Ahogy az anyag eltűnik a fekete lyukban

A fekete lyukak létezését évtizedek óta biztosra veszik a tudósok. Néhány kutatónak a napokban, a világon először, sikerült kimutatniuk egy olyan anyagfelhőt, ami a semmibe tart.

A csillagászok és kutatók szüntelenül keresik az úgynevezett fekete lyukakat, amelyek létezésének lehetőségét még Albert Einstein vetette fel. Az univerzum talán legérdekesebb és legrejtélyesebb jelenségei óriási, a Napnál legalább háromszor (de akár több ezerszer) nagyobb csillagokból keletkeznek.

Az égitest élete végen kifogy a nukleáris üzemanyagából, és összeroppan. A csillagból ezután az úgynevezett fekete lyuk marad vissza, mintegy holttestként.

Ezek mérete nem túl nagy, körülbelül Földünkkel azonos, anyagsűrűségük és tömegük viszont hihetetlenül nagy. Egy téglányi része nagyobb tömegű, mint a Hold egészében, így irtózatos gravitációt gerjeszt, melynek fogságából semmi nem menekülhet.

Amit egyszer egy fekete lyuk "befogott", az előbb vagy utóbb, de biztosan eltűnik benne. E rejtélyes jelenségekből még a fénysugár sem tud megszökni, valójában még azt is magába rántja. Magát a fekete lyukat nem lehet látni, viszont környezetére gyakorolt gravitációs hatásából, valamint az anyag magába szippantásából következtetni lehet jelenlétére.

Habár a létezésük bizonyos, még senkinek, soha nem sikerült ezt bebizonyítani. Néhány tudósnak azonban a Chandra röntgentávcsővel sikerült egy olyan felvételt készítenie, ahol egy anyagfelhő egy középpont felé örvénylik, majd elérve azt nyoma vész. Több szakember szerint ez az első kézzel fogható bizonyíték a fekete lyukak létezésére.

A fekete lyuk egy közeli csillagból szakít ki anyagot. A kutatók a rögzített felvételt, összevetették egy neutroncsillag által előidézett hasonló jelenséggel. Amikor az anyag a neutroncsillag felszínéhez ér, hatalmas energiát szabadít fel, ami fény, röntgen és egyéb sugárzások kibocsátását jelenti. Ezeket a sugárzásokat a Földről érzékelni lehet.

A fekete lyuk esetében ilyen nincsen. Az anyag folyamatosan gyűrűzik az "Event Horizon - Eseményhorizont" elnevezésű helyig, amely tulajdonképpen a lyuk határa. Innentől az anyag eggyé válik, és többé nem szabadul. Az eltűnt agyag nyomában semmilyen sugárzás nem észlelhető.

Megoszlanak a vélemények a Chandra röntgenteleszkóppal végzett kutatások súlyáról. Vannak, akik szerint semmit nem jelent, mások nyilvánvaló bizonyítékként kezelik az eredményeket. Az biztos, hogy a mostani felfedezés jelentős lépés a kutatásában. Annak a jelenségek kutatásában, amelyeket soha senki nem fog látni.