Sziget 2001

Lezajlott a 2001-es Sziget is, ami a szervezők szempontjából nagyon sikeresnek értékelhető. Azonban ez már nem az a fesztivál volt, ami pár éve, sokminden megváltozott körülötte.

Miben is lett más a Sziget? Elsősorban a közönségben, és ez természetesen maga után von számos változást. A külföldiek minden eddiginél nagyobb számban képviseltették magukat: A statisztikai adatok szerint 37.5% volt az arányuk, azaz minden harmadik emberből egy; félelmetesen sok. Ez első hallásra igen jó hir, de számos egyéb következménye is van. Első, és legfontosabb, hogy szerintem megszünt a "Sziget feeling", a Kell egy hét együttlét szlogenje ma már hamisan csengene. Az ember nem ismerkedhet a koncerten mellette állóval, sorbanállásnál, és az ellenkező neműekkel való kapcsolatteremtést is jelentősen megnehezíti. Továbbá véleményem szerint az árak nagymértékű drágulása is nekik, és a New York sátor vonzotta közönségnek köszönhető.

     
Persze a drágulást sokféleképpen lehet nézni, úgy is, hogy 2500 Ft-os napijegyért manapság egy koncertre se lehet bemenni, itt meg több is van, de úgy is, hogy tavalyelőtt 1500 Ft volt, tavaly 2000, most meg 2500 Ft. Ez a növekedés a minőség emelkedésével egyáltalán nem magyarázható. A fiatal, befolyásolható közönség igencsak megmozgatta a cégeket, még az eddig támogató nélküli rockszinpad is Metal Hammer sátor nevet kapott. A szervezők minden bizonnyal tisztes haszonra tesznek szert... ami még nem is lenne baj, ha nem nőtt volna minden eddiginél nagyobbra a reklámok mennyisége, és a szponzoráló cégek száma, nem lenne többtizmilliós állami támogatás, nem kapnák ingyen a teljes Hajógyári-sziget területét stb.

A változások közül másodsorban a közönség összetételét emelném ki: az eredetileg rockzenét előnyben részesítő szigeten a műfaj mára perifériára szorult. A sziget egyik mindentől távol lévő sarkában kaptak helyet a heavy metal kedvelői. Az esti koncerteknél általában teljesen tele volt, és a közeli italpult kapacitása messze alulméretezettnek bizonyult, nemegyszer 15-20 perc várakozással lehetett csak szomjoltóhoz jutni.

     
A színpadokat némileg átrendezték; a három technosátrat nagyon okosan egy helyre rakták, és a Nagyszínpadot is elfordították, illetve egy biztonsági átjárót csináltak a hangmérnöki pultig. Ennek sikerességében első látásra kételkedtem, de a rekordtömeget vonzó Faithless koncertnél bizonyított. A fellépők többsége is kihasználta a tömeg "kettéosztottságát", rendszeres program volt a két tábor versenyeztetése. Az utolsó napi Placebo koncerten pedig az In-Kal-osok minden bizonnyal sokkot kaptak (a korlátnál álló kislányok pedig azonnal szerelembe estek) amikor az énekes kétszer végigrohant ezen a folyosón, a tömegtől karnyújtásnyira.

      A híres lemezlovasoknak helyet adó New York sátorban igen érdekes volt látni a fehér ruhás diszkós lányokat, főként ha figyelembe vesszük azt a tényt is hogy a techno részleg a sziget bejárattól legtávolabb eső pontján található. Elképzelem ahogy átcaplatnak éjszaka napszemüvegben végig a poros földutakon, vigyázva tökéletes sminkjükre... ;) Nem igazán nekik való hely.