Alapjövedelemmel kí­sér­le­tezett Sam Altman, az OpenAI vezére

Az Egyesült Államok legnagyobb egyetemes alapjövedelem (Universal basic income, UBI) kísérleti programját támogatta Sam Altman, és az eredmények egyáltalán nem meglepőek: pénzzel egészséget nem, de a boldogságot valóban meg lehet vásárolni.

Altman 2016-ban bejelentette, hogy az általa vezetett Y Combinator startupon keresztül egy UBI-tanulmányt tervez finanszírozni. "Szerintem jó, ha korán elkezdjük ezt tanulmányozni” - mondta Altman közel egy évtizeddel ezelőtt. "Eléggé biztos vagyok benne, hogy valamikor a jövőben, ahogy a technológia tovább erodálja a hagyományos munkahelyeket és hatalmas új vagyon jön létre, ennek valamilyen változatát fogjuk látni országos szinten.” Altman azt akarta, hogy a tanulmány vizsgálja meg az UBI-viták középpontjában álló legalapvetőbb kérdéseket, például azt, hogy ez motiválná-e az embereket, vagy arra késztetné őket, hogy „csak üljenek és videojátékokat játsszanak”, vagy hogy a kedvezményezettek több gazdasági értéket teremtenének-e, mint amennyit kapnak.

Az OpenAI leendő alapítója azt is elmondta, hogy szerinte lehetetlen valódi esélyegyenlőséget teremteni mindenki számára az UBI valamilyen formája nélkül, és úgy véli, hogy „50 év múlva nevetségesnek fog tűnni, hogy az emberek motiválására az attól való félelmet használtuk, hogy nem kap majd enni”. "Az innovációval kombinálva, amely csökkenti a jó élet költségeit, egy ilyen intézkedés révén végül valódi előrelépést tehetnénk a szegénység felszámolása felé” - mondta Altman.

Az OpenResearch kutatói három éven át 1000 alacsony jövedelmű személynek havi 1000 dollár kötöttségek nélkül felhasználható készpénzt adtak, egy 2000 fős kontrollcsoportnak pedig havi 50 dollárt. A kutatócsoport megállapította, hogy a kedvezményezettek többnyire az élethez szükséges dolgokra költötték a készpénzt, kicsit válogatósabbak lettek a munkavállalás terén, és többet vették igénybe az orvosi ellátást. Talán a legkritikusabb, hogy a résztvevők nagyobb vállalkozói szabadságot élveztek, így nagyobb valószínűséggel indítottak saját céget, éltek a lehetőséggel, hogy a nagyobb függetlenség érdekében alacsonyabb fizetésű munkát vállaljanak, a jövő megtervezése érdekében költségvetést készítettek a pénzügyeikről, és továbbképzéssel javították kilátásaikat.

Tehát az UBI kevésbé teszi szerencsétlenné a túlhajszolt, szegény embereket. Bár a Y Combinator 2024. július 21-én közzétett tanulmányának eredményei általánosságban pozitívak, és megmutatják a kötöttségek nélkül felhasználható alapjövedelem előnyeit, nem minden móka és kacagás. Vegyük például azt a tényt, hogy a kedvezményezettek nagyobb valószínűséggel mentek kórházba, fordultak szakorvoshoz, mentek fogorvoshoz, és csökkentették az alkohol- és drogfogyasztást - ezek mind nagyszerű eredmények, csakhogy nem vezettek a résztvevők egészségének nettó javulásához. "Átlagosan nem találtunk közvetlen bizonyítékot arra, hogy az egészségügyi ellátáshoz való jobb hozzáférés javította volna a fizikai vagy mentális egészséget” - írják a kutatók a jelentésben. Sok résztvevő esetében „a havi 1000 dollár többlet nem biztos, hogy önmagában elegendő az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés nagyobb rendszerszintű akadályainak leküzdéséhez és az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséhez”.

Más szóval, az UBI csak egy darabja annak a kirakós játéknak, amely javítja a legszegényebb amerikaiak körülményeit. Ahol az UBI segíthet, az a lehetőségekhez való fokozott hozzáférésnek köszönhető hosszú távú egészségi állapot, amit az is bizonyít, hogy a kedvezményezettek 10 százalékkal nagyobb valószínűséggel kerestek aktívan munkát, mint a kontrollcsoport tagjai. Ezek a kedvezményezettek azonban nem feltétlenül kerestek jobban fizető állást, és hajlandóak voltak fizetéscsökkenést vállalni egy olyan munkáért, amelyet kielégítőbbnek találtak, és amely több szabadidőt hagyott nekik a hobbikra vagy a tanulásra.

A munkáltatókat nem biztos, hogy lelkesedéssel tölti el az a tény, hogy a segélyezettek a nagyobb gazdasági függetlenség miatt kisebb valószínűséggel jelentkeztek olyan állásokra, amelyekre nem vágytak. Valószínűleg nem nyeri el a vállalkozások tetszését a segélyezettek foglalkoztatásának 2 százalékos csökkenése és a heti átlagosan 1,3 órával kevesebb munkaóra sem. A kutatás mögött álló csapat szerint a munkaerő-kínálat csökkenése „mérsékelt”, és nem feltétlenül rengetné meg alapjaiban az amerikai gazdaságot. "Ha az eredmények azt mutatják, hogy az emberek értékelik a több szabadidőt - és ez növeli a jólétüket -, az pozitív” - mondta Eva Vivalt, a Torontói Egyetem közgazdásza, az egyik vezető kutató. Sajnos Vivalt szerint nincs bizonyíték arra, hogy az, hogy a kedvezményezettek jobban megválogatják a munkájukat. A tanulmány nem talált hatást a foglalkoztatás minőségére, vagyis az emberek nem kerestek több pénzt azzal, hogy kitartottak egy jobb állás mellett.

A világon eddig közel 200 UBI-kísérletet végeztek, amelyek túlnyomó többsége az Egyesült Államokban zajlott. Több republikánus vezetésű amerikai állam betiltotta az UBI-kísérleteket vagy -programokat a saját területén. Altman az elmúlt években töretlenül támogatta az UBI-t. A vállalkozó 2021-ben azt mondta, hogy a cége által kifejlesztett mesterséges intelligencia olyan alapvetően fogja átalakítani a gazdaságot, hogy „még több hatalom fog átkerülni a munkától a tőkéhez. Ha a közpolitika nem alkalmazkodik ennek megfelelően, a legtöbb ember rosszabbul fog járni, mint ma” - mondta Altman három éve.