is találunk.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia nagy általánosságban átlagos teljesítményt nyújt a játékban, hiszen a taktikázást igénylő főellenfeleken túl a mezei szörnyetegekbe sajnos már csak annyi értelem szorult, hogy tömegével támadjanak minket. A nehézség ennek fényében gyakran hullámzó, így míg az egyik helyen könnyedén átlendülünk az akadályokon, addig máskor kis híján vért izzadunk ugyanazokkal az ellenfelekkel. Többször is tapasztalt probléma, hogy a játék úgy enged be bizonyos területekre, hogy ott szintünkhöz mérten kifejezetten kemény ellenfelek várnak ránk, ami alaposan el tudja venni a kedvünket a folytatástól, hiszen senki sem azért tölti el a szabadidejét valamivel, hogy abban folyamatos kudarcok érjék.

Hangok, zene: A zenék néhány kellemes pillanatot leszámítva nem sikerültek túl kiemelkedőre, de a szinkronhangok közül is csak Victort emelnénk ki, akit Doug Cockle-nek sikerült zord külseje ellenére is szerethető jellemmé tenni.

Összegzés: Noha biztosan kevesen nézik majd el a Victor Vran számára, hogy nyilvánvalóan lopott néhány kortárs alkotásból, azonban mivel a fejlesztőknek sikerült rengeteg egyediséget is felvonultatni az unalmas történet és a jellemtelen fantáziavilág mellé, ezért a műfaj kedvelőinek érdemes legalább a kipróbálásig eljutniuk vele. Ha te is szereted az akció-szerepjátékokat, és a nagy nyári melegben valami különlegességre vágysz, akkor a Haemimont Games legújabb alkotása minimális elvárások mellett kellemes időtöltést garantál.