Kevésbé hasonlított ránk a homo erectus

Egy új tanulmány szerint azonban elődünk ettől még a hosszabb távú futásban nem volt rossz.

Érdekes anyag jelent meg a napokban a Nature Ecology and Evolution oldalán, amelyben a homo erectus jellemzőit és annak felépítését vették közelebbről szemügyre a projektre fókuszáló kutatók. Az eredményekből az eddigiektől némileg eltérő kép alakult ki bennük, az alacsonyabb és szélesebb felépítés ellenére azonban még mindig ez volt első olyan elődünk, amely a hosszabb távokon is nagyobb sebességgel tudott közlekedni.

A londoni Natural History Museum által közzétett bejelentés kiegészíti (és egyben a laikusok számára is könnyen érthető módon foglalja össze) a teljes írást, amelyben a bordák felépítésére koncentrálnak. Korábban elsősorban a lábakat és a medencét vizsgálták meg, hogy jobb képet kapjanak a futási képességekről, most azonban a múzeumban tárolt, eddig legteljesebb formában előkerült elődünk, a homo erectus kategóriájába tartozó Turkana Boy bordacsontjait vették alapul, ezek révén ugyanis modern képalkotási eljárással felépíthették a teljes bordázatot, amely betekintést nyújt a légzés formájába és annak menetébe – ez pedig nyilván legalább olyan fontos, mint a lábak struktúrája és ereje. Az eredményekből arra a következtetésre jutottak, hogy ezen elődünk alacsonyabb és szélesebb volt, mint azt korábban gondoltuk, ezzel pedig át kell alakítanunk a róla eredetileg összeállított képünket.

A homo erectus ezzel a felépítéssel inkább neandervölgyi kollégáinkra hasonlít, ők szintén szélesebb, rövidebb, és egyben nehezebb felépítéssel bírtak, vagyis az elsősorban a 2 millió évvel ezelőtti klímaváltozásra, pontosabban az afrikai erdőségek fokozatos eltűnésére reagáló, elsőként felegyenesedő homo erectus még nem hordozta magán a mi jóval magasabb és vékonyabb kialakításunkat, ez később, már a homo sapiens által jelent csak meg. Ettől azonban a másfél millió évesre becsült, a kenyai Turkana-tó környékén megtalált példány kifejezetten jól bírta a hosszabb távú futást, miközben már többnyire felegyenesedve, két lábon járt, miközben az australopithecus még megőrizte a fákon való élet komoly elemeit, ezt vegyítette a két lábon való közlekedéssel.

A modernebb elemek tehát kétségkívül megtalálhatók a másfél millió éves leletnél, viszont a magasabb, vékonyabb kialakítás már inkább ránk jellemző, ez elődünk esetében még nem volt meg.