Aranyos kezdet az Űrdongó

A Transformers univerzum legismertebb alakja, Űrdongó saját részt kapott, mely nem egy látványos akciófilm, inkább egy családi kalandfilm. De ez jelen esetben egyáltalán nem negatívum.

Hogy tetszett az Űrdongó?

Tetszett, jó film volt

Közepes lett

Nem tetszett

Nem láttam

Michael Bay és Shia LaBeouf 2007-ben indította el a Transformers sorozatot, melynek debütálása egész tűrhetőre sikeredett – főleg a folytatások fényében. Az első bevetésük még vicces és látványos volt, ráadásul ott dobogott benne a szív is. A karaktereket jól festették fel és már akkor érezhető volt, hogy Űrdongó fontosabb a többi Autobotnál. A film sikere után előre könyvelhető volt a sorozattá válás, mely azonban egyre gyengébb epizódokat eredményezett. Az utolsó lovag 2017 nyarán debütált és bár visszahozta a gyártási költségeit, de a kritikák nagyon lehúzták és a rajongói visszajelzések alapján is maximum közepesre sikeredett az alkotás.

Ennek köszönhetően várható volt, hogy hamarosan változás áll be a Transformers filmes univerzumában és ennek első eredménye az Űrdongó. És már előre le kell szögeznem, ha ilyen minőségben folytatódik majd a franchise, akkor az nagyon sok jó filmet eredményez majd. Az Űrdongó ugyanis az első Transformers film után ismét egy olyan produktum lett, mely nagyon is szerethető. Az alaphelyzet szerint az első film előtt járunk, a '80-as években, ahol Charlie, egy fiatal lány nem tudta feldolgozni édesapja halálát, illetve édesanyja új párját sem fogadta még el.



Napi szinten egy autón dolgozik, melyet még apjával kezdtek el bütykölni és az ehhez szükséges alkatrészeket a közeli roncstelepről szerzi be. Itt talál meg egy bogárhátú Volkswagent, melyet hazavisz és életre kelti Űrdongót. Az Autobot a Cybertronról menekült, hogy a Földön szervezze újra az Álcákkal szembeni ellenállást, ám az emberekkel való első találkozásakor megsérült a hanggenerátora és törlődött a memóriája is. Így fogalma sincs róla, hogy ki ő és mit is keres a bolygón.

A kiindulópont aranyos, Űrdongó viselkedése egy riadt kisállathoz hasonlítható és szerencsére a számítógépes grafika kiváló minőségben van megalkotva. Egyetlen alkalommal sem lóg ki a „kuplung”, nincs semmi probléma a megvalósítással és a film után Űrdongó feltehetően még közkedveltebb lesz, mint eddig volt. Charlie és közte annyira működik a közös jelenlét a vásznon, olyan csodálatos az összhang, hogy abba még a legkeményebb Transformers-fan sem tud majd belekötni. Persze eleinte furcsának tűnik, hogy a legjobb Autobot harcos védtelen kisgyerekként ténfereg a filmben (főleg, hogy a Cybertronon történt harcos nyitányban megmutatja, mire is képes), de ettől kap egy mélységet a figura és ezzel kezd el működni a közte és Charlie közötti kapcsolat.



A film másik főszereplője az apját gyászoló Charlie Watson, akit a legutóbb a Tökéletes hang 3-ban látott Hailee Steinfeld alakít, meggyőzően. Képes mélységet és karaktert adni a szerepnek és szerencsére kap bőven időt a „szenvedésre”. Az első akció és az Álcák földi felbukkanása között ugyanis eltelik nagyjából egy óra, ami alatt bőven van idő felépíteni a karaktereket és megalapozni a végső összecsapásnak.

Amit még mindenképpen érdemes kiemelni, az a visszafogott rendezés, ami miatt valóban inkább érezzük egy családi filmnek az Űrdongót, mint egy látványos akciónak. Az összecsapások nincsenek beleerőltetve a filmbe, minden harcnak akkor és ott pont helye van és nincsenek is elnyújtva. Ráadásul a Michael Bay-féle amerikai zászlós belassítások is eltűntek, ettől jóval pörgősebbek és hangulatosabbak lettek a harcok.

Ami még felteszi a koronát a filmre, az a hamisítatlan '80-as évekbeli hangulat. A zenék, a filmek, az autók is mind-mind kellemes borzongást okoznak azon nézőkben, akik nagyjából 30 évvel ezelőtt találkoztak első alkalommal bármely Transformers képregénnyel. Űrdongó továbbra is a rádióján keresztül kommunikál, így elég széles skálán mozognak a számok, amiket hallhatunk. Az igazi élmény azonban a film elején hallható sárga Autobot beszédhang (mind a magyar mind az eredeti el lett találva) és persze válaszokat is kapunk jó pár kérdésre a karakter kapcsán (hogy veszett el a hangja és honnan ered a neve, például).



Az Űrdongó a franchise eddigi filmjeit tekintve mindenképpen pozitív meglepetés és egy remek kiindulási pont lehet arra, hogy később más karakterek (például Optimus fővezér) is megkapja a saját kis filmjét. A Cybertronról való meneküléssel ugyanis már a film elején elég nagy esélyt adtak maguknak a készítők arra, hogy a többiek Földre való jutását is bemutassák. Itt most ugyanis csak Űrdongó a téma, a többiekről nincs hír - és ez így is van jól. Egy Autobot és egy problémás tinédzser bőven elég egy Transformers filmbe. Persze akadnak hibák is a műben (vannak elég nyálas részek és persze John Cena genyából egy perc alatt válik megértő katonává), de ezek apróságok. Az Űrdongó egy remek kis kaland, nagyon jó kiindulási pont a többiek önálló bevetéséhez és ráadásul rém aranyos is.

Klikk a poszterre a nagyobb változathoz

Űrdongó (Bumblebee) szinkronizált, amerikai akciófilm, kalandfilm, sci-fi, 114 perc, 2018 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Travis Knight Producer: Michael Bay, Stephen Davis, Tom DeSanto, Lorenzo di Bonaventura Operatőr: Enrique Chediak Vágó: Paul Rubell Forgatókönyvíró: Christina Hodson Hailee Steinfeld (Charlie Watson) John Cena (Burns ügynök) Glynn Turman (Whalen tábornok) Jorge Lendenborg Jr. (Memo) John Ortiz (Powell ügynök)