Transformers: Devastation kritika

Megjelent a Transformers: Devastation, mely kétségtelenül az eddigi legjobb alkotás a témában.

Őszintén megmondva kicsit tartottam a Transformers: Devastation megjelenésétől, hiszen a Platinum Games játékai elég hullámzó minőséget mutattak. Bár a Vanquish és a Bayonetta kellemes kikapcsolódást nyújtottak, a Metal Gear Rising és főleg a The Legend of Korra kapcsán ezek már nem mondhatók el. Ráadásul a Devastation nem próbál kapcsolódni a filmekhez, ami elsőre meglepőnek tűnt, de most, hogy eltöltöttem pár órát a programmal azt kell mondanom, jó döntés volt visszalépni a '80-as évek rajzfilmjéhez.

A Transformers: Devastation ugyanis egyértelműen a korábbi rajzfilmsorozatot veszi alapul, ami nem csak a megvalósításban hanem az Autobotok és Álcák alakváltásában is észrevehető. Űrdongó például nem egy Chevrolet Camaro hanem a klasszikus VW Bogárra hasonlító járművé változik át. De kezdjük az elején. A sztori szerint Megatron ismét át akarja alakítani a bolygónkat Cybertronná és ezt természetesen az Autobotok fogják megakadályozni. Mindezt rajzfilmes grafikával, látványos de nem ostoba akciókkal tárja elénk a program.



Indításkor első körben 3, később pedig 5 Autobot közül választhatjuk ki a számunkra legszimpatikusabbat. Igazából majdnem teljesen mindegy, hogy kit választunk: Optimusz Fővezér, Űrdongó, Csatár, Kerék és Mogorva csak pár kombós képességben és speciális támadásában különbözik egymástól, de ez nem olyan fontos, hiszen bármelyikkel le lehet tudni a kalandot. A játék során, ahogy haladunk előre kapunk újabb képességeket és mozgásokat, melyekkel egy idő után olyan érzésünk lesz, mintha a Street Fighter III: Third Strike egyik csatáját tudnánk le.

A Devastation ugyanis nem egy ostoba gombnyomkodós játék. Itt bizony fontos a taktika és a kombók megismerése. Legjobb példa erre a harcunk Megatronnal. Az Álca vezér pajzsa szinte áthatolhatatlan, így csak bizonyos trükkel tudunk mögé kerülni. Így például Űrdongóval autó alakban kell körözni körülötte, míg el nem érjük a csúcssebességet, majd becélozni Megatront és másodpercekkel a becsapódás előtt vissza kell alakulnunk eredeti formánkba és egy felütést tudunk bevinni neki.



Míg ellenfelünk a levegőben van, Űrdongó szeme sárgán villan. Ez jelzi egyébként egy új támadás lehetőségét, amit ki is kell használnunk. Gyorsan vissza kell alakulni autóvá, majd becélozva a zuhanó Megatront megtámadni majd újra és újra. Ha az Álca a földre esik, a szeme vörösen villan, ami a támadást jelzi és ilyenkor kell a megfelelő időben megnyomni az elhajlás gombot. Ekkor Űrdongó elhajol, átcsúszik Megatron lábai között, az idő pedig belassul. És akkor lehet osztani neki az áldást.

Fontos még az Autobotok Főhadiszállását megemlíteni, ahol a begyűjtött fegyvereket tudjuk összekombinálni és utána persze használni is. A világ elméletileg szabadon bejárható és hangulatos, ahogy az autós üldözéseket is megoldották. Azonban akad gond is a játékkal. Nagyjából két fő helyszínt kapunk, ahova az ellenfelek egy adott helyről özönlenek be. Emellett egy délután alatt, egyetlen karaktert használva simán letudhatjuk az egész játékot.

Mégis érdemes adni egy esélyt a Transformers: Devastation számára, hiszen kellemes emlékeket, nosztalgikus hangulatot hozhat elő a rajongókból. Hibái persze akadnak, de a hangulatos akciók feledtethetik mindezt. Nem az év legjobbja, de a Transformers-játékok közül kiemelkedik és ha ezt akarta elérni a Platinum Games, akkor sikerült.