Tembo the Badass Elephant

Kiadó: Sega
Fejlesztő: Game Freak
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium 4 3 GHz-es vagy AMD Athlon 64 3000+ processzor, Nvidia GeForce 6600 vagy ATI Radeon X800 GT grafikus kártya, 2 GB RAM, 1 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E7400 2,8 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5600+ processzor, Nvidia GeForce 8600 GTS vagy ATI Radeon HD 2600 Pro grafikus kártya, 4 GB RAM, 1 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Sonic the Hedgehog, Super Mario
Kategória: platformer

Ha évek óta azon bánkódsz, hogy a Sega már időtlen-idők óta nem készített egy a sorozathoz méltó Sonic-játékot, akkor itt az idő, hogy megismerkedj a Tembo the Badass Elephanttal, ami tökéletesen bemutatja, hogy körülbelül milyennek is kellene lennie manapság a kis kék sündisznó kalandjainak. Játéktesztünk következik!

Talán még a legnagyobb rajongók sem tudják, hogy mit várhatnak, vagy egyáltalán várhatnak-e még bármit is az egykoron szebb napokat megélt Sonic-sorozattól. A Sega ugyanis nemcsak önmagát veszítette el az utóbbi években, hanem sajnos a sokunk gyerekkorát meghatározó kék sündisznó történetével sem tudott előrelépni, így bár voltak értékelhetőbb próbálkozások, összességében egyik sem ért még csak a közelébe sem a klasszikus részeknek. Talán ennél is furcsább, hogy a kiadó mintha már nem is akarna változtatni ezen az állapoton, ezért volt különösen furcsa, amikor bejelentették, hogy ők gondozzák majd a korábban a Nintendónak dolgozó, és szinte kizárólag Pokemon-játékokat készítő Game Freak legújabb művét, ami akár hiszitek, akár nem: nyíltan ellopta a klasszikus Sonic-játékok legjobb ötleteit.

Ebből született meg a Tembo the Badass Elephant, amely egy karcsú és vagány főhős helyett - talán a mai trendekhez igazodva - egy duci, egykoron nyugdíjazott elefántot állít a középpontba, aki ennek ellenére is bolhákat megszégyenítő mozdulatokra és mutatványokra képes a pályákon. Ne haladjunk azonban ennyire előre!




A Tembo the Badass Elephant ugyanis egy faék egyszerűségével rendelkező történettel indít el minket az akcióhősök rögös útján, ezáltal adott Shell City egykoron nyugodt városkája, amelyet a rejtélyes Phantom kapitány, és az ő zsoldos hadserege lerohant, a városlakók egy jelentős részét pedig fogságba ejtette. Mivel a vezetők tehetetlenek, egyetlen lehetséges megoldásnak az tűnik, ha visszahívják Tembót, az egykoron szebb napokat is megélt harci elefántot, aki egyszemélyes hadigépezetként képes lehet arra, hogy felvegye a kesztyűt a veszélyes ellenséggel, és örökre kiűzze Shell Cityből a gonoszt. Félelmet nem ismerő elefántunk oldalán így elindulunk, hogy felfedezzük a négy különálló zónára, illetve a tucatnyi pályára osztott játékot, és miközben tanúbizonyságot teszünk ügyességünkről, vad harcokat is folytatunk a megszálló erőkkel, legyen szó akár egyszerű közkatonáról, akár egy veszélyesebb főellenfélről.

Hogy ki is az a Tembo? Képzeljünk el egy olyan elefántot, aki minden túlzás nélkül természetfeletti képességekkel bír az akrobatika és a mutatványozás terén, ezáltal hasonló mozdulatsorokat hívhatunk elő belőle, mint egykoron Sonicból, de a kék sündisznóhoz mérten óriási erő is lakozik benne, amit hatalmas sebességével kombinálva egészen elképesztő pusztítást képes előidézni. Tembo ugyanakkor nem egy klasszikus szuperhős, noha feladata minden egyes pályán az lesz, hogy kiszabadítsa a fogságba ejtett civil lakosságot, miközben annyi ellenséges egységet pusztít el, amennyit csak tud.




Elefántunkat természetesen számtalan speciális képesség segíti majd az úton, a fentiekben említett erőt és sebességet kombinálva például minden irányban képes lesz porrá zúzni az akadályokat, legyen az akár néhány autó, akár egy óriási rönkház, esetleg egy páncélozott jármű. Tembo képes továbbá arra is, hogy az ugrás és a sebesség kombinálásával pörgő mozgást végrehajtva - igen, ezt is Sonictól lopták - tonnás elefántgolyóként törjön-zúzzon maga körül, de azért a finomabb képességek sem hiányoznak belőle, például apró lábacskáinak gyors csapkodásával lebeghet néhány métert a levegőben, ami a nagyobb szakadékok átugrásakor igencsak hasznos lesz. Mint minden elefántnak, így nyilván hősünknek is lesz ormánya, ami szintén segítséget nyújthat bizonyos feladatok megoldásában, hiszen elolthatjuk vele a tüzet vagy zárlatot idézhetünk elő.

Összességében tehát Tembo egy nagyon sokszínű karakternek tekinthető, képességei külön-külön meglepően egyediek, hovatovább magasabb szinteken kombinálhatóak is, ami nem volt túl jó ötlet a készítők részéről - legalábbis ebben a formában. Bizonyos képességek elegyítése ugyanis olyan problémákat idézhet elő, amelyek már-már az irányíthatatlanság határait súrolják, és mivel bizonyos fejtörők, de sokkal inkább akadályok rákényszerítenek majd a támadások vagy az akrobatikus mozdulatok vegyítésére, gyakran inkább bosszúságként, semmint örömként tekintünk a lehetőségre. Mindez természetesen főként irányításbéli hiányosságokból fakad, elefántunkat ugyanis sem billentyűzettel, sem kontrollerrel nem tudjuk megfelelően terelgetni, de erről egy kicsit lejjebb, a megfelelő helyen bővebben is olvashattok majd.




A hősünk terelgetéséhez kapcsolódó galibáknak egyébiránt nincs akkora jelentőségük, hogy azok túlzottan beárnyékolják az élményt, maximum egy kicsit rossz szájízt eredményeznek, amit a Tembo the Badass Elephant többnyire nagyszerű pályaszerkesztése és rendkívül nosztalgikus élményei képesek feledtetni velünk. A fentiekben már többször elmondtuk, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mekkora párhuzam vonható a játék és a klasszikus Sonic-sorozat között, ami a pályák kialakítására is igaz, ezáltal minden egyes helyszín úgy lett megvalósítva, hogy rengeteg rejtett szintet fedezhessünk fel rajtuk, illetve folyamatosan újabb és újabb fejtörők, valamint akadályok keresztezzék az utunkat, amelyek általánosságban kellemesen vegyítik a magas röptű kihívásokat a könnyed élményekkel.

Minden egyes pályán rengeteg gyűjtögetni való is vár ránk, előrehaladásunkkal pedig stílusosan mogyorókat zsebelhetünk be, amelyekből mogyorókrémet készítve biztosíthatunk magunknak újabb életeket, hiszen amennyiben elhalálozunk, nem vár ránk korlátlan feltámadási lehetőség a pályákon, a szintén a kék sündisznó kalandjaira hajazó mentési pontokon tehát csak akkor éledhetünk újra, ha van miből fedezni azt.




Grafika: Ami Tembo kalandjait mindezeken túl rendkívül szimpatikussá és múltidézővé teszi, az nem más, mint a készítők által megvalósított rajzfilmes, helyenként pedig képregényes grafika, ami egy egészen elképesztő, színes világot tár elénk. A rendkívül kellemes összképet ezen felül gyors töltési idők, valamint alacsony gépigény teheti még vonzóbbá a játékosok számára.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Noha a kezelőfelülettel különösebb problémák nincsenek, a Tembo the Badass Elephant az irányíthatóság tekintetében azonban néha nagyon komoly problémáktól szenved. PC-n például elképesztően rossz a billentyűzetkiosztás, és ha tudjuk is módosítani, akkor is gyakran olyan mutatványokat kell bemutatnunk, amelyek során garantáltan összeakadnak az ujjaink, és igencsak szűkösnek érezzük majd a rendelkezésünkre álló néhány tucatnyi extra életet. A helyzet sajnos kontrolleren sem jobb, ezáltal a joystick sokszor még ront a helyzeten, de egy D-Pad sem mindig jó megoldás bizonyos fejtörők esetében, egyszóval ezen a téren lett volna még finomítaniuk a készítőknek.

Játszhatóság: A Tembo the Badass Elephant legnagyobb negatívuma mégsem az irányítás, hanem a rövidség. Kis túlzással 4-5 óra alatt át lehet szaladni a pályákon, és az újrajátszhatósági faktor még úgy sem túl nagy, hogy rengeteg alternatív útvonalat találhatunk az egyes helyszíneken. Még komolyabb probléma, hogy a főellenfelekkel folytatott harcoknak sem igazán van túl nagy jelentőségük, mert egyik esetében sem érezni azt a kimagasló kihívást, amit az ilyen összezördülésektől elvárnánk - legalábbis abban az esetben, ha a klasszikusokból indulunk ki.

Intelligencia, nehézség: A Tembo alapvetően nem egy nehéz játék, sőt mi több, egészen kellemes élményeket nyújt abban az esetben, ha éppen nem szenvedünk az irányításból fakadó problémáktól. Összességében csak ez az egyetlen gond, ami miatt nehéznek érezzük helyenként a játékot, minden más tekintetben ugyanis a kiegyensúlyozottság a jellemző rá, még a mesterséges intelligencia tekintetében is.

Hangok, zene: A játék a hanghatások tekintetében óriási élményt nyújt azok számára, akik a kilencvenes évek első felében megjelent platformereken szocializálódtak, hiszen bár a zenék konkrétan nem a 8- vagy 16-bites korszakot idézik, nyomokban és indirekt módon mégis emlékeztetnek arra az érára, akárcsak a csilingelő hanghatások és egyéb effektek.

Összegzés: A Tembo the Badass Elephant kapcsán összességében elmondható, hogy az utóbbi évek egyik legjobb olyan oldalnézetes platformere lett, amelyik nyilvánvaló célként fogalmazta meg a legendás Sonic-sorozat hagyományainak eltulajdonítását és továbbörökítését. A játéknak vannak hibái, de sokkal inkább hiányosságai, hovatovább egyáltalán nem ér fel a kis kék sündisznó korai kalandjaihoz, ugyanakkor a stílus rajongói bizonyára így is csillogó szemekkel és elégedett mosollyal játsszák majd végig ezt a múltidéző művet. A legnagyobb bók talán az lehet a játék számára, hogy ha a fejlesztők egy kicsit jobban odafigyelnek, akár még trónfosztás is történhetett volna, de ebben a formájában inkább csak egy nagyon kellemes tiszteletadás történt a nagy öregnek. Ez pedig már önmagában elég komoly elismerés!