Elstartolt az európai Mars-szonda 

Nincs hiány ezekben a hetekben a Marssal kapcsolatos hírekből, tervekből, illetve a jövőre vonatkozó elképzelésekből. Az európai-orosz közös küldetés az élet nyomait kutató technológiát demonstrálná. Az oroszok saját erőből, atommeghajtással rövidítenék le az utat.

Jó ideje tudjuk, hogy az Európai Űrügynökség és a Roszkoszmosz két közös küldetés keretein belül kutatná a marsi élet nyomait, ezek közül az elsőt - legalábbis annak startját - március 14-én hajtották végre. A rakéta gond nélkül felemelkedett, így az értékes eszközök már úton vannak. Magyar idő szerint hétfő délelőtt startolt el a Proton-M hordozórakéta a bajkonuri kilövőállásból, az első két lépcsőt követően pedig a harmadik fokozat is alig 10 perccel később vált le. Este 10 óra után a németországi irányítóközpont egy afrikai állomáson keresztül megerősítette, hogy valóban sikerült a rajt, az ExoMars névre keresztelt űrjármű pedig már úton van a Mars felé.


Az európai kollégák megköszönték az orosz félnek a közös munkát, ez utóbbi pedig kifejezte optimizmusát, valamint az első küldetés jelentőségét, amely a második expedíció megalapozásaként is felfogható. Az ExoMars két részből áll: a Trace Gas Orbiter nevének megfelelően a bolygó körül keringve, egy elliptikus pályán mozogva vizsgálja meg a légkörben található ritka gázokat. A pálya révén távolsága 300 km és 96 ezer km között mozog majd, a műhold pedig négy nap alatt tenne meg egy teljes kört. Az űrben zajló munka csak az egy évig tartó fokozatos fékezés után indul majd meg.


A vele együtt utazó Schiaparelli egység a megérkezés után belép majd a légkörbe, várhatóan alig 6 perc alatt jut el a felszínre, ennek során pedig demonstrálná a belépési és landolási technológia életképességét. Az ezt követő rövid időszakban a légkörben lévő port, a felszínen mérhető elektromos mezőt, illetve a kettő interakciója révén létrejövő homokviharokat vizsgálja majd meg. A TGO a felszín alatt vízkészletek után is kutatna, de a második küldetés egységeinek (így például az új marsjáró) kommunikációjában is segédkezne, ezek valamikor 2019 elején érkeznének a helyszínre.

Az orosz fél eközben azon dolgozik, hogy miként rövidíthetnék le a vörös bolygóra vezető utat. Az állami Roszatom egy olyan alternatív megoldáson dolgozik, amely ugyan bizonyos veszélyekkel jár, ám jelentős előnyöket is kínál az eddig használt fejlesztésekhez képest. Természetesen atommeghajtásról van szó, amelynek kifejlesztésére még 2010-ben indult egy projekt, az előzetes dizájn pedig alig két évre rá készült el. A mindössze 274 millió dolláros keretből dolgozó szakemberek 2018-ra állnának elő a prototípussal, amelynek részletes tesztjére szintén ekkor kerülne sor.


Az előny nyilván a csökkentett tömeg valamint a gyorsabb meghajtás, amelynek révén másfél év helyett alig hat hét alatt juthatnánk el égi szomszédunkhoz, ennek során pedig a további gyorsításra és manőverezésre is lehetőség nyílna. Részleteket ugyan nem közöltek, ám a reaktorban előállított hővel valószínűleg hidrogént vagy valamilyen más elemet égetnének el, ezzel biztosítva a meghajtást. A másik oldalon a kockázatokat sorolhatjuk fel: itt természetesen nem jönne jól, ha egy működő reaktor pottyanna le az égből egy esetleges kudarcos fellövés után, de az út során keletkező meghibásodások is további kérdéseket vetnek fel.

Érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a Szovjetunió a hatvanas évektől kezdve működtette saját programját, ennek során 32 különböző eszközt láttak el hasonló hajtóművel, amelyhez később az amerikaiak is hozzájutottak, ám ők a tesztelésen túl egyszer sem merészkedtek.