Iron Harvest

Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: King Art Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4460 3,2 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon RX 550X grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-8700K 6-Core 3,7 GHz-es vagy AMD Ryzen 5 3500X 6-Core 3,6 GHz-es processzor, Nvidia GeForce RTX 2060 vagy ATI Radeon RX 5700 grafikus kártya, 16 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Company of Heroes
Kategória: valós idejű stratégia

Mikor már azt hittük, hogy idén már nem érhet minket meglepetés, akkor kézhez kaptuk a King Art Games legújabb alkotását, mely egy zseniális univerzumot ötvöz egy közel mesteri, stratégiaalapú élménnyel. Iron Harvest játéktesztünk következik!

Az idén 20 esztendős német King Art Games csapata sokak szívébe örökre beírta magát a The Book of Unwritten Tales című kalandjátékokkal, de a 2017-es Black Mirrorra is nagyon szívesen emlékszünk vissza, így nagyon vártuk már, hogy mivel rukkol elő ismét a brémai stúdió, akik a tőlük megszokott módon megint egy új irányt jelöltek ki maguknak. Mindezt ráadásul egy egészen különleges kombóval, hiszen nem elég, hogy a csapat tető alá hozta karrierjének első stratégiáját, mindemellett egy olyan univerzumot vettek kölcsön hozzá, amelyet korábban még soha nem láthattunk egyetlen videojátékban sem, legfeljebb csak hasonlót. Ez nem más, mint a Jakub Rozalski által megálmodott dieselpunk világ, amelyből tonnányi könyv és asztali szerepjáték is készült korábban, most pedig itt az alkalom, hogy videojátékos formában is élvezhessük ezt a kellemes körítést.




Az Iron Harvest sztorija az 1900-as évek elején, az első világháborút követően játszódik egy olyan alternatív univerzumban, mely szerint a nagy világégés korántsem pont úgy zajlott le, ahogyan azt a történelemkönyvekből megismerhettük. Ennek köszönhetően új hatalmak jöttek létre, új erőviszonyok alakultak ki, azonban a legérdekesebb az, hogy minek a hatására? Röviden és tömören ugyanis az történt, hogy Tesla, a legendás feltaláló az elektromossághoz köthető megoldásai mellett robbanómotorokkal és gőzgépekkel kezdett el kísérletezni, ezáltal a hétköznapokban óriási robotok, mechák jelentek meg az ipar egyes szegmenseiben, és nem kellett sok idő ahhoz, hogy rövidesen a harcászatban is felismerjék jelentőségüket.

Erre a háttérre épül fel egy háromfelvonásos kampány, melyben Polania, Saxony és Rusviet – azaz gyakorlatilag a lengyelek, a németek és az oroszok – oldaláról ismerhetjük meg az eseményeket. A legfontosabb szerepet ezen a téren Polania kapja, ahol egy fiatal lány, Anna oldaláról csatlakozhatunk az összecsapásokhoz, aki kezdetben csak apja megmentéséért és országa függetlenségéért harcol, de csakhamar belekeveredik egy világmentő ügyletbe, lévén úgy hírlik, hogy Teslának volt egy eltitkolt laboratóriuma, amely a világtól elzárva várja, hogy valaki ráleljen. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, kik találják meg elsőként az elrejtett találmányokat, ezek ugyanis gyökeresen megváltoztathatják az aktuális konfliktusok kimenetelét, így a három oldal megindítja hadjáratát azért, hogy ők vehessék át az irányítást Tesla féltett kincsei felett.




Ehhez a küzdelemhez csatlakozhatunk a három említett fél oldaláról a kampányban, ami rengeteg izgalmas küldetésig vezet majd el minket, melyek a fő feladatok mellett mindig bőséggel tartalmaznak opcionális bevetéseket is. Noha tény és való, hogy a küldetések egyáltalán nem lettek valami változatosak vagy különlegesek, a történetben megjelenő fordulatok is egészen kiszámíthatók, de azért kellemes hátteret kínálnak ennek különleges alternatív univerzumnak, amely olyan hangulatot varázsol a képernyőnkre, hogy abba egyszerűen lehetetlenség nem beleszeretni.

Nyilván bizonyos elemek kivételével az Iron Harvest egy lecsupaszított történelmi stratégia csupán, de a készítők mesteri módon átvették azokat az apró vonásokat Rozalskitól, amelyek kellemes körítést adnak az egészhez. Ott vannak a mechák, a speciális fegyverek, valamint alapvetően az a tény, hogy egy alternatív történelmi vonalon vagyunk, hiszen ezek a kellékek egészen szokatlan hatást keltenek a világháborús csatatereken vagy a korabeli falvakban. Bizonyára sokan emlékeznek a játék első koncepciós rajzaira, melyek kifejezetten hatásosak voltak a hangulat tekintetében, és ha annyira nem is meglepő módon, de azért sikerült azt az érzést belecsempészni a játék kampányába, amiért abszolút dicséret illeti a készítőket.

Ez pedig szerencsére a játékmenetről is elmondható, hiszen a különleges dieselpunk világot egy kiváló, bár több tekintetben is a Company of Heroes-sorozatra emlékeztető rendszerrel vértezték fel. Ennek megfelelően nincs különösebb bázisépítés, a hangsúlyt ezen a téren a taktikus küzdelmek kapták, az egységek minél jobb elhelyezése, tulajdonságaik kihasználása, de még inkább a fedezékhasználat. Vannak pályák, ahol erőforrásokat lehet, illetve kell is gyűjtenünk, miközben a pályákon különféle ellenőrzőpontokat foglalhatunk el azért, hogy újabb egységeket kapjunk magunk mellé. Ez elég olcsó megoldás volt arra, hogy a készítők egy kalap alatt alkossanak emlékezetes, kellemesen tágas helyszíneket az egy- és a többjátékosos élményekhez egyaránt. Mivel minden egyes egységünk nagyon fontos lesz, ezért természetesen az összecsapások között állandóan ügyeskednünk kell, legyen szó akár ellenséges haditechnika elfoglalásáról, akár a különféle extrákat adó csomagok begyűjtéséről, melyek mind egy szálig lényegesek lehetnek a győzelemhez.




Nagy kár, hogy az egységirányítás, de főként a fedezékhasználat tekintetében nem sikerült túl kifinomultra a végeredmény, sőt mi több, mondhatni helyenként kellemetlen lett. Ennek az oka többek között a fedezékhasználatból fakad, hiszen hiába élhetünk a lehetőséggel, a mesterséges intelligencia rendszerint rossz beállításokat ad meg előre, amennyiben pedig egyesével próbálunk elrendezni mindenkit, nem marad időnk az ellenséggel foglalkozni, hiszen minden ütközet, minden esemény valós időben zajlik majd. Az erőviszonyokat pedig azonnal átrendezi az első mechák megjelenése!

Ez pedig a legszomorúbb az egészben, hiszen míg a Company of Heroesban a fejlesztők ügyeltek arra, hogy gyalogság és páncélos hadosztály ne nagyon érintkezzen szemtől szemben, addig itt gyakran futhatunk bele olyan esetekbe, amikor egy ellenséges mech teljesen lenullázza több szakaszunkat is, hiába bújnak fedezékbe. A lépegetők ugyanis annyira erősek, hogy egy lövéssel szét tudnak zúzni fedezékeket, de némelyek lángszóróval is fel vannak vértezve, ami ellen nem igazán tudunk védekezni. Persze a gyalogságnak is vannak olyan eszközei, melyek hatásosak lehetnek, például ütegek vagy gránátok, de ha ez a felállás, akkor jellemzően mindig mi jövünk ki vesztesen a dologból.

Egészen másként alakul a történet, ha mi is fel tudunk vonultatni néhány robotizált egységet. Szerencsére ezen a téren kifejezetten erős felhozatallal kecsegtet a játék, ezáltal sokféle mech közül válogathatunk, de sajnos a legtöbb esetben inkább a játék által elénk tárt készletből tudunk szemezgetni, ami nem feltétlenül jelent problémát, hiszen szinte mindig kifejezetten kellemes a felhozatal. Sőt mi több, a játék elképesztően sok taktikai lehetőséget ad a kezünkbe, melyek feledtetni tudják a kellemetlen harcrendszert vagy az egyenlőtlen erőviszonyokat, így egy teljesen hétköznapi gyalogos egységet egy ellenséges fegyverzet elfoglalásával rögtön ütőképessé tehetünk, de lakott területeken a házak elfoglalása is gyakran fontos stratégiai elemnek tekinthető.




Grafika: Mindehhez pedig derekas grafikai körítést is kapott az Iron Harvest. Bár nem érdemes a kamerával túl közelről kémlelni az egységeket, hiszen ilyenkor azért érződik, hogy odalent gyakran maszatoltak a fejlesztők, de madártávlatból minden rendkívül látványos, berendezett, jól kidolgozott és hangulatos, az animációk, az effektek is csinosak, tehát esetünkben távolról lesz szép az élet. További pozitívum ráadásul, hogy ehhez kifejezetten barátságos gépigényt is társítottak az alkotók, tehát erre sem panaszkodhatunk majd.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület hozza a szokásos RTS-kliséket, és bár vannak logikátlanságok, ezek többsége azonban szerencsére élhető lesz. Példának okáért ilyen, hogy az egységek közti váltás kifejezetten nehézkesnek nevezhető, ezáltal egy lépegetővel való szembenállás során hirtelen nem tudjuk majd, hogy kinél van a gránát, amelyet csak egy külön gombbal tudunk lehívni, pontosan úgy, mint bizonyos speciális képességeket főhősünk vagy medvénk esetében. Ezen a téren a cikkben kifejtett fedezékhasználat okozhat még problémákat, de ez addig jelent akadályt, amíg nem térünk át főként a mechás hadviselésre.

Játszhatóság: A tartalom terén az Iron Harvest kifejezetten erősre sikeredett. A három részre osztott kampány sok-sok órányi elfoglaltságot kínál, a speciális kiadást ráadásul egy negyedik küldetéssorozattal bővítették, és folyamatosan érkeznek az extra tartalmak. Mindemellett találunk még többjátékosos élményeket, érdekes kihívásokat, de a Skirmish sem maradt ki a sorból.

Intelligencia, nehézség: A játék nehézségi szintjét mi skálázhatjuk, méghozzá három fokozaton, de azt minden esetben elmondhatjuk róla, hogy a mesterséges intelligencia kifejezetten agresszívre sikeredett. Ha szembetaláljuk magunkat egy egységgel, és fedezékbe vonulunk, szinte biztos, hogy az ellenfél addig helyezkedik, amíg be nem veti magát a vonalaink mögé, amit nem neveznénk éppenséggel megszokottnak, de a lépegetőket sem kell noszogatni soha, hogy támadjanak meg minket.

Hangok, zene: A zenék nem sikerültek túl erősre, és a szinkronok esetében is gyakran találkozunk olyan szereplőkkel, akik csak gyengén tudják ellátni feladatukat, ezzel szemben legalább az effektek rendben vannak, a robbanások valóban erőteljesek, egyedül talán a robotok kapcsán hiányzott néha a robusztusság kifejezése a hangok segítségével.

Összegzés: Az Iron Harvest összességében egy kifejezetten kellemes stratégia lett a sorban, amely rögtön üde színfoltjává vált az idei felhozatalnak. A stílus rajongói garantáltan odáig lesznek érte, egyedi hátterének köszönhetően pedig mindenkinek ajánlott közelebbről megismerkedni vele, pláne annak fényében, hogy hibái és hiányosságai teljesen élhetők. Őszintén reménykedünk benne, hogy nem először láttuk Jakub Rozalski világát egy videojátékban!