Red Dead Redemption 2

Kiadó: Take-Two Interactive
Fejlesztő: Rockstar Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon R9 280 grafikus kártya, 8 GB RAM, 150 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4770K 4-Core 3,5 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1500X processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 16 GB RAM, 150 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Red Dead Redemption, GTA V
Kategória: nyitott világú akciójáték

Kicsivel több mint egy év után sokak nagy meglepetésére megérkezett PC-re a Red Dead Redemption 2, azonban dacára a nagy várakozásnak, az átirat és az indulás sajnos nem pont úgy sikerült, ahogyan azt a legtöbben elvárták a Rockstartól. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!

A Rockstar Games neve az elmúlt két évtizedben olyan magasságokba emelkedett, hogy sokan valóban úgy tekintenek rájuk, mint a valódi rocksztárokra. Nem véletlenül, hiszen igazi kasszasikerek alapjait tették le a múltban, ezzel meghatározva a modern játékipar arculatát és trendjeit. Ha a Bully, az L.A. Noire, a Manhunt, a Max Payne vagy a Midnight Club nevekről nem is hallottunk, a GTA-sorozatot még garantáltan azoknak sem kell bemutatni, akiknek egyébként nincs sok közük a videojátékokhoz.

Hasonló státuszba szeretné emelni a jövőben a Red Dead Redemptiont is a Rockstar, mely 2004 óta minden generációban képviseltette magát – a legendás első rész még Red Dead Revolver címmel jelent meg PS2-re és Xboxra –, azonban a csapat eddig nem törte össze magát azért, hogy ezek a nagyszerű művek PC-re is eljussanak. Szerencsére azonban a készítők követik a trendeket, így miután az elmúlt néhány esztendőben a digitális disztribúcióknak hála igazán népszerűvé vált a platform, a rajongók legnagyobb meglepetésére elhozták számítógépekre is a Red Dead Redemption 2-t, mely első blikkre talán nem tűnik túl logikus döntésnek. A számozás azonban ne tévesszen meg senkit sem, hiszen a történet az első rész előzményeit dolgozza fel, a tonnányi technikai probléma miatt pedig garantáltan jobban fáj majd a fejünk.




Aki most találkozik először a játékkal, annak nagyon röviden úgy lehetne körülírni, mint egy vadnyugati körítéssel ellátott GTA-t, hiszen itt is van egy hatalmas, tényleg feldolgozhatatlanul óriási nyitott világ, valamint olyan elképesztő mennyiségű és változatosságú tartalom, ami kis túlzással a Rockstar egyik védjegye. Ha valaki most tipikusan vadnyugati kliséket lát lelki szemei előtt sivatagokkal, szalonokkal, óriási pusztákkal, ördögszekerekkel és párbajokkal, akkor nagyobbat nem is tévedhetne, mert bár ezek az elemek határozottan részei a játéknak, de nem olyan hangsúlyos formában, mint az elődben, vagy bármelyik spagettiwesternben.

Egy sokkal átfogóbb történelmi játékot kaptunk, mely nagy egészében igyekszik bemutatni az 1800-as évek végének Amerikáját – egy fiktív, de valós eseményekkel, legendákkal is párhuzamba állítható történettel –, és nem csak a puskaporszagú és koszos vadnyugati eseményekre koncentrál. A játék főhőse egy Arthur Morgan nevű fickó, aki a Dutch van der Linde banda egyik vezéralakjaként jelenik meg a sztoriban. A csapat már az első pillanatokban nagy slamasztikába kerül, így az évszázad rablásának kivitelezését követően kénytelenek elrejteni a nagy zsákmányt azért, hogy menthessék az irhájukat, és a hegyekbe húzódjanak vissza egy rövid ideig.

Már itt érezhetjük majd, hogy a bandán belül milyen óriási ellentétek feszülnek, hiszen hősünk oldalán állandó döntéskényszerbe kerülünk, ezek között pedig nem ritkán a hűség, az erkölcs és a moralitás is nagy szerepet kap. Nem véletlen, hogy Arthur oldalán a zsiványság és a folyamatos bűnözőkarrier helyett – noha ezek is fontos szerepet játszanak – sokkal hangsúlyosabb lesz majd az a vonal, hogy miként lépjünk ki ebből az ördögi körből úgy, hogy a lehető legkevesebbet veszítsük el közben.

Természetesen ez csak a fősodor egyik értelmezése, illetve egyik ága lesz, hiszen a Red Dead Redemption 2 története tonnányi mellékvágányra terelődik. Mint megannyiszor, úgy itt is érdemes felhozni példaként a GTA V esetét, hiszen hasonló alapokra építkezett a Rockstar, de mindenből sokkal többet és jobbat kaptunk. Ez teljes mértékben igaz az óriási ökoszisztémára, hiszen ennél nagyobb és élőbb világot nemhogy tőlük, de korábban még talán senkitől sem kaptunk egy videojátékon belül.




A városokban állandóan zajlik az élet, valóban olyan érzésünk van néha, mintha a Westworld egyik fejezetében lennénk szemlélődők, hiszen mindenkinek van valami feladata, mindenki él, teszi a dolgát, a tonnányi interakció és feladat jóvoltából pedig mi is részeseivé válhatunk ennek a nyüzsgő világnak. Sőt mi több, a helyzet akkor sem módosul, ha kiszabadulunk a természetbe, hiszen az erdők és a mezők nemcsak gyönyörűek, részletesek és változatosak, hanem dugig vannak élettel, rengeteg állat, menetrend szerint közlekedő vonat, különféle célokkal rendelkező emberek és megannyi más egyéb keresztezi majd az utunkat.

Magyarul tehát esélyünk sem lesz úgy járkálni még a legsűrűbb erdők mélyén sem, hogy ne futnánk bele valami különleges dologba, ami a realizmust növeli. A legjobb az egészben azonban tényleg az, hogy a méretekhez itt elképesztően sok tartalom is csatlakozik. Bár helyenként a készítők egy kicsit már átestek a ló túloldalára – majdnem szó szerint –, hiszen bár néhány mellékküldetés és teendő egészen érdekes egy-két alkalommal, de például az állandóan kifulladó vagy lebetegedő hátas, netán a szigorú körözési rendszer teljesen felesleges volt.

Nyilván apróság ez a nagy egészhez mérten, különösen annak fényében, hogy csak a mellékküldetésekből és az aktivitásokból lazán 30-40 órát kihozhatunk, és miközben a főküldetések minden egyes átvezetője olyan jól rendezett, mint egy mozifilm, ráadásként még a harcrendszer és az akciók is nagyon élvezetesek lettek. Bár nincs olyan sok nyílt küzdelem, mint az első Red Dead Redemptionben, és néhány küldetés alapját talán kölcsön is vették onnan, viszont vannak olyan dolgok, melyek nélkül nem vadnyugat a vadnyugat – lásd rögtön az elején elsütött vonatrablást, amit itt egy igencsak zseniális csavarral oldottak meg a készítők.

Maguk a küzdelmek egyébiránt ugyanolyan kellemesek, mint bármelyik GTA-játékban, nagyszerűen működik minden, a fedezékrendszer, a célzás, a fegyverek közti váltás szintén egyszerű, minden összecsapásnak tétje és súlya van – a következményekről nem is beszélve –, egyedül az óriási területen való közlekedés lett egy kicsit idegesítő. Nyilván itt nem alkalmazhattak repülőgépeket és egyebeket a készítők – bár az első rész után lehetett volna kísérletezni egy kicsit –, egyetlen közlekedési eszközünk tehát a lovunk lesz, akinek az irányítása nem mérhető Keszeg bugyutaságához – The Witcher 3: Wild Hunt-fricska, ha esetleg valakinek kimaradt volna –, de így is rendkívül körülményes, vontatott az egész, túlzás nélkül a játék leggyengébb pontja.

Bár nyilvánvalóan oldalakon keresztül lehetne mesélni – méghozzá szuperlatívuszokban – a Red Dead Redemption 2 összetett élményéről, azonban az olvasók többségét bizonyára jobban érdekli most, hogy miként sikerült a PC-s átirat. Ha röviden szeretnénk fogalmazni, akkor azt mondhatnánk: kifejezetten rosszul. Ugyan sokat javult a helyzet a megjelenés óta, de azért hiányzik még egy több gigabájtos javítócsomag, ami után talán kijelenthető lesz majd, hogy itt nem egy alfaváltozatról van szó, hanem már legalább egy bétáról.




Azt ugyanis senki sem várja el a Rockstartól, hogy egy ekkora nyitott világban egyetlen hiba vagy bug se maradjon hátra, de ahogy a boltok polcaira került az alkotás, az egyértelműen felháborító volt. Sokaknál például dacára a sima telepítésnek és a több mint 100 GB-nyi letöltött adatmennyiségnek, egyszerűen nem volt hajlandó elindulni sem a játék. Nem hardverprobléma állt a háttérben, szimplán benézett valamit a Rockstar, amit ki ilyen, ki olyan praktikával tudott kivédeni az első patch megérkezéséig. Noha jó lenne azt mondani, hogy ezzel megszűnt minden probléma, azonban miután eljutunk a menübe, csak aztán kezdődnek az igazi megpróbáltatások.

Az első indításkor ugyanis rengeteg embernek egyszerűen kifagy a játék, vagy olyan akadozásokat produkál, amit dacára a tucatnyi beállítási lehetőségnek, csak nagy nehézségek árán lehet minimalizálni, illetve játszható szintre tornázni. Ami biztos: egyelőre senki sem tudja majd a legjobb beállítások mellett élvezni a vadnyugati kalandot, de aggodalomra semmi ok, hiszen még közepes részletesség mellett is valami bődületesen látványos hatást kelt. Érdemes egyébként kísérletezni, mert egyetlen pipa kivételével vagy csúszka elmozdításával a tapasztalatok szerint akár 10-20 fps is nyerhető, ami nagyon sokat számít a problémamentes futtatásban.

Sajnos azonban nem értek még véget a megpróbáltatások azzal, ha sikerül elindítani, és normális képfrissítési arány mellett futtatni a játékot. A grafikai hibák – főként Nvidia-kártyák esetében – ugyanis még mindig nagyon gyakoriak, állandóak a villódzások, a megakadások, melyekre ilyen-olyan, gyakran paranormális módon találhatunk megoldást. Érdemes körülnézni az interneten – főleg a Reddit van tele rengeteg hasznos segítséggel –, hiszen sok esetben aprócska hardveres módosítások, például kikapcsolt CPU-magok, BIOS-változások kellenek ahhoz, hogy normalizálódjon a helyzet, míg másoknál egy-egy pipa is elegendő volt valamelyik Windows-beállítás mellett.

Hangsúlyozandó, hogy a megjelenés óta a helyzet sokat javult, és a Rockstar rövid időn belül egy nagyon jelentős frissítést ígért, ami talán megoldást jelenthet a problémára. Szerencsére amikor működik a játék, akkor hajlamosak vagyunk elfelejteni minden korábbi megpróbáltatást, hiszen a fentiekben megemlített néhány problémás elemet leszámítva egy kiemelkedő alkotás született, amelyet generációnként egy-két alkalommal kapunk – legalábbis ebben a stílusban. Arról nem is beszélve, hogy egy az egyben átemeltek mindent a konzolokról, így a Red Dead Online névre keresztelt multiplayer módra sem kell várnunk, ami önmagában egy játék a játékban funkciónak tekinthető, annyi lehetőséget kínál a rajongóknak.




Grafika: Noha a technikai bakik miatt megérdemelné a játék, hogy egy nagy nullát kapjon a megjelenéskori állapot alapján, de ismerjük konzolról, és PC-n is elég sokáig tudtuk élvezni már ahhoz a javításoknak hála, hogy kijelenthessük: egyenesen csoda, amit a Rockstar itt megvalósított. Az átvezetők, az óriási világ, annak aprólékos berendezése, az emlékezetes karakterek, a korhű modellek, tényleg minden olyan csodálatos és részletes, hogy sok esetben az ember hajlamos elbambulni egy-egy megoldás láttán. Az optimalizálás miatt azonban egy pontot mégis le kell vennünk az értékelésből, hiszen egyenesen vicc, hogy még az ajánlott gépigényt meghaladó számítógépeken sem lehet a legjobb beállításokkal élvezni.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Alapvetően nem rossz, amit a Rockstar ezen a téren összehozott, de több helyen is azt érezhetjük, hogy sokat akart az a bizonyos szarka. A tonnányi lehetőség miatt ugyanis gyakran van értelmezhetetlen kavalkád a képernyőn, az online módban pláne, miközben lovunk irányítása, illetve a túl sok lovagolás gyakran igencsak kellemetlenre sikerült. Nem véletlen, hogy emiatt néha a pokolba kívánhatjuk az egészet a nehézkes megoldásoknak köszönhetően!

Játszhatóság: A tartalom tekintetében a Red Dead Redemption 2 jelenleg alighanem az élmezőnyt képviseli, ami nem meglepő, hiszen valóban elképesztően sok időt bele lehet ölni a vadnyugati kalandba még akkor is, ha csak a kampány fővonalára koncentrálnánk. A mellékes küldetésekkel együtt például simán eltölthetünk 80-100 órát a hatalmas világban, a folyamatosan bővülő többjátékosos mód esetében pedig megtippelni sem mernénk, hogy mennyi élménnyel tud kecsegtetni nekünk.

Intelligencia, nehézség: Alapvetően a mesterséges intelligenciával és a nehézséggel nincs különösebb probléma a játékban, de azért a technológiai oldalról találkozhatunk benne orbitális hiányosságokkal, így összességében össze lehet gyűjteni annyi problémát, hogy az indokolttá tegye a pontlevonást. Ezek többsége apró kellemetlenség, legyen szó akár a túl agresszív igazságszolgáltatásról, akár néhány logikátlan, de egymásra épülő, a dolgunkat pedig alaposan megnehezítő rendszerről.

Hangok, zene: A játék minden egyes karaktere igazi egyéniség, és nemcsak a megjelenése, hanem a szinkronszínészek teljesítménye alapján is. Ehhez csatlakoznak még a tökéletes effektek, valamint a nagyszerű, gyakran teljesen korhű zenék, melyek egyenesen nagyszerű hangulatot árasztanak.

Összegzés: Bár maga a Red Dead Redemption 2 élménye konzolon közel tökéletes volt, PC-n azonban egyelőre még nagyon sokat kell dolgoznia azon a Rockstarnak, hogy hasonló véleményt formálhassunk róla. Bár a helyzet már most sokkal jobb, mint a megjelenéskor, azonban még mindig rengeteg hiba és hiányosság figyelhető meg a játékban, melyek egyszerűen elvonják a figyelmet arról a zseniális dologról, amelyet a készítők összehoztak. Nagy kár, hogy ezt így kellett indítani, hiszen az utóbbi évek egyik legjobb nyitott világú akciójátékáról beszélünk, ami néhány hét múlva talán PC-n is teljesen beérik majd, hiszen az alkotók folyamatosan foglalkoznak vele.