Játékokkal rávehetők a járművezetők, hogy letegyék a telefonjukat

A figyelmetlen vezetés nem csak abból fakad, hogy a járművezetők akkor is használják a telefonjukat, amikor figyelniük kellene, de jelentős okozója is a problémának: a figyelemelterelt vezetés okozta halálesetek legalább 13 százalékáért felelős, és a fiatal vezetők esetében ez az arány 5-ből 1-re emelkedik.

Ha valaki nyitott szemmel jár Budapesten és akár csak gyalogosként elkezdi figyelni az autósokat, elképesztő mennyiségű olyan sofőrt fog látni, aki fél kézzel a kormányt fogja, a másikkal pedig a mobilját nyomogatja. Legyen az dugóban álló, és éppen elinduló jármű, vagy éppen lassan kanyarodó fehér futárkocsi, teljesen általános jelenség a 2024-es évek Magyarországán, hogy emberek nem a vezetésre, nem az előttük lévő útra figyelnek. Hiába tudja mindenki, hogy ez balesetveszélyes, és hiába filléres eszköz egy kihangosító vagy egy műszerfalra rakott rögzítőpapucs, a pirosnál álló autókat végignézve biztosan lesz köztük egy, amelyikben - unalom vagy az ingerszegény környezet miatt - egyből telefontapizásba kezd a sofőr, és persze nem jut a végére mire el kell indulni.

Egy, a Progressive biztosító társaság ügyfeleivel végzett tanulmány különböző stratégiákat tesztelt, hogy rávegye a sofőröket, hogy tegyék le a telefonjukat az autóban. A kutatás két olyan módszert talált, amely jelentősen csökkentette a kézi eszközök használatát, és a hatás a vizsgálat befejezése után is fennmaradt. A tanulmányba 1653 olyan ügyfelet vontak be, akik már részt vettek a biztosító azon programjában, amely egy okostelefonos alkalmazás használatával jár, és amely észleli a vezetés közbeni telefonhasználatot. A vizsgálat kezdete előtt a résztvevők mindannyian átlagosan több mint 6,4 percet használtak óránként mobilt vezetés közben - a Progressive szerint a legbiztonságosabb ügyfelei óránként kevesebb mint 1 percet használtak telefont vezetés közben.

A járművezetőket öt különböző csoportba osztották, mindegyikben növekvő mennyiségű beavatkozással. Az első csoport csak felvilágosítást kapott a problémáról, például statisztikákat az állami törvényekről, amelyek tiltják a vezetés közbeni telefonhasználatot, ismertették velük a megnövekedett baleseti kockázatokat, és ajánlásokat kaptak, hogy helyette használjanak kihangosítót, vagy például egy telefontartót. A második csoport az oktatási anyagok mellett egy ingyenes telefonos rögzítőt is kapott a következő üzenettel: "Vezet? Parkoljon le." A kutatókat különösen érdekelte, hogy ez a megoldás működik-e, tekintettel a beavatkozás viszonylag alacsony költségére és egyszeri jellegére.

A harmadik csoport is kapott oktatási anyagokat és a tartószerkezetet, de a résztvevőket arra is megkérték, hogy írásban kötelezzék el magukat a vezetés közbeni telefonhasználat csökkentése mellett. A kutatók tájékoztatták ezeket a résztvevőket a vezetés közbeni alapszintű telefonhasználatukról, majd heti célokat adtak nekik, hogy a 10 hetes vizsgálat során óránként 1 perc alá csökkentsék a telefonhasználatot. Ez a csoport rendszeres tippeket kapott a hasznos szokásokról, mint például a tudatosságra való emlékeztetők, bátorító felszólítások, vagy a telefon "ne zavarjon" üzemmódjának használata vezetés közben.


A negyedik szekció ugyanazokat a beavatkozásokat tartalmazta, mint a harmadik, de kiegészült versenyszerű játékokkal is. A 10 hetes kísérlet során a négyes csoport résztvevői minden hétfő este üzenetet kaptak a következő hétre kitűzött készülékhasználati céljukról, valamint arról, hogy teljesítették-e az előző heti célt. A cél eléréséért pontokat kaptak, a visszaesésért pedig pontokat vontak le. Ezenkívül a hasonló kiindulási használattal rendelkező résztvevőket tízes csoportokba sorolták, hogy ranglistákat alkossanak, így az egyének versenyezhettek (anonimizált) társaikkal.

Végül, az ötödik halmaz ugyanazokat a beavatkozásokat tartalmazta, mint a negyedik ág, és pénzügyi ösztönzővel egészült ki. Azok a résztvevők, akik a 10 hetes vizsgálat során elegendő pontot szereztek, megosztoztak egy 2000 dolláros díjon, és végül mindannyian 15,63 dollárt vihettek haza. Ebben a csoportban azt is elmondták, hogy 5 dollárt kapnak, ha a heti ranglista élén végeznek, és egyben egy "teljes nyeremény" oszlopot is kiraktak.

Talán nem meglepő módon az egyes, kettes és hármas csoportban egyik beavatkozás sem eredményezte azt, hogy a résztvevők jelentősen csökkentsék a vezetés közbeni telefonnyomogatást. A négyes halmazban részt vevő járművezetőknél azonban 20,5 százalékkal csökkent a vizsgálat során az eszközök használata a vezetés közben. Ráadásul ez a hatás a 10 hetes vizsgálat végét követő utóértékelés (a beavatkozás utáni 25-65 napig tartó, változó hosszúságú időszak) hátralévő részében is fennmaradt, és ebben a csoportban még mindig 16,2 százalékkal kevesebb mobilt használtak, mint a kontrollcsoportban.

A versenyszerű játékosításon (gamifikáción) felül a fizetés volt a leghatékonyabb módja annak, hogy rávegyék őket arra, hogy letegyék a telefonjukat. Ez a csoport 27,6 százalékkal, azaz 89 másodperccel/óra csökkentette a kézi eszközök használatát a kontrollcsoporthoz képest. Ez a csökkenés a beavatkozás utáni időszakban végig ugyanezen a szinten maradt ebben a csoportban.

Az autógyártók és felhasználói felületük tervezői már több-kevesebb sikerrel alkalmazták a gamifikációt, hogy a hibrid és elektromos meghajtású járművek vezetőit hatékonyabb vezetésre ösztönözzék. Így nem teljesen meglepő, hogy ugyanez a megközelítés más típusú vezetési szokások megváltoztatására is alkalmas. Még az is elképzelhető, hogy a biztosítótársaságok pénzügyileg is ösztönözni kezdik a járművezetőket a jobb viselkedésre, feltételezve, hogy a díjak kitűzése alacsonyabb költség, mint a balesetekre és kárigényekre kifizetett összeg.