Eltűnt egy korábban látott exobolygó

Az égitest hűlt helyén egy egészen más objektum jelenlétét gyanítják.

Nagyjából másfél évtizeddel ezelőtt bukkantak a csillagászok egy meglehetősen érdekes rendszerre, annak két tagjára, amelyek ellentmondani látszottak a meglévő elméleteknek. Az újravizsgált adatok, valamint azok kielemzése után most úgy tűnik, hogy a bolygó soha nem is létezett, itt pedig ehelyett egy nem sokkal korábban végbement ütközés nyomait láttuk csak.

Gáspár András, az Arizona Egyetem csillagásza fejtette ki a napokban egy hosszabb közleményben, hogy bár az elmúlt 15 év során ezzel kapcsolatban napvilágot látott tanulmányokban többször visszaigazolták a bolygó létezését, majd pedig néhány további részletet, a friss eredmények arra utalnak, hogy több alkalommal is téves következtetésre jutottak a szakemberek, itt pedig a csillag körül keringő bolygó soha nem is létezett. Hasonló kételyek már évekkel ezelőtt felmerültek, mivel a tőlünk mindössze 25 fényévre lévő Fomalhaut igencsak fiatal csillag, ennek korát 440 millió évre teszik, körülötte pedig jeget és különböző gázokat tartalmazó gyűrű helyezkedik el, vagyis egy ott jelenlévő bolygó szintén fiatal és forró lenne, infravörös sugárzást bocsátva ki magából – ennek nyomát viszont soha nem sikerült detektálni. Eddig úgy vélték, hogy egy gázóriásról van szó, amely 1700 év alatt kerüli meg csillagát, nagyon úgy tűnik azonban, hogy egy korábbi ütközés nyomait sikerült félreértelmezni.

A Dagon névre keresztelt égitest helyett tehát két, jóval kisebb objektumról beszélhetünk, amelyek nem sokkal az eredeti, még 2004-es Hubble-felvétel előtt ütközhettek össze. Ezek átmérőjét 200 kilométer körülire becsülik, az ütközés gyors felvillanását követően azonban a fokozatos elhalványulást és tágulást rögzíthettük volna, érdekes módon azonban egy 2012-es tanulmányban nem jelentettek semmilyen változást a Dagon fényességében, ami további kérdéseket vet fel. Ezúttal még frissebb, 2014-ből származó adatokat vizsgáltak meg (valamint a korábbi eredményeken futottak újra végig), ebből pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az orbitális pálya sem stimmel, a maradványok ugyanis ehelyett kifelé tartanak a rendszerből, egyre távolodva a fiatal csillagtól.

A csapat által alkalmazott modell szerintük megfelelő módon írja le az összes, önálló módon megfigyelhető jellemzőt, így a pályát, a halványulást, valamint a tágulást, ezzel meglehet a helyes válasz a korábbi kérdésekre.