2024. február 24. 14:32, Szombat
Akár 200 TB adatot is tárolni képes optikai lemezek válhatnak valósággá egy Kínában kifejlesztett új technológiával. Ha kereskedelmi forgalomba kerül, akkor ez újjáélesztheti az optikai médiát, mint a merevlemez vagy a szalag alternatíváját a költséghatékony hosszú távú tárolás terén.
A Sanghaji Tudományos és Technológiai Egyetem (
USST) és a Sanghaji Optikai és Finommechanikai Intézet (
SIOM) kutatói azt állítják, hogy több száz réteg felhasználásával az optikai tárolás akár petabites szinten is lehetséges, miközben azt is állítják, hogy áttörték az optikai diffrakciós korlátot, amely korlátozza, hogy a rögzített jellemzők milyen közel lehetnek egymáshoz. A Nature című folyóiratban megjelent "A 3D nanoscale optical disk memory with petabit capacity" című
cikkben a kutatók részletezik, hogyan fejlesztettek ki egy újszerű optikai tárolóközeget, amelyet ők festékkel adalékolt fotorezisztnek (DDPR) neveznek aggregáció-indukált emissziós luminogénnel (AIE-DDPR). Ha ezt rögzítő rétegként alkalmazzák, akkor a területi sűrűség - az egységnyi területre jutó tárolási mennyiség - tekintetében állítólag felülmúlja a többi optikai rendszer és merevlemezes meghajtó teljesítményét. Konkrétan a kutatók azt állítják, hogy ez 125-ször nagyobb, mint az arany nanopálcákon alapuló többrétegű optikai lemezeké, és 24-szer nagyobb, mint a legfejlettebb merevlemezeké.
A javasolt rögzítési és visszakeresési eljárások ehhez a médiumhoz két lézersugarat igényelnek. Az optikai íráshoz egy 515 nm-es femtoszekundumos Gauss-lézernyalábot és egy fánk alakú, 639 nm-es folyamatos hullámú lézernyalábot fókuszálnak a rögzítési területre. Az első sugár indítja el a polimerizációt, amelyet a második sugár deaktivál, így egy olyan rögzítőfolt jön létre, amelyet a kutatók "szubdiffraktív térfogatnak" neveznek, vagyis kisebbnek, mint amekkora egyébként lehetséges lenne. A leolvasáshoz egy 480 nm-es impulzuslézert és egy 592 nm-es folyamatos hullámú lézert használnak.
A kutatók szerint az AIE-DDPR filmmel ellátott üres lemezek a hagyományos DVD-k standard munkafolyamatával kompatibilis eljárással gyárthatók. A kutatók szerint a tesztek alapján az AIE-DDPR fólia annyira átlátszó, hogy akár 100 réteget is tudtak írni és olvasni az ilyen lemezeken, a szomszédos rétegek közötti távolság mindössze 1 mikrométer volt. A használt adatok az USST és a SIOM logók voltak, amelyeket váltakozó rétegekbe írtak. A csapat azt állítja, hogy olvasáskor a páros és páratlan rétegek egyértelmű váltakozó mintázatot mutattak, keresztzavarás nélkül, és a mélyebb rétegekben a minta felbontása hasonlónak bizonyult a felső rétegekéhez. A kutatók becslése szerint 100 réteg egy lemezen, valamint 54 nm-es minimális foltméret és 70 nm-es oldalsó sávszélesség mellett ez 1,6 petabit (200 TB) kapacitást tesz lehetővé egy DVD méretű lemezen.
Ugyanakkor figyelmeztetnek arra, hogy bár a technológia jelentősen növeli a tárolás területi sűrűségét, a kereskedelmi életképességhez az írási sebesség és az energiahatékonyság javítására van szükség. Ezt a jelenlegi rendszerben használtnál nagyobb ismétlési frekvenciájú femtoszekundumos lézersugár és érzékenyebb fotoreziszt alkalmazásával lehetne elérni. Ez azt jelenti, hogy a nanoméretű optikai tárolórendszer még messze van a meghajtók és adathordozók kereskedelmi elérhetőségétől, de a kutatók azt állítják, hogy az ilyen termékek a mesterséges intelligencia korszakának hatalmas adattárolási igényeinek kielégítéséhez olcsóbbnak kell bizonyulniuk, mint a jelenlegi legkorszerűbb optikai lemezkönyvtárak és merevlemez-modulok.
Állításuk szerint a flash tárolók és a lemezmeghajtók energiaigénye is magas, ami magas üzemeltetési költségekhez és rövid élettartamhoz vezet, míg az optikai adathordozók évtizedekig biztonságosan tárolhatják az adatokat. Archiválási célokra azonban a technológia nem biztos, hogy nagy előnyre tesz szert a régi, egyszerű szalagos technológiával szemben. Az IBM tavaly jelentette be a TS1170 szalagmeghajtót 50 TB-os kazettákkal, amelyek 3:1-es tömörítéssel akár 150 TB tárolására is képesek.